Kevés olyan ország van a világon, ahol létezik teljes lefedettségű egészségügyi adatbázis és az egy állami egészségbiztosító kezében van – hazánk ezek közé tartozik. Ez óriási értékelőnye a magyar egészségügyi rendszernek; a PTE Real World & Big Data Egészség-Gazdaságtani Kutatóközpont ezekre az adatokra fókuszál. Dr. Boncz Imrét, a PTE Klinikai Központ stratégiai elnökhelyettesét, a kutatócsoport vezetőjét kérdeztük.
Milyen részei vannak ennek az adatvagyonnak?
Két részből áll. Az egyik az országos egészségbiztosítási adatvagyon, amit a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő gondoz, melyhez hozzáféréssel rendelkezünk, és abból közvetlenül is tudunk elemzéseket készíteni. A másik része a Klinikai Központ a saját adatbázisa.
2017–2022 között a GINOP-2.2.1-15-2017-00067 pályázat keretében ezt a klinikai adatvagyont, mely több medikai programban futott, egy nagy adatbázisban összegeztük. Ez az ún. data lake (adattó- a szerk.) projektünk volt, ami egy kétmilliárdos pályázatból valósult meg, az Egészségtudományi Kar Egészségbiztosítási Intézet vezetésével, külső piaci szereplővel együttműködve (E-Group Zrt.).
Mennyi és milyen típusú adatot tud szolgáltatni egyetlen beteg?
Tudjuk az alapvető személyes adatait, a diagnózisokhoz kapcsolódó adatokat, hogy milyen típusú diagnosztikai, laboratóriumi, képalkotó vizsgálatok, milyen műtéti, vagy invazív beavatkozások történtek, milyen gyógyszeres kezelést kapott a beteg. Gyakorlatilag az összes diagnosztikus és terápiás eljárást nyomon tudjuk követni. Az előírt adatkezelési szabályok szigorúak, az adatok deperszonalizáltak, vagyis nem fordulhat elő, hogy egy beteg adatai illetéktelen kezekbe kerülnek.
Mekkora mennyiségű adatra van szükség ahhoz, hogy prognosztizálhatóak legyenek bizonyos típusú betegségek?
Hogy milyen időablakot nézünk, az mindig attól függ, hogy mi a kutatási vagy klinikai kérdés, hiszen több célra használjuk ezeket az adatbázisokat. A klinikai betegellátásban a végső cél, hogy a betegek állapotát jobban fel tudjuk térképezni, meg tudjuk nézni, hogy melyik az a terápia, ami hatásosabb, ami jobb egészségi nyereséget biztosít. Ezt felhasználjuk az intézményi menedzsmentben is. Mondjuk, kíváncsiak vagyunk bizonyos betegutakra, ezeket fel tudjuk mérni az adatbázis alapján, és ezekhez tudjuk alakítani például a Klinikai Központ ezzel kapcsolatos ellátási stratégiáját.
Tudjuk, hogy az adatbázisok kiértékelése leggyakrabban mesterséges intelligenciával (MI) történik. Itt mekkora szerepet kap az MI?
Van egy nagyon jó adatbázisunk, és szakembereink, akik elemzik azt. Egyelőre még probléma, hogy az adatoknak csak kis részét tudjuk feldolgozni. Az MI-nek e téren óriási jelentősége lesz, különösen az egészségügyben. Bízunk abban, hogy annak alkalmazásában is azok fognak elöl járni, akik már 10–30 éve kutatják ezeket az adatokat. Úgy gondolom, hogy ez a Klinikai Központ kutatóinak rendkívül komoly helyzeti előnyt fog jelenteni a következő években, hiszen már ismerjük az adatbázis struktúráját, tudjuk, milyen adatokat tartalmaz, és ezt a tudást össze lehet majd kapcsolni azzal a tudással, ami az MI alkalmazásához szükséges.
Hosszútávon hová tudunk eljutni az adatvagyon segítségével?
Meg kell erősítenünk az informatikai vonalat a klinikumban, illetve az oktatási, kutatási területen egyaránt, ennek érdekében együttműködünk a Műszaki és Informatikai Karral. Az elmúlt 4–5 év fejlesztéseinek eredményeként létrejöttek olyan országos rendszerek, melyeknek köszönhetően, ha elvégeznek egy betegen egy laborvizsgálatot reggel 7-kor, és 10 órakor megvan az eredmény, akkor a beteg láthatja ezt az eredményt az EESZT-ben. Ma már tartozik ehhez mobiltelefonos applikáció is, az Egészségablak, mely révén július 1-től a betegek saját maguk is foglalhatnak időpontot a nem beutalóköteles a szakrendelésekre. Ez a fejlesztés óriási előrelépést jelent!
Vannak veszélyei annak, hogy a betegek közvetlenül látják a leleteiket?
Meggyőződésem, hogy ha a beteg látja az információkat a saját életéről, egészségi állapotáról, az erősíti az egészségtudatosságot. Emellett az elektronikus rendszerben ott van minden egy helyen, már nem kell papírhalmokat őrizgetni, minden jobban tárolható, hozzáférhető.
Korábban az orvos elektronikusan csak azokat a betegadatokat látta, ami a saját kórházában képződött, ma már bárhol az országban láthatók ezek az adatok, ami a kezelőorvosok számára is óriási előrelépés. A beteg önrendelkezési jogai is előtérbe kerültek, vagyis van olyan szegmens, ami kapcsán a beteg határozhatja meg, hogy ki férhet hozzá az adataihoz.
Ez az adatvagyon hosszútávon vezethet oda, hogy mikor egy beteg időpontot foglal, és az MI azt látja, hogy visszatérő beteg, tehet majd javaslatokat a betegútra, előresorolásra?
Ha valaki sztrókot, szívinfarktust kap, az viszonylag jól diagnosztizálható. De vannak olyan betegségek, mint a demencia, amiket jóval nehezebb diagnosztizálni, mert a betegség lassan, fokozatosan alakul ki. A kezdeti tünetek enyhék, de eltelik három-négy-öt-hat év, és ott állunk, hogy a nagymama demens, és már nem az orvos állapítja ezt meg, hanem mindenki látja a családban. Ezeket a diagnózisokat jelentősen előrébb tudjuk majd hozni. Tehát ha az adatbázis elemzésével, esetleg MI támogatással, meg tudjuk nézni, hogy azok a betegek, akikről tudjuk, hogy demenciában szenvednek, az elmúlt 5–10 évben merre jártak az egészségügyben, mire megkapták ezt a diagnózist, akkor a jövőben ezeket a diagnosztikus betegutakat sokkal jobban tudjuk fókuszálni.
Ezek az adatbázisok abban is segítséget tudnak nyújtani, hogy támogatják az orvosok klinikai munkáját, tehát ha jól építjük fel az adatbázist, és megfelelő jelentési formulákat készítünk, akkor az orvos kollégák a terápia sikerességét sokkal könnyebben meg tudják ítélni, akár a laborvizsgálatokból, akár a képalkotó vizsgálatokból.
Nemzetközi színtéren is sokan használják a kutatócsoport adatait, hivatkozzák a kutatási eredményeket. Mennyit látnak, és mire használják mások ezeket az információkat?
Másfél-két évvel ezelőtt, amikor megtörtént a tudományos hivatkozások részletesebb elemzése kaptunk tájékoztatást arról, hogy kutatócsoportunk eredményeit a nemzetközi egyetemi rangsorokban az első 25 helyen szereplő egyetem közül 18 hivatkozza, mint például Oxford, Cambridge, Harvard, Stanford, Imperial, Berkeley, UCLA, ETH, Johns Hopkins, Michigan, Columbia. A világ vezetői tudományos könyvkiadói által kiadott szakkönyvekbe, tankönyvekbe is bekerültek eredményeink (Oxford University Press, Cambridge University Press, Springer, Elsevier, BMJ-Blackwell, Academic Press). Ez fontos, hiszen ezek alapján is mérik a kutatók a teljesítményét. De a végső cél az, hogy ezek eljussanak a betegellátásba. Az egészségügyi rendszerekben a kutatási eredmények beépülnek a klinikai gyakorlatba, ahol a betegellátás szabályait a klinikai irányelvekben, ún. guideline-okban rögzítik minden országban, ebben definiálják a legkorszerűbb kezelési módszereket. Ma 23 országban van olyan kormányzati dokumentum, országos irányelv, melyben hivatkozzák a közleményeinket, ami azt jelenti, hogy körülbelül 1,2 milliárd ember betegellátását befolyásolják a kutatási eredményeink világszerte.
Vesznek részt olyan kiegészítő képzésekben a kutatócsoport tagjai, melyek hozzájárulnak a munka sikerességéhez?
A gyakorlatban is törekszünk a life long learning megvalósítására. 2020-ban az Oxfordi Egyetemen diplomáztam, és az ottani Evidence-Based Medicine Centre, vagyis a Bizonyítékokon Alapuló Orvoslás Központ műhelyébe sikerült több kollégát rövidebb képzésekre beiskolázni (Dr. Habil. Endrei Dóra, Dr. Elmer Diána, Sántics-Kajos Luca Fanni). A '90-es években Rotterdamban szereztem az egyik diplomám, az elmúlt tíz évben főleg uniós pályázatokból oda is sok kollégát tudtam elküldeni néhány hetes kurzusokra.
