Kisebb építészeti beavatkozással terveznek új, a jelenleginél inspirálóbb környezetet a pécsbányatelepi családok átmeneti otthonába a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának (PTE MIK) építészhallgatói. A „Lakni kell” projekt workshopja keretében a helyszínen ismerkednek meg magával az otthonnal, az ott élők igényeivel, valamint személyes beszélgetések által a lakók történetével, mindennapjaival. Az így megszerzett információk birtokában készítik el a belső és a külső tér átalakítását célzó terveiket, amelyek által javulhat az otthon lakóinak életminősége. A cél olyan elgondolások, ötletek összegyűjtése, amelyekkel később az intézmény különböző fejlesztésekre tud pályázni.
A családok átmeneti otthonában hosszabb-rövidebb ideig olyan családok élnek, amelyek nehéz körülmények közül érkeztek. Vannak, akik bántalmazó kapcsolatból menekülnek egy jobb élet reményében, másoknak a lakhatásuk szűnik meg és itt találnak befogadásra. Mindannyian gyermeket nevelnek, és legtöbbjüknek nemcsak otthonra, hanem komplex segítségre van szükségük a talpra álláshoz.
Az otthonban sok a kisgyermek, akik játszó-, pihenő-, olvasófelületeket igényelnek, szívesen töltenék az időt szabadtéren, és ha lenne, teraszokon.
Jelenleg szinte az egész udvar kihasználatlan, a folyosók jobbára üresek, számos helyiségnek nincs rendeltetése és nem léteznek közösségi tevékenységre inspiráló terek sem, ahol egymással találkozhatnának, esetleg programokat szervezhetnének a lakók. Néhány praktikus ötlettel, a tér átszervezésével, új funkciók megtalálásával, némi átalakítással otthonosabbá, a jelenleginél jobb kihasználtságúvá lehetne tenni a környezetet. Ehhez várnak terveket az egyetemistáktól.
A társadalmi problémákra való érzékenyítés céljából nyolc évvel ezelőtt hozták létre a PTE MIK-en a Szolidáris Építészet Kutatócsoportot azzal a céllal, hogy az egyetemi képzés alatt olyan szociális problémákkal is megismertessék a hallgatókat, amelyekkel a való életben is szembesülhetnek, és amelyekre akár építészként megoldásokat is találhatnak. A mögöttünk álló években több programot, workshopot is szerveztek. Például Pécs főterére terveztek egy a városlakók figyelmét felkeltő látványos installációt: alumínium dobozokból épített falat emeltek a hajléktalan emberek által használt pad köré, az építkezéshez felhasznált visszaváltható aludobozokat és az újrahasznosítható építőanyagokat az installáció lebontása után felajánlották a rászorulóknak. Három éve a Támasz Alapítvány hajléktalanok ápolóotthonába közösségi teraszt terveztek, amit önkéntes munka keretében bontott anyagok felhasználásával meg is építettek. A hajléktalanság érzékeny témáját a programot felügyelő dr. Dányi Tibor Zoltán, az Épületszerkezetek és Energiadesign Tanszék adjunktusa a PTE MIK testvéregyetemén, az amerikai Metropolitan State University of Denveren tartott kurzusain is érintette, tantárgya fókuszában a szolidáris építészet állt. „Szeretnénk, ha a jövendő építészgenerációnak is lennének a társadalmi problémák iránt érzékeny és fogékony tagjai. Az egyik hangsúlyos kérdés például, hogy milyen megoldásokat találhatunk egy olyan súlyos társadalmi problémára, mint a hajléktalanság, ebből fejlődött ki a Lakni kell mozgalom” – mondja Dányi Tibor.
„Fontos, hogy a hallgatók, akik a jövőben építészként dolgoznak, nyitottak legyenek mások problémáinak megoldására.
Ebben a szakmában elengedhetetlen az empátia, ami viszont nemigen tanítható meg egy egyetemi közegben. A Lakni kell programban ezt el tudják sajátítani a hallgatók. Másrészt a tervezésen felül beleláthatnak a megvalósítás fázisba is, hogy azok a mikrobeavatkozások, amelyek papíron léteztek, miként kelnek életre, hogyan változtatják meg az adott közegben élők körülményeit, életét. Többször dolgoztunk együtt a Támasz Alapítvánnyal, amelynek vezetője nem egyszer hangsúlyozta: hatalmas dolog számukra, hogy hallgatók foglalkoznak a hajléktalanok problémáival, ezáltal közelebb kerülnek az életükhöz, ami segít a sztereotípiák lebontásában is. Az idei helyszín is egy konferenciának köszönhető: az otthon vezetője hallotta az előadásomat a programról és felkért bennünket a tervezésre” – foglalja össze dr. Szintén Bianka szervező az eddigi tapasztalatokat.
A hallgatók közül többeket megérint a téma, olyannyira, hogy évről évre visszatérnek a Lakni kell programba. Tudományos diákköri munka is született már a részvételből. Az idei feladat különlegessége, hogy gyerekek kerülnek a középpontba, olyan gyerekek, akik ugyan átmenetileg nevezhetik otthonuknak az intézményt, mégis talán egész életükre kihatással lesz, hogy azt a néhány hónapot vagy évet milyen környezetben töltötték el.
Az idei Lakni kell worshopot április 21-én rendezik Pécsett, a pécsbányatelepi családok átmeneti otthonában.
