Csendesen örökre elaludt 81. születésnapja után Pandur József. Egy életvidám, mindenkivel jóban lévő és mindenkit segíteni akaró nagyszerű ember távozott közülünk. Egész élete szeretett szülővárosához, Pécshez kötötte, ahol jelenség volt finom sáljaival, színes barettjeivel. Itt járt általános iskolába az Ágoston téren és itt tanult a tanítóképzőben, ahol kiderült rajztehetsége. Egerbe járt főiskolára földrajz–rajz szakra, majd Pécsen kezdte tanári pályáját. Három év után a Pécsi Tanárképző Főiskola újjászervezett Rajz Tanszékére hívták oktatni, ahol bejárta a tanári beosztások ranglétráját. Tanárjelöltek százai tanultak tőle rajzolni-festeni, majd átvette a néprajz tárgy tanítását. Később művészettörténetet tanított, s itt teljesedett ki szakmai elhivatottsága. Mindig törekedett óráin a szemléltetésre, ami a kor technikai szintjén igen sok saját munkát kívánt a diák, fotók elkészítésekor, melyeket minden előadásán használt. Hallgatóinak évente szervezett nyári alkotótábort, rendszeresen vitte őket hazai és külföldi kiállításokra, még a Velencei Biennáléra is. Megszervezte és szinte haláláig vezette a Medgyesi Ferenc Művészeti Műhelyt, amely kiváló önképzőkörként működött. Benne amatőrök és hivatásos művészek kétheti rendszerességgel találkoztak az akkori Orvosegyetem vezetése által támogatva, majd 2000 után már a PTE keretében. Nyaranként hosszú éveken át Bicsérden dolgozott szakköröseivel, s kiállításaikkal, előadásaival kiváló kapcsolatot alakított ki a falu lakóival. Szakmai továbbképzését a Képzőművészeti Főiskola festő szakának elvégzésével erősítette. Családi kapcsolatai révén került kapcsolatba Rippl Rónai József munkásságával, s ebből kiindulva kezdett a mecénás testvér, Ödön életének kutatásához. A monográfiában is megjelent eredmények alapján doktori fokozatot szerzett. Aktív részese és egyik fő kezdeményezője volt Rétfalvy Sándor meghívásának a Rajz Tanszékre, s ezzel együtt az egyetemi képzés megindításának. Közben figyelemmel kísérte volt mestereit, s ha kellett segítően lépett közbe életük szervezésében (Jakuba János, Platthy György, Németh Lajos). Nyugdíjba vonulása után hívták és szívesen tanított Kaposvárott a pedagógusképzésben, az ottani és a pécsi Művészeti Gimnáziumban, a helyi Hittudományi Főiskolán. Bár önmagát inkább tanárnak tartotta, de művészként is országosan ismert volt a félszáz önálló és csoportos kiállítása nyomán. Különösen fontosnak tartotta műveivel való jelenlétét Egerben az Országos Akvarell Biennálén és Siklóson a Szalon kiállításain.
Jókedvét ugyan a 70. születésnapja után végzett szívműtétje időnként elvette, de a füredi utókezelések során is rengeteget festett. Az utóbbi négy évben fokozatosan gyengült, végül hozzátartozói segítségével Pogányba költözött egy bentlakásos otthonba, ahol még alkotott. Két éve mondta: „elhallgattak a múzsák”, s azóta olvasással, beszélgetéssel, sétával töltötte idejét. Barátai, kollégái, tanítványai látogatták és megszervezték 80. születésnapjára az utolsó kiállítását Pécsett a Pannon Magyar Házban.
A szaktanárok szerte a Dunántúlon, a művészek Baranyában és Pécsett, a barátok, kedves ismerősök egy-egy jellegzetes gesztusát, mondatát őrizve búcsúznak Tőle most, s ha a körülmények engedik.
Dr. Majdán János
