A Pécsi Tudományegyetem Tanárképző Központja 2020. augusztus 24-én adta át Az Év mentortanára címet, a díjazott 2020-ban Horváth Éva Andrea, a Pécsi Apáczai Csere János Általános Iskola Gimnázium, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola gimnáziumának mentortanára lett.
Miért választotta a tanári hivatást?
14 éves korom óta tanár akarok lenni és nagyon jó mintákat kaptam. Az Apáczai Csere János Általános iskolába jártam, kiváló tanáraim voltak a ’80-as évek elején. A Nagy Lajos Gimnáziumban folytattam, majd a pécsi egyetemen. Mindig voltak olyan minták a tanáraim között, akik nem kimondottan tereltek a tanári pálya felé, de végül segítettek döntenem.
Megemlítene néhányukat!
Bükkösdi Kálmánné volt az osztályfőnököm általános iskolában, Dr. Szende Béláné volt a kitűnő gimnáziumi magyartanárom. Az egyetemen Gilbert Edit és Medve Anna. Még sokakat említhetnék, de számomra ők voltak a legjobbak.
Milyen egy jó pedagógus, aki ráadásul még mentorként is tevékenykedik?
Aki közösen gondolkodik a hallgatóval. Szeretek tanulni a hallgatóktól, mert a közös tanulási folyamatban együtt érünk. Nem gondolom azt, hogy nekem kellene átadni a tudást, hanem egy lehetséges utat mutatok, a diák látja, hogy ezen a módon tud fejlődni, de semmiképpen nem erőltetem rá azokat a mintákat, elvárosokat, gyakorlatot, módszertant, akármit, amit én alkalmazok, így tényleg nagyon sokat tanulok is tőlük, közösen formáljuk egymást.
Magyar irodalom tanárnak lenni ma nehéz pálya?
Egyre kevesebbet olvasnak a diákok. Ráadásul nem minőségi irodalmat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen problémákba ütközhetek a pályámon, hogy a diákok nem tudnak mondatokat alkotni, vagy nincs a mondatok végén írásjel. A problémák ma egészen másként jelentkeznek. Számomra nem a tananyag a lényeg – ez furcsán hangozhat egy tanár szájából. A gondolkodásfejlesztés a legfontosabb eleme a pedagógiámnak. Az irodalomtanítás csak egy eszköz, amivel egy célt el tudok érni, hogy a kritikus gondolkodásuk is fejlődjön. Ilyen értelemben mindegy, hogy milyen szakos vagyok. A másik szakom a matematika, csak azt nem tanítom.
Miért?
1992-ben nem volt egyetemi szak a matek. Általánosban mindkettőt tanítottam hat évig, de amikor a Nevelési Központba kerültem, ott már csak magyart tanítottam. Mellette még drámapedagógus is vagyok.
Említette, hogy szeret együtt tanulni a diákokkal. Mi tanult tőlük?
Sokszor előttem járnak, például a digitális technikák alkalmazásában. Az is érdekes, hogy őket mi érdekli, milyen problémáik vannak az életben, vagy egyáltalán, mit nézegetnek maguktól. Egészen más kérdéseket tesznek fel olyan szövegekkel kapcsolatban, amelyeket én húsz éve tanítok. Fontos számomra, hogy a diák legyen közel a szöveghez. Az hogy egy klasszikushoz miként közeledik egy mai diák, az engem is fejleszt.
A távoktatás hogy érintette?
Hirtelen jött, egyik napról a másikra. Segítségemre volt a hallgatóm, akivel épp együtt dolgoztunk. A fiatalok jobban értenek a digitális platformokhoz. Bizonyos értelemben jó volt, de nagyon fárasztó is egyben, jobb szeretek aktív lenni az órán, mozogni, drámatanárként a teljes gesztusrendszerrel, mimikával élni.
Miért vállal mentorálást, ez egy olyan pluszfeladat, amit nem lehet megfizetni.
Más huszonéves fiatalokkal dolgozni, mint a tizenévesekkel. A friss lendületük, az enyémtől eltérő gondolkodásuk engem is serkent, hogy fejlődjek.
