Minden negyedik baba ajak- és/vagy szájpadhasadékkal jön a világra. Az e rendelenesség gyógyítására szövetkezett Pécsi Hasadék Munkacsoport Május 6-án ünnepelte 20 éves fennállását az MTA PAB székházban.
Magabiztosan mosolygó gyerekek - első pillantásra ennyiről szólnak Márk Mirkó orvostanhallgató MTA székházban bemutatott fotói. Alaposabban megfigyelve az arcokat feltűnhet egy apró, vékonyka kis műtéti heg a modellek szájánál. Alig látszik, mégis tudni lehet, hogy a műtétek egy új, teljesebb világot nyitott meg a gyerekek számára. 20 tapasztalat, 20 év összefogás áll a háttérben, és kemény munka - a Pécsi Hasadék Munkacsoport kifejezetten az ajak- és/vagy szájpadhasadékkal születettek kezelésére specializálódott.
Hazánkban évente közel 150-160, vagyis minden negyedik újszülött jön a világra ajak- és/vagy szájpadhasadékkal (régebbi nevén nyúlajaknak, illetve farkastoroknak is szokták hívni e rendellenességeket, azonban ma már ezeknek az elnevezéseknek a használata nem javasolt). E súlyos és összetett fejlődési rendellenesség megfelelő kezelés nélkül testileg, lelkileg egyaránt megnyomorítja viselőjét, megnehezíti, esetenként ellehetetleníti társadalmi beilleszkedését.
Az ajak- és a szájpadhasadék eredményes kezeléséhez nem elegendő önmagában a szükséges számú és képzettségű szakember, hanem elengedhetetlenül szükséges e szakemberek rendszeres, összehangolt, a betegek érdekeit és egymás kezelési szempontjait figyelembe vevő együttműködése.
Pécsett 1996-ban a Gyermekklinika vezetésével alakult meg a Pécsi Hasadék Munkacsoport, amerikai mintára, Pintér András professzor bábáskodásával. A csapat tagjai többségében olyan szakemberek, akik e betegek kezelését már korábban is végezték: audiológus, a hasadékos betegek sebészi kezelésében járatos gyermeksebész, orr-fül-gégész, orthodontologus, logopedus, maxillofacialis sebész, esetenként egyéb speciális szakember. Havonta egy alkalommal találkoznak, és közösen vizsgálják meg az új betegeket, és ellenőrző vizsgálatokat végeznek a munkacsoport által már kezelteken.
A húsz éve működő baranyai team nem maradt a régió berkein belül: a kongresszuson beszédet tartott a Vaszari Zsolt, a hasonló céllal alakult győri csapat vezetője, aki munkacsoportját, mely Dávidovics Sándor koordinációs tevékenységének is köszönhető, a pécsi hajtásaként értelmezte.
A szervezők számára is meglepetés volt dr. Bíró Erzsébet előadása, aki a kárpátaljai együttműködésről vetett számot. A hasadékos kis betegek kezelése azért is kiemelten fontos Kárpátlaján, mert a legközelebbi központ, ahol ezt a betegséget műteni tudják, Kijevben van. Az ottani kezelések a gyakran hátrányos helyzetű családok számára nemcsak a távolság, de a nyelvi nehézségek miatt is kevésbé elérhetők, így feltorlódtak az esetek, nehéz volt folyamatában, helyben kezelni a gyerekeket. Az orvosból lett egészségügyi szakpolitikus elmondta: tíz éve kezdődött az együttműködésük a pécsi teammel, az összekötő Dr. Vástyán Attila, aki saját költségén járt Kárpátaljára, hogy az új technológiákra megtanítsa az ukrán orvosokat. Bíró Erzsébet a Kárpátaljai Megyei Tanács köszönő levelét adományozta Vástyán Attilának, aki jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi docense, a munkacsoport vezetője.
Évente mintegy 25-30 primer korrekcióra szoruló csecsemővel, gyermekkel bővül a Pécsi Tudományegyetemen működő team által ellátott betegek száma, ami a gondozottakkal együtt jelenleg már meghaladja a 700-at. A havonkénti találkozásokon túlmenően a munkacsoport tagjai a közösen elfogadott elveknek megfelelően önállóan végzik munkájukat.
