Sok jó tapasztalatot hallottam a külföldön töltött gyakorlatokkal kapcsolatban, és sokáig az is volt a tervem, hogy a hatodév egy részét külföldön teljesítsem. Ettől majdnem eltántorítottak az olyan gondolatok, mint a klasszikus „Úgy sem kapok majd helyet.” vagy a szintén gyakori „Túl sok macera/Túl sok pénz”. Ha nem jelentkeztem volna az Erasmus program által felkínált lehetőségre, örökké bántam volna.
Eszék egy 100.000 fős kisváros, mely méretéhez képest a jelentős méretű egyetem számtalan szakjának köszönhetően rengeteg programlehetőséget és pezsgő éjszakai életet kínál. Itt töltöttem 10 hét gyakorlatot a városi kórházban.
A szállásom egy családi házban volt 10 másik diákkal. Nem bántam, kétszemélyes szobában kb. 25.000 Ft-nak megegyező kunáért laktam, ami még itthon sem lett volna rossz, és emellett egy egész interkontinentális pótcsaládot is kaptam. Kint tartózkodásom alatt csak egy hétvégét töltöttem ténylegesen Eszéken, a többi hétvége során bejártam Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát, Szerbiát, valamint Budapesten is tartottam idegenvezetést barátaimnak. Az erasmus+ ösztöndíj által biztosított költőpénz még az utazásokkal együtt is fedezte a kiadásaim nagy részét.
A gyakorlatokat nagyon élveztem. Nőgyógyászaton a mentorom egy fiatal szakorvos volt, aki végig maga mellett tartott és egész nap magyarázott és oktatott. Neki köszönhetően számtalan szülést, császármetszést, nőgyógyászati műtétet és vizsgálatot láttam, csináltam vagy asszisztáltam. A helyi kórház összes műtője a nőgyógyászatin kívül egy blokkban található, így a sebészet gyakorlatom alatt lehetőségem volt a szívsebészettől az általános sebészeten keresztül a traumatológiáig bezárólag mindenféle beavatkozást látni és asszisztálni.
A kórház egyetlen negatívuma az étkezde volt, ahol minden nap két menüből lehetett választani (az egyik menü mindig káposzta volt valami oknál fogva). Mindenkinek ajánlom a „Nema kupus!” kifejezés memorizálását (semmi káposztát!).
Farkas Gergely
Általános Orvostudományi Kar VI. évfolyam
