Nemrégiben finn kutatók tollából született egy rangsor, amelyben a vállalkozói ökoszisztéma kutatóit, a témában megjelent cikkeket és a szakmai folyóiratokat rangsorolják (Entrepreneurial Ecosystem Research Bibliometric Mapping of the Domain). A rangsorban Szerb László professzor úr – és általa a Pécsi Tudományegyetem is - kiválóan szerepelt.
Hogyan lehetne a hétköznapi ember nyelvén leírni, mi is Professzor Úr kutatási területe, a vállalkozói ökoszisztéma?
Gondolom az ökoszisztéma, mint biológiai kategória, sokak számára jól ismert fogalom. Az ökoszisztéma az élő és az élettelen környezet teljes kapcsolatrendszerét jelenti. Ez egy olyan rendszer, amely önszabályozásra képes. Ha bárhol belenyúlunk a rendszerbe, az hatással van a rendszer összes többi elemére is. Nos, a vállalkozói ökoszisztéma koncepciója ezen biológiai rendszer analógiájára jött létre.
A vállalkozói ökoszisztéma része mindazon környezeti tényező, amely egy adott régió vállalkozói aktivitását, az új cégek létrehozását befolyásolja.
Ide sorolhatók a vállalkozást támogató vagy gátló kulturális elemek, a pénzügyi és oktatási intézményrendszer, az egyetemek, a vállalkozástámogató intézmények, vagy a hálózati kapcsolatok. A vállalkozói ökoszisztéma legfontosabb eleme a vállalkozó, aki amellett, hogy új céget hoz létre, vagy régebbi vállalatot működtet, az ökoszisztémát is aktívan alakítja.
Pontosan mivel foglalkozik a vállalkozói ökoszisztéma témáján belül és milyen a nagyközönség számára is érdekes eredmények születtek a kutatásaiból?
Közös kutatásaink Ács Zoltánnal, az amerikai George Mason Egyetem professzorával 2008-ban kezdődtek, hogy létrehozzunk egy a vállalkozás országos szintjét mérő komplex indexet. Ehhez tudni kell, hogy egészen a 2000-es évek elejéig a legtöbb vállalkozási mérőszám egyszerű indikátor volt, amely az újonnan alapított vagy meglevő cégek számából indult ki.
Sokáig azt hittük – egyébként én magam is -, hogy minél több új céget hozunk létre, annál magasabb gazdasági növekedést érhetünk el.
A 2000-es években indult Globális Vállalkozói Monitor kutatás is ezt szerette volna igazolni, de mást találtunk. Kiderült, hogy a „vállalkozóilag” legaktívabb nemzetek mind szegény afrikai vagy dél-amerikai országok, és a fejlett országok vállalkozói aktivitása ennél lényegesen alacsonyabb. Ezek az eredmények jól rímeltek azokkal a kutatásokkal, amelyek azt találták, hogy a gazdaságban fontosabb a kevés számú, de gyors növekedésű új cég, mint a nagyszámú, ámde kis hatású, apró cég létrejötte. Az általunk először 2009-ben publikált Globális Vállalkozói Index (GEI) jól magyarázta a gyors fejlődésű, úgynevezett gazella cégek létrejöttét és a gazdasági növekedést is. A 2010-es évek első felében tovább finomítottuk a GEI módszertanát, pont akkor, amikor a vállalkozói ökoszisztémára, mint ígéretes kutatási irányra, mások is felfigyeltek. Később csatlakozott hozzánk az Imperial College kiváló kutatója, Erkko Autio is, akivel közösen publikáltuk 2014-ben az egyik vezető lapban, a Research Policy-ban legfontosabb eredményeinket. Ez a cikk majd 1000 hivatkozásával a vállalkozói ökoszisztéma egyik legtöbbet hivatkozott tanulmánya. Megközelítésünk újdonsága volt az a felismerés is, hogy a gazdaságpolitikának a vállalkozói rendszer leggyengébb elemét, az úgynevezett szűk keresztmetszetét kellene javítani, hogy a rendszer hatékonysága növekedjen. Sőt, ehhez kidolgoztunk egy olyan módszertant is, amely képes volt megmondani, hogy
a vállalkozói rendszer általunk azonosított 14 pillére közül melyek azok, amelyekre az egyes országoknak fókuszálni kell.
Ez szemben állt azzal a korábban uralkodott felfogással, amelyik szerint nagyjából mindenhol ugyanazt kell csinálni; pl. csökkenteni a vállalkozásindítás bürokratikus terheit és bővíteni a kezdő cégek finanszírozási lehetőségeit. A GEI mutatószámot később évente újra kalkuláltuk, és 2019-ig minden évben kiadtunk egy jelentést és könyvet is eredményeinkről. Későbbiekben többen is felhasználták adatainkat, mi pedig létrehoztuk a Global Entrepreneurship and Development Institute-ot, ami a GEI kutatások elsődleges forrása lett. Tavaly adtuk ki az utolsó jelentést, és most úgy tűnik, hogy erőfeszítéseinket a digitális vállalkozás irányába fordítjuk.
Milyen a mi régiónk vállalkozói ökoszisztémája más régiókkal összehasonlítva, illetve milyen hatással van egy város vagy egy régió hétköznapi életére ennek a fejlettségi szintje?
2014-ben, egy Európai Uniós kiírásnak köszönhetően, ami a hollandiai Groningen Egyetemmel és a London School of Economics-szal közösen nyertünk el, a vállalkozói index egy régiós verzióját is kidolgoztuk, ez a REDI. A későbbiek során egy másik EU-s konzorciummal nyerve tovább dolgoztunk és a REDI egy újabb változatát jelentettük meg 2017-ben. Ez az országosnál kisebb területi egységre fókuszáló kutatás tovább árnyalta ismereteinket a vállalkozói ökoszisztémáról. Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a legvállalkozóibb régiók a fejlett országok nagyvárosi központú régiói, London, Párizs, Brüsszel vagy Hamburg. Igen előkelő helyen szerepelnek a skandináv régiók, Stokholm, Koppenhága vagy Helsinki is. A Közép-Kelet Európai térség régiói a 125-ös lista második felében szerepelnek. A budapesti központú Közép-Magyarország a 2012-2014-es adatok alapján a 97. A többi magyar régió, beleértve a Pécs központú Dél Dunántúlt is, sajnos a rangsor végén található néhány más görög, román szlovák és spanyol régió szomszédságában. Az újabb magyarországi városrégiós kutatási adatok a helyzet javulását mutatják, azonban ezeket csak a korábbi 2012-2014-es európai adatokkal tudtuk összehasonlítani.
Az valóban látható, hogy a vállalkozási ökoszisztéma minősége és a gazdasági fejlődés között szoros kapcsolat van, azaz a gazdag régiók vállalkozói ökoszisztémája magasabb szintű a fejletlenebb régiókénál. Ha azt nézzük, hogy az adott fejlettséghez milyen átlagos ökoszisztéma szint tartozik, akkor látható, hogy Budapest, a Központi Régió jobban el van maradva, mint az ország többi része. Azaz
Budapest relatíve magas fejlettsége elsősorban nem a vállalkozásnak köszönhető.
Nem állítom, hogy fejlődni csak a vállalkozási ökoszisztéma javítása révén lehet. A külföldi tőkebevonás, a térségben levő idősebb, megállapodott cégek innovációi, a humán tőke, az emberfők képzése vagy számos helyen a turizmus is lehet egy-egy régió fejlődésének, vagy mint most a koronavírus kapcsán láttuk stagnálásának a kulcsa. Egy régió gazdaságfejlesztéssel foglalkozó szakembereinek, politikusainak mérlegelnie kell, hogy melyik fejlődési út illeszkedik a leginkább a régió adottságaihoz. Azt is meg kell jegyeznem, hogy számos fejlesztés több fejlődési utat is támogathat. Például az infrastruktúra, az úthálózat javítása révén javulhat a régió külföldi tőkevonzási képessége, a vállalkozók újabb lehetőségekhez juthatnak és a turizmus is felívelhet.
Nemrégiben finn kutatók tollából született egy rangsor, amelyben e téma kutatóit, a témában megjelent cikkeket és a szakmai folyóiratokat rangsorolják (Entrepreneurial Ecosystem Research Bibliometric Mapping of the Domain). A rangsorban mind Professzor Úr, mind a Pécsi Tudományegyetem kiválóan szerepelt. Milyen szempontok alapján készültek ezek a listák és mi a jelentősége ennek a szép eredménynek?
Én általában gyanakvó vagyok az egy szempont alapján készült rangsorokkal, legyenek azok a cikkek vagy a hivatkozások száma. A szóban fogó tanulmány nagy előnye, hogy több szempontból vizsgálja a vállalkozói ökoszisztéma kulcsszerzőit és intézményeit. A kutatás alapját a széles körben használt és elismert Web of Science (WOS) és a Simago Journal Rank minőségi, Q1 és Q2-es folyóiratokat tartalmazó adatállományai adják. A kulcsszavas keresés révén 153 folyóiratcikket azonosítottak. A szerzők pedig 37 ország 232 intézményéből származnak. A cikkek száma alapján Magyarország 6 cikkel a 9., a hivatkozások száma alapján az előkelő 4. helyen található. Az intézményi rangsorban a PTE a 6., a citációk szerint pedig a 4. Személy szerint én a különböző, még a társzerzőséget is beleszámoló listáknál a 3-7 helyeken vagyok megtalálható. Hozzá kell tennem, hogy cikkeim mind társszerzősek. A pécsi kollegák közül Varga Attila, Somogyiné Komlósi Éva és Páger Balázs is értékes hozzáadott értékkel bír.
Hogy ennek mi a jelentősége? A közgazdaságtudomány összességét nézve Magyarország az országok között a középmezőnyben szerepel. Ugyanakkor, ha egyes szűkebb területeket vizsgálunk, akkor már vannak olyan részek, ahol előrébb állunk. A vállalkozói ökoszisztéma egy kicsi, de növekvő fontosságú szelete a közgazdaság-kutatásoknak. Ez a helyezés azt mutatja, hogy egy kisebb intézménynek érdemes ilyen szűk területekre specializálódni, hiszen sem anyagi sem emberi erőforrásokkal nem tudnánk egy tágabb, általánosabb kutatást megvalósítani. A Közgazdaságtudományi Kar RIERC kutatóközpontja pontosan ezt teszi, amikor
az innováció, a vállalkozáskutatást, és a gazdasági modellezést helyezi a fókuszba.
Ezek a részterületek egymást erősítik. A másik tanulság, hogy csapatban kell dolgozni és együtt kell működni másokkal, külföldi kutatókkal is. A kar díszdoktora és az MTA külső tagja, Ács Zoltán nélkül biztosan nem tudtunk volna ilyen eredményt elérni. Világhírű, magasan jegyzett intézményekkel többek között a George Mason University-val, a London School of Economics-szal, az Imperial College-vel, az Utrech University-vel sikerült együttműködést kialakítanunk, úgy vélem ez az út mások számára is járható. Ráadásul ezek az együttműködések más, rokon területek kutatásaira is megtermékenyítően hatnak. Ahhoz viszont, hogy ők partnernek tekintsenek bennünket, kemény munka szükséges. Én úgy vélem, megérte a befektetés.
A koronavírus miatt a tudományos publikációk egy részét a társadalmi nyomás miatt már úgy közlik le komoly lapok is, hogy nem várják be az elbírálási folyamatot. Mi erről a véleménye, a világjárvány lecsengése után mi várható ezzel kapcsolatban, tendencia lesz-e ez nem egészségügyi területen is?
Én magam egy élvonalbeli vállalkozói lap, a Journal of Small Business Economics szerkesztője vagyok már 2013 óta. Én nem érzékeltem, hogy nálunk bármilyen Covid nyomás lenne a gyors publikáció érdekében. Nyilván nem mi folytatunk olyan kutatásokat, ami COVID ellenes gyógyszerek kifejlesztéséhez vezet. Amit tapasztalok, az inkább az ellenkezője. A bírálatot végzők oktatási kötelezettségei megnőttek, így a bírálati folyamat hosszabbodott, lelassult.
Általában a top lapokban a cikkek megjelenése azért lassú, mert a bírálati folyamat hosszú. Minimum kettő, de van, ahol négy bíráló ír véleményt az adott tanulmányról. A közkeletű vélekedéssel szemben a bírálók a közgazdaságtan területén legalábbis, ellenszolgáltatást, pénzbeli fizetést nem kapnak. Szóval a bírálatok írása nem tartozik az elsődleges kutatói preferenciák közé. Azok a lapok, amelyek gyors megjelenéssel kecsegtetnek, jellemzően a bírálati folyamatot lerövidítik. Viszont így kevesebb és kevesebb nívós bírálót tudnak megnyerni, ezzel pedig a minőségellenőrzés egy fontos elemét veszélyeztetik.
Hogy látja, milyen hatással lehet a vállalkozói ökoszisztémára a koronavírus-járvány? Illetve hozhat-e be új szempontokat az erről szóló publikációkba?
Nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy a COVID hatásairól beszélni tudjak, adatokra lenne szükségem, ezek pedig még nem állnak rendelkezésre. Amit látunk, az az, hogy az internetes, a digitális, platform megoldások a legfőbb nyertesei a koronavírusnak. A digitális vállalkozás, mint önálló kutatási részterület még csak pár év múltra tekint vissza, de véleményem szerint ez lesz a jövőben az egyik kiemelkedő kutatási irány. A vírus csak ráerősít erre a tendenciára. Meglátjuk még milyen új dolog lehet, hiszen információim szerint számos vezető lap COVID témájú különszámokat készük kiadni. Ezeket a cikkeket viszont csak most írják.
Ez az eredmény mindenképpen komoly nemzetközi siker a gazdaságtudományok területén. Milyen további utak lehetnek Professzor Úr kutatási területén, hogyan tervezi a folytatást?
A Globális Vállalkozói Index kutatásunkat tavaly befejeztük, új adatokat a GEI-hez már nem kapunk, így váltanunk kellett. Ács Zoltánnal és Somogyiné Komlósi Évával
egy digitális vállalkozói indexen dolgozunk.
Jobban mondva az index készen van, „csak” a cikket, illetve cikkeket kell megírnunk. Másik fő kutatási terültem a kisvállalatok versenyképességének a vizsgálata. Számos OTKA, illetve Európai Uniós alapú hazai pályázatnak köszönhetően egy meglehetősen nagy kisvállalati adatállományt sikerült kiépítenünk. Ráadásul kialakult egy CSAPAT, ami biztosítja, hogy a felmérési eredmények nem maradnak a fiókokban, hanem publikálásra is kerülnek. Az elmúlt hónapokban több kollega is el tudott helyezni tanulmányt a Competitiveness Review lap különszámában. A Barcelona Politech-en dolgozó kollegámmal, barátommal, Esteban Lafuentével ezt a kutatást nemzetközivé szélesítettük. Immár nyolc országból vannak összehasonlítható adataink. A kutatások nemzetköziesedését fontosnak tartom, hiszen aki kíváncsi egy ilyen kis és nem meghatározó ország gyakorlatára, mint Magyarország? Ha viszont több országgal tudjuk összevetni eredményeinket, akkor a saját előrehaladásunkat is láthatjuk másokkal összehasonlítva. Ráadásul ezt a vezető angol nyelvű lapok is érdekesebbnek tarthatják, így top publikációs lehetőségeink is kiszélesednek.
