A European Digital UniverCity 5 éves, a szövetségnek pedig a kezdetektől tagja a Pécsi Tudományegyetem. Tarrósy István professzor, a Nemzetközi Igazgatóság (NI) vezetője kulcsszerepet játszik a szövetségben, annak pécsi kiépülésében – az EDUC indulásáról, eredményeiről és kihívásairól őt kérdezte dr. Bandiné dr. Temesi Ágnes, a PTE NI Központi EDUC Irodájának vezetője és Molnár Dávid, az EDUC kommunikációs menedzsere.
A kezdetek óta részt veszel az EDUC alakításában. Megosztanád velünk az EDUC európai egyetemi szövetség kezdetének pillanatait? Hogyan tudott kapcsolódni ehhez a pályázathoz a PTE 2018-tól?
Egy váratlan, de fontos telefonhívással kezdődött minden a PTE számára: a brnói Masaryk Egyetem akkori külügyi igazgatója, Jan Pavlik barátom kérdezte meg, láttuk-e az Európai Bizottság Európai Egyetemi Szövetségekről szóló pályázatát, és mit gondolunk erről, mert éppen formálódik egy olyan szövetség, amiben nagy szeretettel látnák a Pécsi Tudományegyetemet. Ismertem a felhívást, de rendkívül szoros volt a határideje annak, hogy olyan partnereket találjunk hozzá, akikkel közösen pályázhatunk. Brno viszont már előrehaladott tárgyalásokat folytatott azokkal a francia, német, olasz partnerekkel, akik ma már az EDUC gerincét alkotják. Nem volt kérdés, hogy igent fogunk mondani:
Miseta Rektor Úr és a PTE teljes vezetése azonnal támogatta az ötletet.
2018 december elején jártunk akkor, feszített tempóban, két–három hét alatt kellett megírni a pályázat pécsi részét. Örömmel csatlakoztunk az akkor formálódó EDUC Szövetséghez, és lettünk a hatodik tagja az elsőkörös pályázatnak.
A 2019-es indulásnál így már ott lehettünk az első nyertes konzorciumok között. Ez tényleg nagy büszkeség volt. Tartottunk egy pre-kickoff meetinget Pécsett, ami azt remélem, minden szövetségesünk számára emlékezetes volt. Ezzel rögtön az elején kinyilvánítottuk, hogy ugyan a legkésőbb csatlakozunk ehhez a gondolkodási körhöz, de mégis a legintenzívebben vállalunk benne részt. Nagy izgalommal és elánnal vetettük bele magunkat a „szövetségesdibe”.
Azt is körvonalazd, kérlek, mik vezettek az EDUC alapgondolatához európai szinten.
2017 körül körvonalazódott egy grandiózus vízió, melynek lényege, hogy Európa versenyképesebb legyen az európai felsőoktatási és kutatási tér reformja révén. Úgy látom, az elmúlt öt év e vízió megértéséről szólt, majd annak meghatározásáról, hogyan rendeljük alá azokat az erőforrásokat európai, nemzeti, helyi szinten, amelyek a valós szövetségek megalakulásához szükségesek. A történelem során a szövetségek a nemzetközi kapcsolatok rendszerében mindig egy-egy adott ügy érdekében való szoros együttműködést jelentettek.
Az EDUC-ot tekintve ez merőben új megközelítést jelent: azt értelmezzük közösen, hogyan működnek együtt egyetemek ma Európában és a világban egy új, mély stratégiai keretrendszerben, évtizedekben előre gondolkodva.
Hozzátenném: mindez egy újfajta együttműködési kultúrát is jelent a szövetségek tagjai és partnerei számára.
Mik a legerősebb kapcsolódási pontok, amiket az EDUC kiépít hallgatók, oktatók és adminisztratív dolgozók között?
A legerősebb az adminisztráció terén elindult közös gondolkodás. Adminisztráció alatt azt értem, hogy az egyetemek vezetősége és az egyetemeket mint intézményeket napi szinten működtető egységek a nemzetközi irodáktól kezdve a könyvtárakig egyre szorosabban kezdtek együttműködni, egyfajta hidakat építeni, melyek az oktatói cserékben, különböző hallgatói programok összehangolásában és egyébként az intézmények egymáshoz való közeledésében nagy szerepet játszanak.
Értelemszerűen az egyetemek vezetőinek elkötelezettsége nélkül ez nem működne, összehangolt döntéshozataluk nélkül nem is lehetne hosszú távon gondolkodni.
Sokat fejlődött az elmúlt öt évben az EDUC szövetség stratégiai keretrendszere, például idén indult el az EDUC alprojektje, az EDUC-WIDE, ami kifejezetten a kutatói és adminisztratív hálózat szorosabb együttműködését tűzte ki célul, olyan pillérekkel mint a karrierlehetőségek vizsgálata, fejlesztése, kutatói reformok végrehajtása, a nyílt tudományos szemlélet megvalósítása, módszertani, kutatói, output szinteken.
Mikre vagy büszke ebből az időszakból? Merrefelé kellene tovább erősítenünk? 
A fő kérdés számomra az, hogy ez a versenyképességet szolgáló transzformatív erő helyi szinten is manifesztálódik-e. Nekem úgy tűnik, igen! A PTE-n az adminisztrációban, a kutatási, oktatói, hallgatói szektorokban dolgozó kollégák az EDUC keretén belül fejlesztenek közös oktatási programokat, kurzusokat, a különböző irodák elkezdenek szorosabban együtt dolgozni, egy valóban attitűdbeli, hozzáállásbeli transzformáció zajlik helyi szinten. Formálódik egy olyan közösség, mely révén hosszú távon teljesen természetes lesz az, hogy az EDUC prioritási keretet jelöl ki a szövetség egyetemeinek jövőjét illetően. Azt hiszem, hogy ebben nagyot léptünk előre. Szerintem ez lesz a siker egyik záloga, jó irányba haladunk.
64 egyetemi szövetség működik különböző célok mentén jelenleg Európában. Van lehetőség akár a szövetségek közötti együttműködésekre is?
Egyrészt az Európai Bizottság ösztönzi is a szövetségek közötti együttműködést, másrészt van egy naturális igény is arra, hogy lássuk, hogy a másik szövetség milyen jó dolgokat csinál. Közös platformon megosztva a jó gyakorlatokat,
ezekből mindenki csak profitálhat.
Ugyanakkor fontos tudni a nehézségekről, kihívásokról is. Például kérdéses, hogyan tudnak ezek a szövetségek hosszú távon önálló entitásként működni úgy, hogy a tagok nem olvadnak fel az új szervezetben, mégis új struktúra szerint működnek. Létre tudunk-e hozni önálló jogi entitásként mondjuk, egy EDUC alapítványt, egyesületet, céget, vagy olyan platformot, ami jogi értelemben is tud működni, és egyebek között erőteljesebb fundraisinget tesz lehetővé.
Az interjú az EDUCast podcast epizódja alapján készült. További részletek a podcastben:
