close
CímlapCovid-19“A vírus nem nézi a szerencsét”

“A vírus nem nézi a szerencsét”

Pécsi vezetéssel jön létre a Nemzeti Virológiai Laboratórium, amelyet Jakab Ferenc virológus professzor szervez és irányít majd – erről pénteken tett bejelentést Palkovics László miniszter. A COVID-19 járvány kapcsán országos ismertségre szert tett szakembert a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontban kérdeztem arról, mi várható a vírus kapcsán.

 

Évek óta beszéltek egy, a mostani koronavírus-járványhoz hasonló pandémia lehetőségéről.  Miért most történt mindez? Újraolvastam a Dekameront, és már abban is azt írja Boccaccio, hogy keletről érkezett a járvány, ami akkor Európa lakosságának nagy részét kipusztította. Miért pont kelet a gócpont?

Különféle elméletekkel magyarázzák ezt, nekem is megvan a magamé. Anélkül, hogy meg akarnám sérteni a keleten élő embertársainkat, le kell szögeznem: teljesen mások ott a tradíciók. 

Kemenesi Gábor kollégám például küldött egy fotót nekem Vietnámból, amit a mai napig tárolok a telefonomon. Egy étteremben elköltött vacsora szerepel rajta, és első pillantásra ugyanolyan minden, mint egy európai étteremben: szép az asztalterítő, ott a dobozos kóla az asztalon, tiszták az evőeszközök, a tányéron szépen elrendezett salátaágyon viszont egy letollazott, de teljesen nyers csirke látható. Amit nyersen is fogyasztanak el! Mások a szokások. Simán előfordulhat, hogy a vadhúst ugyanígy nem főzik, sütik meg rendesen, vagy akár megvágja valaki az ujját a hús előkészítése alatt

- ha az adott állat valamilyen vírussal fertőzött, potenciálisan megvan a veszélye annak, hogy emberre is átterjed.

A környezethez való viszony is más. Az Afrikában a fejét újra felütő ebolavírus is a bozóthúshoz kapcsolódóan nyert teret: vagy kifejezetten vadásztak a vadakra vagy elhullott állatot értékesítettek a piacokon.

Amíg ez az ottani hagyomány nem változik, addig több ilyenre lehet számítani.

Sokan mondják, hogy egyszerűen zárják be ezeket a piacokat, és akkor megoldódik a helyzet.

De ez nem valós megoldás, hiszen akkor illegálisan fogják ugyanezt művelni, és még visszakövetni sem fogjuk tudni egy-egy vírus eredetét. A globális világban nincs lokális probléma: ami ma Ázsiában feltűnik, az holnapután már az ajtónkon kopogtat. Erre a COVID-19 az élő példa: nem hetek, hanem napok alatt Európában volt a vírus. Sőt, vannak olyan elméletek, ami szerint még ennél is korábban behurcolták Európába, csak később derült erre fény.

Pont azzal a vírustípussal foglalkoztatok, ami most kirobbant. Nyilván ez sem véletlen.

Azzal is foglalkozunk. A koronavírusokban - gondoljunk például a SARS-ra - alapvetően benne rejlik a potenciál egy világjárvány kirobbantására. Az állatokról különösen jól terjednek át emberre. Ez nem újkeletű: nem a COVID-19 volt az első, és nem ez lesz az utolsó, ami komoly, világszintű gondokat okozott.

A denevérekben például rengeteg koronavírus-típus van, sok tekintetben kiemelt állat a vírusok terjesztése szempontjából. Ősi emlős, ami nemcsak hogy nagy távolságot repül be, de igen speciális és bonyolult immunrendszerrel rendelkezik, amit csak most kezdünk tanulmányozni.  Ha ezt egy hétköznapi ember meghallja, kiűzi az összes denevért az padlásról, pedig ezt nem szabad. Az ökoszisztémában a denevér egy rendkívül hasznos állat, ha nem lenne, megehetnének bennünket a szúnyogok és a bogarak, tehát alapvetően védeni kell. De ettől még tény, hogy rendelkeznek azokkal a receptorokkal, mechanizmusokkal, melyek lehetővé teszik, hogy vírushordozók legyenek - még vizsgáljuk, hogy miért.

Azt nyilatkoztad több helyen, hogy lesz egy második hullám - mikorra várható, és mennyire biztos, hogy bekövetkezik?

Minden esély megvan a második hullámra. Kb 6 millió 500 ezer fertőzött van a világban, és a számuk egyre növekszik. Egy olyan fertőző betegséghez képest, mely cseppfertőzéssel terjed, fogékony az emberi sejtre, nagyon könnyen fertőzi azt, a 6.500.000 fertőzött rengeteg. Szerintem a második hullám nem kérdés. Azt gondolom, hogy a nyáron ez picit csillapodik, de amikor bejön a hidegebb, nyirkosabb, párásabb őszi-téli idő, ami amúgy is kedvez a felsőlégúti megbetegedéseknek, feltételezhetően a koronavírus-fertőzések száma is megugrik majd. Persze lehet, hogy egyszerűen csak eltűnik, de nem tartom valószínűnek. Mi jól állunk, de nézzük meg a világ többi részét: mindenhol mennek fel a számok. Kicsi esélyt látok arra, hogy 3 hónap alatt egy varázsütésre eltűnik. Biztosat senki nem tud. 

Valószínűleg azért lesz durvább az első hullámnál, mert szerencsénkre nálunk március elején jelent meg, vagyis volt 2-3 hónapnyi felkészülési időnk,

és márciusban már az influenzás megbetegedések száma is kezdett csökkenni. Ha az ősz-tél folyamán robban be, együtt jelentkezik majd az influenzával és egyéb más vírusokkal. Ez nagyon meg fogja nehezíteni a felismerését is, főleg, ha kettős fertőzés lesz. Viszont az egészségügyi rendszerünk felkészült, vannak tesztjeink, vannak beállított rutinok, melyeket alkalmazni lehet, tehát gyorsabban tudunk reagálni, ami jó.

Azért úsztuk meg más országokhoz képest kisebb esetszámmal, mert lecsengett az influenza?

Nem. Azért úsztuk relatíve kevés esettel, mert a nyugat-európai és kínai híradásokat hallva mindenki komolyan vette a helyzetet. Persze az elején sok volt szkeptikus, de azt gondolom, hogy az emberek nagy része átérezte a problémát, sőt, a kormány is hamar felismerte, hogy ez nem tréfadolog. Meggyőződésem, hogy a meghozott intézkedések jók voltak és időben történtek. Akkor hozták meg ezeket a döntéseket, amikor néhány tíz eset volt Magyarországon - Nyugat-Európában pedig csak akkor léptek, amikor már több száz, ezer eset volt.

Azt gondolom, ha nincs fertőzött, akkor nem történik továbbfertőződés. Ez ilyen egyszerű.

Amikor otthon maradtunk, bezártunk, lezártunk, akkor nem tudott berobbanni. Lehetett volna itt annyi eset, mint Olaszországban… Nem igaz, hogy megúsztuk “csak úgy”. A vírus nem nézi a szerencsét. És miért, mitől lettünk volna szerencsésebbek, mint az olaszok vagy az osztrákok? Az időben meghozott intézkedéseken múlt minden, és azon, hogy a lakosság mennyire vette komolyan azokat. Szerintem a többség nagyon fegyelmezett volt, és ezt egy matematikai elemző csoport mobiltelefon-adatok alapján végzett kutatása alapján állítom: amikor elrendelték, hogy mindenki maradjon otthon, drasztikusan, 70-80 %-kal visszaesett a mozgás, és az emberek többsége sokáig be is tartotta. Nyilván a nagy számok törvényéből is adódik, hogy több fertőzés több halálesettel jár.

Lehet arra számítani, hogy más típusú vírus jön… de milyen személyi, tárgyi, szabályozási, intézményi változtatás kell ahhoz, hogy ne csak a szakemberek ébersége óvjon meg bennünket, hanem egyébként is felkészültebbek legyünk?

Száz éve nem volt része ilyen jellegű világjárványban a világnak, a spanyolnátha volt az utolsó hasonló. Vagyis több generáció felnőtt anélkül, hogy egy pandémiával szembesült volna, és valószínűleg ezért is tudtunk rá világszinten lassabban reagálni. Úgy gondolom, hogy ez egy jó lecke volt az emberiség számára: már most látni, hogy az emberek közötti társas érintkezési és kapcsolattartási szokások változóban vannak. Érdekes megfigyelni, hogyan hat mindez a mindennapjainkra.

Nyilván kell anyagi támogatás a tudományos kutatásra, odafigyelés a szakemberekre, hiszen valóban évek óta szajkózzuk, hogy számítani lehet egy hasonló járványra, ki kell építeni egy nemzeti rendszert, mely azonnal tud reagálni. Úgy gondolom, a járványügyi felkészülést komolyan kell venni, és a járványügyi laborok felszereltsége, felkészítése is fontos ahhoz, hogy időben tudjunk reagálni.

Aki a fertőzéssel szemben időt nyer, az életet nyer.

Az elején sok szkeptikus véleményt olvastam, olyat is, aki január elején úgy nyilatkozott, hogy nem kell komolyan venni a COVID19 vírust, mert kb. annyira terheli meg a szervezetet, mint egy influenza.

Amikor 2019. december végén az első jelentést megláttam arról, hogy egy cseppfertőzéssel terjedő, felsőlégúti megbetegedést okozó, koronavírus-típus szedi az áldozatait, ami ráadásul 10-szer, hússzor fertőzőbb a korábbi koronavírus-fajtáknál, tudtam, hogy komolyan kell venni. Csak nekem két olyan ismerősöm van, akinek idős rokona halt meg a koronavírus miatt.

Még nem tudjuk, mennyi volt a pontos halálozási aránya ennek a járványnak, de szerencsére nem túl magas. Ami a legnagyobb rémálmom egy ugyanígy cseppfertőzéssel terjedő vírus, aminek a halálozási aránya “csak” 40% a COVID-19 2%-ához képest. És ennek megjelenésére pont ugyanakkora esély van, mint a mostani járványra volt.

Lehetett arról olvasni, hogy mennyire összedolgoznak a világ kutatói, pár napja viszont megjelent az a fogalom, hogy “vakcina nacionalizmus”, hiszen mégiscsak presztízskérdés, hogy melyik nemzet áll majd elő a vakcinával. Mi erről a véleményed?

Azt gondolom, hogy a kutatói közösség összezárt, folyamatosan tartottuk egymással a kapcsolatot. Nyilván az, aki legelőször tudja a vakcinát megalkotni, nemzeti hős lesz, a cég pedig, ami piacra dobja, meggazdagodik. Beszélgettünk erről a kollégákkal, és meggyőződésünk, hogy ebben a helyzetben egy nagy gyógyszergyártó cég sem engedheti meg magának azt, hogy kisajátítsa a vakcinát és ragaszkodjon a kizárólagossághoz. A személyes véleményem az, hogy aki először előáll a vakcinával, az közkinccsé fogja tenni. Persze lehet, hogy ezt csak az emberek iránti túlzott bizalmam mondatja velem.

A gyógyszeripar ebből a szempontból sötét ló, nem lehet előre megjósolni, mi lesz.

Vitathatatlanul nagy segítsége volt a Pécsett zajló munka a koronavírus elleni védekezésnek. Mennyire kaptatok segítséget? Milyen kihívásokkal szembesültetek ezalatt az időszak alatt?

Minden típusú segítséget megkaptunk, legyen szakmai, anyagi támogatás. Hálás feladat volt, de stresszes is, és nem volt fenékig tejfel: kaptunk hideget és meleget is. Ért néhány olyan pofon is, amire nem számítottunk. Érdekes tapasztalás volt mind pozitív mind negatív értelemben bizonyos személyek, kapcsolatok területén.

Lenyűgöző munkát végzett a csapat, mindenkit csak kapkodta a fejét. Hogyan értékeled a munkátokat?

Ó, nem volt ez semmi. Én mindig azzal kelek és fekszem hogy vajon megtettem-e mindent. Van, hogy felkelek hajnalban arra a gondolatra, hogy nekünk is el kellett volna már korábban indulnunk a vakcinafejlesztés irányába, vagy eszembe jut egy gyógyszer, aminek a hatóanyagát szintén érdemes lett volna tesztelni. A maximumra kell törekedni, és a magam részéről úgy érzem, még többet kell tennem.

A fizikai fáradtságot már megszoktam, a lelki és a szellemi az, ami megterhelőbb.

Ez a BSL-4 Virológiai Laboratórium 2017-ben jött létre, a legnaprakészebb felszereléssel. Mennyire sikerült az eltelt pár év alatt tartani a lépést a világgal infrastrukturális szempontból?

Nem szenvedünk semmiben sem hiányt. A vírust is csak addig szükséges a laborban tartani, amíg fertőzőképes, amint az örökítőanyagával tudunk dolgozni (az már nem fertőz), nem szükséges a munkához ekkora biztonság.

Nemzetközi szinten mennyire sikerült a labor, csapat hírnevét erősíteni?

Számos publikációt írtunk és írunk, jó és szoros a kapcsolatunk más, nemzetközi kutatócsoportokkal. A csapatom minden tőle telhetőt megtett! Jóllehet egy országos hálózatot fogtam össze, a munka oroszlánrésze, a vírussal való munka itt zajlott. Mindemellett - egy külföldi hallgatók felmérését célzó korai kutatással kezdve - a kollégáim a diagnosztika ránk eső területén (nukleinsav kivonás) is helytálltak, majd ezután az éjszakába nyúlóan dolgoztak a vírussal. Február elején kezdtük, így idestova öt hónapja gyűrjük a napi szintű rutinmunkát és kutatást. Le a kalappal a csapat előtt, nagyon büszke vagyok rájuk!

Hogyan lehet kifejezetten a pécsi virológiát támogatni?

Rengeteg támogatást kaptunk - például főztek ránk! Ezek a gesztusok nagyon sokat jelentettek. Biztos, hogy több forrást kell fordítani a kutatásra, de úgy látom, hogy az országon belül sem egységes a kutatói társadalom. Nagyon sok kollégámmal fantasztikus együtt dolgozni, de tudok olyat is mondani, aki megfojtana minket egy kanál vízben… Attól tartok, ma Magyarországon inkább az indul nagyobb eséllyel a lehetőségekért, akinek a hangja erősebb. Rengeteg pályázatot adtunk be, de egy kezemen meg tudom számolni az eredményeseket. Talán több korábbi sikeres pályázattal felkészültebbek lettünk volna. Lehet, hogy most tényleg olyan forrásokhoz jutunk, melyek révén a virológiai kutatások szárnyalni fognak. De az is lehet, hogy lemegy a járvány, és elfelejtjük, mondván, hogy nem is volt ez olyan nagy dolog. (mosolyog)

Mit tehet az, aki a járványhelyzet kapcsán úgy gondolja, virológus akar lenni?

Az ötvenes években azt gondoltuk, hogy legyőztük minden fertőző betegséget az antibiotikumokkal és vakcinákkal. Ma már tudjuk, hogy az új fertőző betegségek száma nemhogy csökken, hanem nő. Térhódításukat éljük és élni is fogjuk nagyon sokáig. Ez nem kérdés. Az is borítékolható, hogy időről időre kisebb-nagyobb hullámokat vetnek olyan világjárványok, mint amilyen a mostani. Magyarországon kevés a szakember: nincs elég virológus, klinikai virológus, mikrobiológus. Pedig a világtendenciákat tekintve annak, aki e szakmáknak szenteli magát, mindig lesz munkája.

Kifejezetten olyan, hogy virológusképzés nincs, de mind a Természettudományi Karon, mind az Általános Orvostudományi Karon vannak olyan szakok, melyek e hivatás előszobái. A tanulás legfontosabb helyszíne az elméleti alapok után úgyis itt lesz, a negyedik emeleti laborban, ahol a a hallgatók képzését meg tudjuk valósítani, a laboratóriumi hátteret és a sok gyakorlat lehetőségét is tudunk biztosítani. Hangsúlyozom: ez egy bizalmi állás. Az a célunk, hogy a tanulmányai elején csatlakozzon hozzánk a hallgató, tartson ki az egyetemi és a PhD-s évei alatt, és aztán maradjon is, ha szeretne. Ez azt is jelenti, hogy egy elsőévesen érkező tíz év alatt futja be pályáját, míg virológussá, kutatóvá nem érik. Ehhez nem kevés kitartás és ambíció szükséges.

Harka Éva

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni