Változások a szakdolgozói életben címmel tartott előadást dr. Takács Péter egészségügyi államtitkár a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán március 19-én a Fórum az ápolásról konferencia részeként. Az elhangzottakból kiderült: az egészségügyi ellátás fejlesztését igen széles körben, a való élet tapasztalataihoz igazodva szeretnék megvalósítani.
Az államtitkár előadásában elmondta, hogy ez a pécsi esemény az első állomása az ápolói, szakdolgozói pályát népszerűsítő kormányzati programsorozatnak. „Nagyon örülök, hogy ez a nyitóesemény éppen Pécsett valósul meg, hiszen az emelt szintű képzést kapó szakdolgozók oktatásának itt van az egyik fellegvára. Talán a legszebb hivatás az egészségügyi szakdolgozói hivatás, hiszen az ő munkájuk a mindenáron való segítésről, gondoskodásról szól. Ezért az ő munkájukat minden lehetséges módon meg kell becsülnünk! Az, hogy mennyire fontosnak tartja a kormány ezt a területet, mutatja, hogy amikor megkezdtük a kormányzást, akkor az egészségügy a nemzetgazdasági ágazatok közül az átlagbéreket tekintve az utolsó előtti helyen szerénykedett. Mostanra a harmadik helyre lépett előre” – hangsúlyozta az államtitkár.
A kiterjesztett hatáskörű okleveles ápolók képzése már évekkel ezelőtt elkezdődött, ugyanakkor a rendszerbe illesztésük elmaradt, mivel meg kellett találni az ennek megfelelő jogi kereteket. Az államtitkár, nagy tapasztalatára és szakértelmére való tekintettel dr. Betlehem Józsefet, a PTE általános, stratégiai és kapcsolati rektorhelyettesét kérte fel a feladatra, hogy segítsen meghatározni az általános kompetenciák, tevékenységek, szakképesítések tételes feladatlistáját. Ennek célja, hogy a képzés során megszerzett kompetenciákat úgy lehessen beilleszteni a rendszerbe, hogy a kiterjesztett hatáskörű ápolók besorolást kaphassanak arra vonatkozóan, mire képesek, illetve mire vannak feljogosítva.
A koronavírus járvány időszaka megmutatta, hogy számos olyan beavatkozási terület létezik, ami ezideáig szigorúan orvosi jelenléthez volt kötve, holott ezeket nagyon jól képzett szakdolgozók ugyanolyan színvonalon képesek elvégezni. Mint az előadásból kiderült, erre számos nemzetközi példa is létezik. Ausztráliában, Kanadában vagy az Egyesült Királyságban, ahol régóta bevett gyakorlat, hogy sokkal nagyobb felelősséget és kiterjesztett hatáskört kapnak a szakdolgozók. Az államtitkár szerint a példák követéséből nemcsak a betegek, hanem az egész magyar egészségügyi ellátórendszer profitál. Ugyanakkor hangsúlyozta:
a legfontosabb mindig a beteg érdeke, az ő gyógyulásának elősegítése, amely egyebek között ezért is fontos, hogy a folyamatban lévő, illetve jövőbeli fejlesztések valóban hatékonyak és működőképesek legyenek a való életben. Emellett az egészségügyi kasszát is akkor tudjuk a leghatékonyabban felhasználni, ha az egészségügyi ellátásra szoruló betegeket minél gyorsabban vissza tudjuk segíteni a munka világába,
ehhez pedig elengedhetetlen a hatékony működés: „Ezt akkor tudjuk megtenni, ha megfelelően képzett szakdolgozók vannak mellettünk. Ugyanis a gyógyításról sokszor elhangzik, hogy csapatmunka, melyben az orvos irányító szerepet játszik, de ahogy mondani szoktuk, az orvos a bajt hárítja el, az egészségbe az ápoló segíti vissza a beteget.”
A mostani integrált ügyeleti rendszerben, amely a 1830-as telefonszámon fut, és amelyet nagyjából másfél év alatt az egész országra kiterjesztettek, már megjelentek a kiterjesztett hatáskörű ápolók. Emellett a Hajdú-Bihar megyei pilot során a mentőszolgálat is nagy sikerrel alkalmazott kiterjesztett hatáskörű ápolókat és mentőtiszteket, akik szintén magas színvonalú képzést kaptak az alapellátási ügyelet megtámogatására.
Az államtitkár szerint az a cél, hogy az alapellátás rendszerét úgy alakítsák át, hogy minél több feladatot adhassanak a jól képzett szakdolgozóknak, akiknek ez szakmai kihívást jelent. Elsőként azonban a megfelelő jogi kereteket kell biztosítani ahhoz, hogy azok a szakemberek, akik a képzettséget már megszerezték, nyugodt szívvel tudjanak dolgozni a magyar ellátórendszerben. A következő lépcsőfok tehát egy belügyminisztériumi keretrendelet megalkotása a szakma bevonásával, amely a kompetencialisták kialakításához fog alapul szolgálni.
Az alapgondolat szerint négy különböző szintet fognak megkülönböztetni a szakdolgozói tevékenység minősítésében.
A legmagasabb szint, amikor a szakdolgozó saját indikációja alapján adott tevékenységet önállóan végez. A második szinten saját indikációja alapján szakorvosi vagy magasabb szakmai végzettséggel rendelkező felettes felügyelete mellett végezhet adott tevékenységet. Ebben az esetben a felügyelet történhet személyes, de akár telefonos formában is. A harmadik szinten szakmai felettes indikációjára, kötelező előzetes egyeztetés, konzultáció alapján történik valamilyen tevékenység. A negyedik szint gyakorlatilag az asszisztálást jelenti, tehát a szakmai területek indikációja, irányítás és személyes szakorvosi jelenlét mellett közreműködői feladatot végez egy szakdolgozó.
A tételes feladatlisták meghatározása során előreveszik azokat a szakdolgozókat, akik az alapellátásban dolgoznak. Ennek oka, hogy az elöregedő háziorvosi praxisban jól lehetne használni ezeket a szakembereket. Ugyanis több háziorvos a külföldön látott jó gyakorlatokra alapozva elkezdett egy új típusú gondolkodásmódban egyre több feladatot bízni a magasan képzett szakdolgozókra. Ezekben a praxisokban jellemzően a körzethez tartozó lakosságszámhoz képest sokkal több volt a páciens: „Magyarul, az emberek a lábukkal szavaznak:
azt látják, hogy megfelelő ellátást kapnak, aminek adott esetben a kulcsa egy szakdolgozó által önállóan végzett prevenciós kezelés, amivel nagyszámú beteget tudunk megszólítani, és iszonyatosan fontos népegészségügyi szempontból, hogy ezt meg is tegyük.
Hiszen ahol meg tudjuk szólítani a betegeket és érzik azt, hogy foglalkoznak, törődnek velük, megszólítják őket, megkérdezik tőlük, hogy miért nem voltak mondjuk szűrővizsgálaton, holott életkoruk alapján menni kellett volna, ott többen is fognak részt venni ezeken a prevenciós vizsgálatokon.”
Jelenleg kidolgozás alatt áll, hogy mi legyen az a gyógyszerkör, amiben a szakdolgozók és a gyógyszerészek önálló döntésjogosultságot kapnak.
A Magyar Gyógyszerészi Kamarával együttműködésben az egyik cél, hogy az élethez igazodva, a fenti szakamberek felírhassanak krónikus betegséghez kötött gyógyszereket.
Így mikor egy beteg nem éri el a háziorvosát, akkor a szakképzett asszisztense is rögzíthetné az EESZT rendszerében azt a gyógyszert a betegnek, amit egyébként is szed (pl. vízhajtót, vérnyomáscsökkentőt), és ami valószínűleg sok esetben most is így történik, mert így életszerű.
A szakorvosi ajánlás szintjét is szeretnék lejjebb vinni számos gyógyszer és gyógyászati segédeszköz esetében, ami máris szélesebb terápiás lehetőséget ad mind a háziorvosok, mind a szakdolgozó kezében. Ugyancsak zajlik az EESZT fejlesztése, melynek köszönhetően nemcsak orvosi pecsétszámmal, hanem szakdolgozói működési engedélyszámmal is lehet majd tételeket rögzíteni.
„Fontos szempont az ellátásbiztonság, hogy a beteg hozzáférjen az ellátórendszerhez, ezt pedig akkor tudjuk elérni, hogy ha a jól képzett és megbízható szakdolgozóinkra egyre több feladatot bízunk, és nekik egyre több lehetőséget adunk arra, hogy az egyébként általuk megszerzett magas színvonalú tudást a gyakorlatban is kamatoztathassák és a magyar betegek szolgálatába állíthassák.”
