A Magyar Tudomány Ünnepe a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpontban címmel rendeztek könyvtárszakmai napot a Tudásközpont konferenciatermében november 8-án.
Szeberényi Gábor főigazgató köszöntötte a konferencia résztvevőit. Először Csorba-Simon Eszter adott elő A szöveg a lélek tükre: irodalomterápia a börtönben és a gyermekotthonban címmel, majd Dezső Krisztina: A mohácsi zsidóság nyomában. IWalk séta címmel, őt követte Molnár Dávid: "A Keletről" alkotott kép egy 19. századi magyar utazó szemével végül Méreg Martin: 19. századi német és magyar nyelvű népiskolai olvasókönyvek szerkezetének összehasonlító elemzését mutatta be.
Hét éve dolgozom a fiatalkorúak börtönében – mondta Csorba-Simon Eszter – és két éve nevelőotthonos fiatalokkal. Azt vizsgálom, hogy az irodalomterápia, mint módszer hogyan hat a képességeik fejlesztésére, amelyek abban segítenek, hogy ne essenek ki az iskolarendszerből. Mert fejleszthető a kommunikációs készség, a szociális skillek, a viselkedés, a másikhoz való alkalmazkodás, megértés, szövegértelmezés…
Azt vettem észre, hogy egyre több szinten jelenik meg a funkcionális analfabétizmus – tudnak ugyan olvasni, csak azt nem értik meg, hogy miről szól a szöveg.
Dezső Krisztina a Zachor Alapítvány egy képzését végezte el, ezt alkalmazza. „Az Iwalk séták, egy adott városon belül a zsidók életét mutatják be videóinterjúk keretében, egy ilyet készítettem Mohácsról. A mohácsi zsidóság életét 1910 es évektől az 1944-es deprotálásig vizsgálom, ami után gyakorlatilag senki nem tért vissza, csak az emlékhelyek maradtak, például a zsinagóga helye, egy emlékpark... A videóinterjúk előtt és után kérdések szerepelnek, amit ha az Iwalk segítségével egy osztállyal járja végig egy pedagógus, akkor át tud majd beszélni a gyerekekkel. Egy próbasétát már tartottunk, kortárs vezetéssel, szerencsére jól sikerült. Az Iwalk alkalmazásba 2020 elején kerül be a mohácsi anyag.
Andrássy Manó Kelet-Indiákon zajlott utazásaival foglalkoztam – mondta Molnár Dávid. Kevés ilyen naplószerű forrás maradt fenn, melyből arra lehet következtetni, hogy miket tapasztalt egy 19. századi nemes, aki turistaként bejárja a Kelet-Indiát, és a naplójában leírta, hogy miket látott az ottani népekből, szokásokból. Azt vizsgáltam, hogy milyen előzetes tudások alapján alkotott képet a keleti emberekről, mi volt az, ami az előzetes tudásából befolyásolta őt, mi volt, amit ott szedett össze a helyi emberektől, s mik a spontán megjegyzései – amelyek azért érdekesek, mert a saját kultúrújára, társadalmára reflektálnak.
„A 19. századi magyar népolvasókönyveket kutatom – mondta Méreg Martin-, ezt az anyagot a német nyelvterület olvasókönyveivel összehasonlító elemzésnek vetem alá. A németországi, osztrák, svájci olvasókönyvekkel nagyon sok az azonosság. Leegyszerűsítve az akkori magyar olvasókönyvek német minták fordításai – ez főleg kezdetben volt igaz-, később zömmel már csak a szerkezetet vették át. A kölcsönhatás érdekel, hogyan hatottak egymásra, az olvasókönyvek szerkezeti elemzésével teszem szemléletessé a megállapításaimat.
