Egy faaprítógép vágta le két hete Pintér György jobb kezének mutató, középső, és gyűrűs ujját, valamint a fél kézfejét. Az ötvennégy éves zalaegerszegi férfi sérült végtagját a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Traumatológiai és Kézsebészeti Klinika replantációra (visszaültetésre) specializálódott orvosi teamje egy nyolc órás műtét alatt varrta vissza. A páciens visszakapta minden ujját! Dr. Kromek Lórándot, a Klinika osztályvezető főorvosát és betegét kérdeztük a részletekről.
Nagy múlttal rendelkezik a replantáció terén a PTE Klinikai Központja. Magyarországon először Pécsett végeztek kisvégtag-visszaültetést (pontosabban lábujj-visszaültetést) 1979-ben Dr. Nyárády József professzor irányításával, 1982-ben pedig ugyancsak Pécsett ültettek vissza először kart hazánkban. “Jóllehet, ez már régen volt, mindazonáltal a replantáció módja és kivitelezése azóta nem sokat változott” – tájékoztat dr. Kromek Lóránd, majd hozzáteszi: „Ezek bonyolult, nem mindennapos beavatkozások. Ennek megfelelően az ország nem minden részén áll rendelkezésre az a megfelelő eszköz, orvosi rutin, mely a sikerhez szükséges. A PTE KK Traumatológiai és Kézsebészeti Klinikán egy kifejezetten mikrosebészeti, replantációs team működik, külön figyelmet fordítunk erre a területre. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem egy egyszemélyes mutatvány! Gyakorlott, képzett csapatra van szükség. A műtét sikeréhez műtősnő, asszisztens orvos, aneszteziológus orvos, és a műtőssegéd is hozzájárultak. Ezúton is köszönöm a munkájukat, együtt örülünk betegünk gyógyulásának.”
„Milyen gyakran végeznek ilyen típusú műtétet?”-kérdezem, mire Dr. Kromek Lóránd mosolyogni kezd: “Meglehetősen ritkán. Ritka az ehhez hasonló nagy baleset, és nem is mindig lehetséges az ilyen baleset után végtagokat visszaültetni."
Hogy mégis mi a teendő, ha valakivel ilyen trauma történik? “Segítséget kell hívni, hívják a 112-t! Ha valaki amputációval járó kézsérülést szenved, hasznos, ha ismeri az alapvető szabályokat. A testrészt lehetőleg megtisztítva steril kötszerbe csomagolva zacskóba kell helyezni, lezárni, majd jeges vízbe rakni. A csak jég, vagy más fagyott termék között történő tárolás fagyási sérülést okozhat, ezt követően nincs mód a visszavarrásra. Fontos a beteg mielőbbi centrumba szállítása. Ha ezt a néhány szabályt betartjuk, jó eséllyel kísérelhető meg a replantáció.”
“Azt, hogy mennyire fogja tudni használni az ujjait a beteg, nem lehet előre megjósolni, több tényezőtől függ. Például, hogy mennyire jó az idegek regenerációja, milyen a hegesedés, mennyire lesz hatásos a gyógytorna, illetve a beteg mennyire tudja azt beilleszteni az életébe, dohányzik-e, és még sorolhatnám. Örülünk a sikeres műtétnek, de a páciens hosszú utókezelésnek néz elébe. Fontos az is, hogy a beteg mennyire tartja be az tanácsainkat. Kedves betegünk nagyon együttműködő, követi az utasításokat, jól tudunk együtt dolgozni. A lágyrészek vérellátása több nappal a sikeres operáció után is stabil, így ezen a héten betegünket vissza is engedhettük otthonába. ” Mikor azt firtatom, mennyire szerencsés a betege, dr. Kromek Lóránd megjegyzi: “Szerencsés, mert időben került ellátásra, reménye lehet a gyógyulásra, azonban sokkal szerencsésebb lett volna, ha ez a baleset nem történik meg vele."
Rég láttam olyan széles mosolyt, mint amilyen Pintér Györgyé - a bekötött jobb keze ellenére már-már jókedvűen mesélte a balesetét: “Két hete vasárnap egy barátomnál tűzifát vágtunk, egy házilag gyártott fahasogató géppel. Már majdnem befejeztük a munkát, amikor föltettem egy tuskót a gépre a hasításhoz, és valamiért - figyelmetlenségből talán, vagy mert nagyon meleg volt - ottmaradt a kezem a tuskó tetején. A barátom kezelte a gépet, de éppen ő is félrenézett, és meghúzta a kart. A gép is pont akkor nem úgy működött, ahogy kellett volna, a barátom pedig megijedt, visszarántotta a vészleállítóval, de lejött a penge. Levitte az ujjaimat. Nagyon gyorsan történt! Megijedtem. Munkavédelmi kesztyű volt rajtam, de az nem akadályozta meg a gépet abban, hogy levágja a jobb kezem három ujját.
Hívtak mentőt hozzám, bevittek a zalaegerszegi sürgősségire. Ott vették fel a kapcsolatot a pécsi klinikával. Nagyon hosszú volt az út idáig, mire Pécsre értünk a mentővel, én már le is mondtam az ujjaimról: azt gondoltam, majd befoltozzák a helyét. Végigfutott rajtam, hogy mi lesz most velem, milyen jövő vár rám. Jobbkezes vagyok, és pont az a kezem sérült. Autószerelő az eredeti szakmám, de a vasútnál dolgozom, talán ott kapok más típusú munkakört. És megmondom őszintén: van ismerősöm, aki hasonló balesetet szenvedett, és - bár én nem ítélkezem - de látom, mennyire furcsán néznek rá az emberek az utcán.
Itt a pécsi klinikán nagyon gyorsan mentek a dolgok: ahogy ideértünk, bekerültem a vizsgálóba, és rögtön a műtőbe. Elaltattak, és másnap itt ébredtem a kórteremben. Nagyon kába voltam, először azt se tudtam, hol vagyok. De azt láttam, hogy vissza tudták varrni az ujjaimat. Annyira örülök! Minden elismerésem az orvosi teamé. Nagyon köszönöm.”
