Bosnyák Inez 2024-ben végzett a PTE Általános Orvostudományi Kar általános orvosi képzésén, jelenleg az Anatómiai Intézet PhD hallgatójaként kutatással foglalkozik és tanársegédként anatómiát oktat. Az idei 37. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Orvos- és Egészségtudományi Szekciójában első helyezést ért el, dr. Reglődi Dóra, a PTE ÁOK Anatómiai Intézet igazgatója és dr. Váczy Alexandra, egyetemi adjunktus témavezetésében. Interjúnkban az OTDK-n szerzett élményeiről, a kutatómunkájáról beszélgettünk.
Hogyan kezdődött számodra a kutatói pálya?
Még végzős gimnazistaként lehetőségem adódott, hogy a Transzlációs Medicina Intézetben bekapcsolódjak egy projektbe, így már akkor beleláthattam abba, milyen is kutatni. Az egyetem nekem mindig is összefonódott a kutatással, később a demonstrátorkodással. Másodévben, amikor a neuroanatómiát tanultuk, nagyon megtetszett. A gyakorlatvezetőm, aki később mentorom lett, illetve a kutatócsoportunk tagjai nagy hatással voltak rám, így kezdtem el kutatni, illetve oktatni az Intézetben, és úgy érzem, megtaláltam a helyem.
Hogy zajlik a munkátok a kutatócsoportban?
A Retina Kutatócsoportban dolgozom, ahol többek között egérmodellekkel foglalkozunk, amikkel például különböző oxigénhiányos retinabetegségeket vizsgálunk. Én egy általános modell optimalizálásán dolgoztam, ezt mutattam be az OTDK-n is. Ezen kívül különböző potenciális védő hatású szereket tesztelünk ezen modellek segítségével, hiszen számos nagyon gyakori, látáskárosodáshoz vezető kórkép alapja a retina oxigénhiányos állapota. Több projekten is dolgozunk párhuzamosan, mindenki részt vesz mindenkiében, hiszen ez csapatmunka. A kutatócsoport tagjai nagyon meghatározóak voltak mind az egyetemi éveim alatt, mind később. Úgy gondolom, igaz a mondás, hogy nem témát kell választani, hanem témavezetőt, az ő személyük nagyon fontos a kutatásban. Ezeket a projekteket nem is lehet egyénileg csinálni, hiszen rengeteg részfolyamatból állnak.
Azok az alkalmak amikor összeülünk, és egy-egy problémán „brainstormingolunk” is nagyon motiválóak, ilyenkor közösen gondolkodunk, és mindenki hozzárakja a saját részét.
Különböző módszerfejlesztéseket is végzünk, ezek olyan eredményeket hoznak, amik így nem feltétlen látszanak kívülről, viszont a mindennapokban nagyon sokat segítenek a kutatócsoport életében. Folyamatosan van lehetőség a csatlakozásra is, most már nekem is vannak TDK hallgatóim, ez egyfajta körforgás.
Milyen volt az idei OTDK-n részt venni?
Nagyon meghatározó esemény volt számomra a mostani OTDK. Különösen örültünk annak, hogy Pécsen volt, hiszen így sokan el tudtak jönni megnézni – ismerősök, barátok, az egész kutatócsoport. Ez nagyon sokat adott hozzá az élményhez. Persze az ember örül, hogyha van eredmény, viszont a célunk inkább az volt, hogy utána úgy érezzük jól sikerült, ez pedig szerintem meg is valósult. Külön köszönet a szervezőcsapatnak, a tudományos szekciók gördülékeny lebonyolítása mellett, az egyéb programokra is nagy hangsúlyt fektettek. A gálavacsorán még fényfestés is volt. Minden adott volt ahhoz, hogy érezzük az esemény fontosságát.
Mit tanácsolnál azoknak, akik belekezdenének a kutatásba?
Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy minél előbb kezdjen el TDK-zni. Hogyha megfogalmazódik valakiben a gondolat, hogy jó lenne egy kutatásba bekapcsolódni – ha van egy téma, ami érdekli, vagy van egy témavezető, akihez szívesen menne – akkor ne várjon csak azért, mert nem mer belevágni. Nekem az a tapasztalatom, hogy a befektetett plusz munka sosem hiábavaló, nem biztos, hogy pont akkor és úgy, de előbb-utóbb mindig megtérül.
Gyakorlatok alatt egy adott intézet vagy klinika mindennapi életébe csak felszínesen látunk bele, viszont amikor TDK-sként vagyunk jelen, együtt dolgozunk a többiekkel, akkor meglátjuk az egész felépítését. Szerintem sokkal jobb később úgy eldönteni, hogy hol szeretnénk dolgozni, vagy milyen hivatást választunk, ha ezt már megtapasztaltuk. Egy másik hatalmas előnye a TDK-zásnak, hogy az ember sokkal jobban megtanul gazdálkodni az idejével. Egy kutatócsoport tagjaként fontos feladataink vannak, mások számítanak ránk, ez egy egészen más felelősség, mint „csak” bemenni órákra. Sokat segít, hogy látom a témavezetőim időbeosztását, hogy a többiek közül ki hogyan csinálja, ebből is rengeteget lehet tanulni.
