Világjárvány tombol: a szemeszter elején még csak kevesen sejtették, hogy pár nap alatt mekkora fordulatot vesz az élet. A COVID-19 fertőzés elleni intézkedések minden egyéni tervet felülírtak. Magyarországon az első igazoltan COVID-19 vírussal fertőzött esetet maga a miniszterelnök jelentette be március 4-én, március 11-én bevezették a veszélyhelyzetet, az első elhunyt beteget pedig március 15-én jelentették.
A PTE-n létrejött egy Operatív Stáb, mely mindent megtesz azért, hogy a halmozott esetszámra felkészüljön. (Az intézkedésekről és minden, egyetemmel kapcsolatos koronavírus-hírről bővebben: https://pte.hu/hu/covid/hirek) Először oktatási szünet következett, majd előrehozott tavaszi szünet, közben a PTE dolgozói és oktatói közül azok, akik számára ez lehetséges, otthonról kezdtek dolgozni. A tavaszi szünet után az oktatás digitálisan folytatódott. A Klinikai Központ létrehozott egy külön, a vírusfertőzés leküzdésére szolgáló Koronavírus Ellátó Központot. A kollégiumok üresek, ha a szükség úgy kívánja, karanténnak, vagy – rosszabb esetben – ideiglenes kórtermeknek szánják őket. Közben az országos koronavírus-kutatócsoport vezetője Jakab Ferenc professzor lett (PTE TTK, Szentágothai Kutatóközpont). A legtöbb üzlet bezárt, több komoly multinacionális cég leállította a gyártást – ezek miatt március 18-án a kormány komoly gazdasági intézkedéseket hozott. Aztán március 28. és április 11. között korlátozott kijárási tilalmat vezettek be azért, hogy egyszerre minél kevesebb ember betegedjen le, és az így ellaposított esetszámgörbe révén ne terhelődjön túl a magyar egészségügyi rendszer.
Dr. Miseta Attila rektorral a PTE Operatív Stábjának egyik ülése előtt beszélgettem, április 3-án. Aznap 554 igazolt fertőzött volt az országban.
Hogy ítéled meg, hol tartunk a felkészülésben? Mennyire lépett időben a PTE?
Nemzetközi összehasonlításban is meglehetősen hamar és jól reagáltunk. Ezt nyilvánvalóan megkönnyítette az, hogy előzményként szolgáltak nemzetközi tapasztalatok, és természetesen az is, hogy az ország vezetése felismerte a helyzet komolyságát. Ez nem mindenhol volt így. A PTE felkészültsége a saját megítélésem szerint, a fenntartó, az egészségügyi államtitkárság és az Operatív Stáb megítélése szerint is példás.
Tényleg sikerült a régióban ellaposítani a megbetegedések görbéjét?
Hála istennek igen. Az, hogy ebben a mi szerepünk mennyi, nehezen megítélhető, egy azonban tény: alacsonyak az esetszámok, így az elmúlt 10 napban szerencsére napi esetszám-növekedésről nem tudok beszámolni. Lehetséges, hogy ebben a szerencsének is szerepe volt, mert ha csak egy fertőzött is eljutott volna egy nagyobb közösségbe, nyilvánvalóan okozhatott volna galibát. Tudjuk, hogy ennek a lehetősége fennáll – bár most talán már kevésbé, hiszen a social distancing működik.
Ami a virológiai kutatásokat illeti: mennyire reális az, hogy innen Pécsről egész Magyarország szintjén tudjuk segíteni a járvány kezelését?
Ez abszolút reális, hiszen olyan szakembereink vannak Jakab Ferenc, Reuter Gábor és kollégáik személyében, ide sorolva Gombos Katalin kolléganőt is, akik hazai és nemzetközi szinten is a legjobbak közé tartoznak, rendelkeznek egyfajta olyan tudásbázissal, amellyel úgy gondolom, hogy Magyarországon csak nagyon kevesen. És mivel a nexusuk a többi egyetemi kollégával kiváló, azt hiszem, ez a csapat alkalmas arra, hogy ezeknek a kutatásoknak komoly területét lefedje.
A digitális átállás a váratlanságához képest simán lezajlott a Pécsi Tudományegyetemen. Mit gondolsz, hosszabb távon ez mennyire befolyásolja majd a jövőt, mennyire fogunk esetleg a későbbiekben megtartani egyes digitális oktatási formákat?
Az biztos, hogy ez komolyabb előrelépést fog jelenteni. A járványügyi helyzetet ebből a szempontból egy háborúhoz tudom hasonlítani: ilyenkor azokra a célterületekre koncentrálódnak az anyagi javak és a humán erőforrás, melyek a helyzet megoldásához kiemelten fontosak. Például ha valaki belegondol, hogy milyen repülőgépek működtek a második világháború elején és milyenek a végén, akkor azt kell mondjam, fantasztikus előrelépés történt néhány év alatt, ami bármennyire furcsa, de békeidőben is megmaradt pozitív hozadéka a technológiai fejlesztésnek. Ugyanígy a járványok idején a digitális technikák alkalmazása kiemelt prioritás, így szerintem olyan hosszú távú pozitív következményei is lesznek ennek, amiket ma nem is feltétlenül gondolnánk.
A duális képzéseket illetően nem ennyire pozitív a helyzet, sok cég nem tud most mit kezdeni a hallgatókkal, hiszen a fennmaradásáért küzd. A gyakorlati képzések megvalósítása is kérdéseket vethet fel.
A szimulációs technikák fejlődése nagy léptékben, a digitális technológia fejlődésével egyszerre, azzal összefonódva zajlik. Ennek ellenére véleményem szerint semmi nem helyettesíti a valódi gyakorlatot, sem az orvostanhallgatók, sem az egészségügy más ágaiban tanulók, sem a leendő mérnökemberek vagy akár a művészek számára. Ebből a szempontból a helyzet nem túl rózsás, de igyekszünk ezt a helyzetet intézkedésekkel és természetesen a felsőoktatási államtitkárság közreműködésével és irányításával megoldani, illetve ezekre a gyakorlatokra lehetőséget biztosítani akkor, amikor a veszély már elmúlt.
A home office kapcsán a nem oktató dolgozókat illetően két pletykát hallottam keringeni. Az egyik, hogy a magyar gazdaság annyira megsínyli majd a veszélyhelyzetet, hogy fizetéscsökkentésre vagy elbocsátásokra lehet számítani a kényszerű megszorítások miatt a közszférában. A másik cinikusabb ennél is, eszerint most látszik igazán, ki az, aki a dolgozók közül eddig is csak „home office-olt”. Mi ezekről a véleményed?
Minden egyetemi kollégának üzenem, hogy most határozottan érezni lehet azt, hogy mennyivel jobb helyzetben vagyunk, mint azok a vállalkozók, akik a szabadpiacról dolgoznak. Valóban látszanak annak jelei, nemcsak nemzetközileg, hanem hazánkban is, hogy jelentős elbocsátások várhatók. Én egyetemi szinten mindig arra helyezem a hangsúlyt, hogy megfelelő teljesítményt nyújtsanak a kollégák, és alakuljon ki egy olyan egyetemi értékmérő szisztéma, mely a korábbinál jobban díjazza a kiemelkedő teljesítményt, és „díjazza” a negatív teljesítményeket is. Nem maradhatunk együtt olyan kollégákkal és kolleginákkal, akik – különösen akkor, amikor nagy szükség lenne rájuk – eltűnnek a színről. És itt nem az aktív home office-ban nyújtott teljesítményre célzok, hanem arra, amikor valaki sem itt, sem ott nem teljesít. Ez nem új gondolat az egyetemen, a teljesítményértékelő rendszeren sem most kezdtünk el dolgozni. De ismétlem: a PTE munkatársai nagyobb biztonságban vannak, mint a szabadpiaci cégek alkalmazottai.
Mennyire fogja érinteni a veszélyhelyzet a Modern Városok Program beruházásait?
Már most kaptunk jelzéseket abban a tekintetben, hogy a pandemia tovább fokozta az eddigi munkaerő-problémákat, valamelyest lassítja a folyamatokat. Emiatt bizonyos építkezéseket át kell ütemezni, és a határidők módosítása lesz szükséges. Azt nem látjuk világosan, hogy az árakat miként fogja érinteni, mert egyfelől a lassulás az építőipari anyagárak várható csökkenéséhez fog vezetni, másrészt viszont nem tudjuk, hogy a szélesebb munkaerőháttér, a gazdaság által diktált nagyobb építkezések hogyan fognak alakulni. Reményeink szerint a visszarendeződés a pandemia után viszonylag gyors lesz, hiszen az előző válságoktól a mostani eltér abban, hogy egészen más a kiváltó oka. Egy azonban bizonyos: már most készülnünk kell arra, hogy mit teszünk a járvány elmúltával. Ebben a tekintetben a gazdaság újraindítása különösen fontos kérdés mindannyiunk számára!
A PTE idei költségvetésre vonatkozó terveit mennyire írja felül a világjárvány?
Erről sokat egyeztettünk, különösen kancellár úrral. Nyilvánvaló, hogy számos többletkiadással jár, és járt máris a járványügyi helyzet. Hogy ezeknek kompenzációja hol, mikor és milyen ütemben történik majd meg, az elkövetkezendő hetek, hónapok függvénye is. Azt gondolom, hogy egy állami intézménynek a célja mindig a nullszaldó, és ezt ebben az évben is fogjuk tudni produkálni.
Mi a véleményed, mik lesznek a világjárvány hosszú távú hatásai?
Egy aspektusát már említettük a digitális átállás kapcsán. Mivel most megmutatkozott, hogy bizonyos kockázatot rejt magában az, ha az ellátásunk nagy mértékben függ távoli országoktól, az a trend, ami szerint az árukat és az élelmiszereket nem kell a világ másik feléről szállítani, erősödni fog, helyzetbe hozva ezzel a környékbeli, hazai kistermelőket. Talán egymás intim szféráját is jobban fogjuk tisztelni az elkövetkezendőkben, értvén ezalatt azt, hogy a higiénia általános szabályait jobban be fogjuk tartani. Ezek mindenképpen pozitív következmények.
Szerintem felkészültebbek leszünk abban a tekintetben is, hogy viszonylag gyorsabban tudunk majd hasonló helyzetben reagálni, legyen szó akár az immunizálásról, akár a potenciálisan hasznosítható gyógyszerek bevetéséről, vagy egyáltalán arról, hogy egy veszélyhelyzetben bevezetett kezdeti intézkedések nem fognak akkora zavarokat okozni, mint most.
De azt kívánom, hogy ez a helyzet az elkövetkezendő évszázadban ne ismétlődjék meg.
Mondanál-e valamit azoknak, akik érettségi előtt, vagy szakdolgozat védése előtt állnak? Az ezeknél a sorsfordulót jelentő eseménynél szokásos nagy, tömeges ünnepségek nekik vagy kimaradnak az életükből, vagy csak később élhetik ezt meg.
Ez egyfelől sajnálatos, viszont lesz egy erőteljes imprintig is, hiszen később majd mesélhetik, hogy „én akkor érettségiztem/védtem a szakdolgozatomat, amikor...”.
Ezzel együtt mindenkinek azt tanácsolom, hogy tegyék oda magukat. A tehetség minden területen nyilvánvalóan egy roppant fontos dolog, de sok évtizedes személyes tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy a kemény munkát semmi nem pótolja. Gyakran tapasztaltam azt, hogy tehetséges emberek elkallódtak, míg a szorgalmasak, akik talán kevesebb tálentummal rendelkeztek, nagyon szép életpályát futottak be. Tehát azzal hibát nem követünk el, ha következetesen és kitartóan, felkészülten, a minőséget szem előtt tartva dolgozunk.
A koronavírussal kapcsolatos minden egyetemet érintő hír: https://pte.hu/hu/covid/hirek
