Vannak idők mikor elegendő úszni az árral, máskor sikeres csak úgy lehetsz, ha változtatni tudsz. A változások mindig kényelmetlenséggel járnak: bár magunk is látjuk a gondokat, s egyezünk abban, hogy a problémák nem velünk vannak, hanem mindig a többiekkel…
A Statisztikai Hivatal jelentései nem adnak okot sok optimizmusra a megyében, de a régióban sem. A nemrég megjelent összeállítás szerint a megyék között utolsók vagyunk az egy főre eső ipari termelésben, alacsonyak az átlagkeresetek, viszont jól állunk a munkanélküliségi rátában. Az elmúlt évek a baranyai népesség jelentős csökkenését is eredményezték. Hasonló trendek – bár nem azonos arányokkal – jellemezik Somogy és Tolna helyzetét is. Ezekből a szempontokból Zala megye (bár nem a régiónk része) is hasonló változásokat produkált. Országos szinten, pár évtizede még egy nyugat- keleti „gazdasági szakadás” volt inkább érezhető, most egy észak-dél irányú egyenlőtlenség fejlődött ki. Logisztikai szempontból persze érthető, hogy a jelentős nyugati beruházók inkább a hozzájuk közelebb eső megyékben telepedtek meg. Budapest és környéke elszívó ereje is jelentősen növekedett. Ezt a népesség fokozódó koncentrációja is bizonyítja ezeken a helyeken, míg másutt csökkenés tapasztalható.
A város és a megye legnagyobb munkaadója az Egyetem, tíz kara 6700 dolgozója és több mint 20000 hallgatója révén jelentős potenciállal rendelkezik, az ország egyik legnagyobb felsőoktatási intézménye. Nem feledhetjük ugyanakkor, hogy tizenöt éve az egyetem hallgatói létszáma meghaladta a 30000-et, dolgozói létszáma pedig nem érte el a 6000 főt sem. A Karok teljesítményeiben jelentős eltérések vannak, ha az ország más, hasonló intézményeinek a kari teljesítményeivel hasonlítjuk össze azokat. Különösen ott látszanak gondok, ahol a 2011-es felsőoktatásról szóló törvény által előidézett változásokra nem megfelelő válaszok születtek, vagy talán nem is érzékelték a kihívást. Az adminisztratív oldalon a többszöri átszervezések többnyire nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A cél mindig inkább a változó felsőoktatási és egészségügyi adminisztrációs környezetnek való jobb megfelelés, semmint a hatékonyabb ügyintézés volt, amit a 2010-es elhíresült egyetemi ügyek, az ÁSZ és a KEHI ellenőrzések eredményei súlyosbítottak.
A 2020-as év főbb céljait, az eddigi eredményekre építkezve a következőkben foglalom össze. Megszületett a teljesítményértékelési rendszer próba verziója, melynek javítása az „üzemeltetés” során meg fog történni. Előre haladtunk a tantárgy konszolidációval, amit a korábbi rendszernél cizelláltabban, bár még mindig nem tökéletes rendszerként működtetünk. Az oktatói minőség javítását két úton kívánjuk elérni. A legfontosabb a meglevő állomány minőségének a javítása, melyet továbbképzésekkel, az oktatói fegyelem javításával (ennek fontos része a hallgatói feedback) kívánunk javítani. Támogatjuk a tehetséges fiatalok megtartását. Támogatjuk tehetséges oktató-kutatók rekrutálását (pl. letelepedési támogatás, lakhatási hozzájárulás). Az előbbiek – meggyőződésem szerint – minden egyetemi vezetés folyamatosan megvalósítandó céljai. Vizsgáljuk azokat a lehetőségeket, melyek lehetővé teszik, hogy az adott körülmények között is előbbre lépjünk a hazai és nemzetközi ranglistákon (pl. igen fontos az affiliációk korrekt lejelentése, valamint a minősítők által figyelt adatbázisokban jelen levő lapokban történő közlés: Scopus, Web of Science.) Ez a kérdéskör átvezet a tudományos fejezethez.
Bár erőfeszítést teszünk az órák korrekt megtartására és nyilvántartására, nem várunk, nem várhatunk el egyenlő teljesítményt mindenkitől. Viszont azok, akik kevesebb órát tartanak, többlet teljesítményt kell, hogy nyújtsanak a tudományos, az egészségügyi ellátási vagy az igazgatási feladatokban. Szorgalmaztuk és továbbra is támogatjuk a tudományos teljesítményt ösztönző rendszerek Kar specifikus bevezetését. Ezek anyagi fedezetének meg kell jelennie a karok 2020. évi költségvetési fejezeteiben. Minden Karnak rendelkeznie kell egy olyan szabályzattal is, mely a korrekt felosztást garantálja. A tudományos, innovációs és pályázati aktivitások együtt számítsanak az értékelés alapjául a kari, tanszéki sajátosságokat figyelembe véve! Szándékunkban áll a kutató professzori rendszer megreformálása, hogy a külföldön kutatói múlttal rendelkező kollégák méltó pozícióhoz juthassanak Egyetemünkön.
Határozott célunk és elvárásunk a lemorzsolódás jelentős csökkentése, a hallgatói elégedettség növelése a hallgatói szolgáltatások mennyiségének és minőségének emelésével, az eLearning rendszer elterjesztése valamennyi Karunkon, valamint szorosabb kapcsolatépítés a középiskolákkal a köznevelés és a felsőoktatás közelítését célozva.
Az elmúlt évben a pályázati rendszerünk akadozva működött. A megújuló pályázati vezetéstől azt várjuk, hogy a létező rendszert hatékonyabban és eredményesebben működtesse, a résztvevőktől pedig együttműködést várunk el! Természetesen készen állunk a működést akadályozó intézményesült hibák kijavítására is! A közvetlen és hosszabb távú céljaink kialakításánál figyelembe kell venni a kormány tudományos és innovációs törekvéseit.
Az Egyetem keretein belül jelentős volumenű egészségügyi szolgáltató tevékenység folyik. Tudjuk, mert a releváns statisztikák azt mutatják, hogy európai relációban egészségügyünk alulfinanszírozott. Így nem meglepő, hogy évről-évre jelentős kifizetetlen számlaállomány keletkezik a legtöbb intézményben. E tekintetben az egyetemi klinikák vannak a legrosszabb helyzetben, mert a súlyos, jelentős volumenű kiadásokkal járó szövődményes esetek ellátása ezekben jelentkezik elsősorban. Bár az év végi konszolidáció többnyire kompenzálja a veszteségeket, vagy ezek egy részét, a rendszer demotiváló. Véleményem szerint, amennyiben a szükséges tervezhető források rendelkezésre állnának, a felelős és számonkérhető gazdálkodás feltételei is kialakulnának. Az egyetemi klinikák és az országos intézmények eseteiben megfontolandó lenne a progresszív finanszírozás bevezetése.
Szűkebb és tágabb környezetünk folyamatos változásban van. Fontos, hogy kiegyensúlyozott, jó kapcsolatot ápoljunk a mindenkori városi, megyei és regionális vezetőkkel, az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatások meghatározó szereplőivel. Figyelembe véve a térség helyzetét csak az összefogás és közös munkálkodás segíthet abban, hogy meggyőzzük a lakosságot, hogy érdemes Pécsett, az Egyetemen tanulni, hogy meggyőzzük a befektetőket, hogy érdemes a közelünkben invesztálni, hogy meggyőzzük a döntéshozókat, hogy érdemes minket támogatni. Mindegyik tekintetben nagyok az adósságaink. Önhibánkból, vagy önhibánkon kívül, esetleg e kettő együttes „eredményeként” az egyetem, a város és a megye méltatlanul kevés segítséget kapott az elmúlt évtizedekben.
Örülünk annak, hogy kiegyensúlyozott kritikák érkeznek abban a tekintetben, hogy az Egyetem jobb- vagy baloldali-e. Nyilvánvalóan egyik sem. Kollégáink sokféle politikai nézetei csak saját véleményként jelenhetnek meg, és nem hátráltathatják céljaink elérését. Ugyanakkor örülnénk annak, ha a nézetkülönbségek megnyilvánulása kulturáltan, az érvek és ellenérvek ütköztetésével, személyeskedő felhangok nélkül történne.
Végül hadd kívánjak mindenkinek jó egészséget, hatékony és eredményes munkálkodást, és sok sikert 2020-ra!
Dr. Miseta Attila
rektor
