A Műszaki és Informatikai Kar „Mérnöknőnek lenni, mérnöknővé válni” címmel írt ki fotó-, poszter- és videó pályázatot. A jelentkezők nevezett műveiken keresztül rávilágítottak, milyen a mérnöki pálya női szemmel, mi benne az érdekes, vonzó, mi az, ami lehetővé teszi, hogy a 21. század mérnöknői kiteljesedhessenek, megvalósíthassák önmagukat. A videó kategória győztesét, a Tunéziából származó Ons Ben Dhaou-t kérdeztem az élményeiről, aki harmadéves PhD hallgató a PTE MIK építészmérnök szakán.
Miért döntöttél úgy, hogy Magyarországon tanulsz tovább?
Mindig is szerettem tanulni, és kíváncsian vártam az új kalandokat. A doktori képzést mindenképpen külföldön szerettem volna végezni. A Pécsi Tudományegyetemre nagyon sok külföldi hallgató érkezik a világ minden tájáról, és az egyik legrégebbi egyetem, valamint az építészmérnök szak nagyon jó hírnévnek örvend, ez motivált arra, hogy Magyarországot, Pécset, a PTE-t válasszam.
A MIK nők a mérnöki pályán témában rendezett versenyén első helyezést értél el videó kategóriában. Mi motivált a nevezésben?
Épp otthon ültem, amikor az egyik barátom, aki szintén tunéziai, átküldte a verseny felhívását. Részletesen elolvastam részletesen a nevezési feltételeket, és egy olyan videóval neveztem, amely a kart népszerűsítő promóciós videó felvétele közben készült. Nem tudom, hogy történt, de végül győztem! Nagyon meglepett, amikor megosztották velem a jó hírt! Nem is számítottam rá!
Milyen üzenete van a videódnak? Gondolod, hogy nehezebb nőnek lenni a mérnöki pályán?
Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy úgy veszem észre, egyre több nő érdeklődik e tudomány-alapú pálya iránt, és a munkaerőpiac is egyre több mérnöki, tudományos és műszaki végzettségű nőt fogad. A munkakörnyezet is egyre jobb, befogadóbb ezeken a területeken. Úgy gondolom, hogy ma már tényleg nincs különbség férfiak és nők között. Középiskolában egy voltam a nyolc lány közül a hetven főt számláló osztályban. Lehet, hogy furcsán hangzik, de sohasem éreztem, hogy máshogy bántak volna velem, mert nő vagyok. Mindig a munkámat, a teljesítményemet vették figyelembe, és nem a nemem. Mindig egyenlő bánásmódban volt részem. Néha hallok olyat a barátaimtól, hogy mást tapasztaltak, de én sosem éreztem, hogy különböző bánásmódban részesülnék. Nem tudom, hogy ez véletlen-e, vagy azért van, mert az emberek kezdik megérteni, hogy ha nő is vagy, rengeteg „férfi” munkát el tudsz végezni.
Mit tanultál, mielőtt ide érkeztél?
Belsőépítész alapszakot, majd településmérnök mesterszakot végeztem. A mesterdiplomám megszerzése közben részmunkaidőben belsőépítészként dolgoztam egy építészirodában. Mindent összehangolni nem volt könnyű feladat, de szerencsére mindig sikerült megoldást találnom.
Mennyire jelent kihívást angolul végezni a szakod?
Nekem ez egy újszerű tapasztalás és kihívás volt, amikor elkezdtem, hiszen a szakszókincsem szinte kizárólag franciául létezett. Az alapok természetesen megvoltak, de amikor ide érkeztem, egyre több mindent tanultam meg, különösen az építészeti szakszavak terén.
Megkérdezhetem, mi az anyanyelved?
Tunéziai-arab az anyanyelvem, Tunéziában ezt beszélik. Nagyon sok benne a francia, török, olasz, spanyol és berber jövevényszó, mert ezek a kultúrák alakították az országunkat a történelem során. A legtöbb tunéziai folyékonyan beszél franciául.
Már harmadik éve tanulsz itt, milyen élmény számodra eddig Magyarország?
Nagyszerű! Mielőtt Magyarországra érkeztem, már találkoztam a sajátomtól eltérő kultúrával, amikor néhány évvel ezelőtt Marokkóban jártam. Ott rengeteg különböző emberrel találkoztam a világ minden tájáról. Így amikor Pécsre jöttem, kicsit jobban hozzá voltam szokva a különböző országokból érkező emberekhez, az eltérő hagyományaikhoz, így ezek a különbségek természetesnek tűntek.
Tulajdonképpen a kezdetektől otthon éreztem magam Pécsen. Szeretem ezt a várost, mert a szülővárosomra emlékeztet.
A fővároshoz, Tuniszhoz közel élek, ami körülbelül húsz perc attól autóval. Egy kisváros, mint Pécs. Még a hangulata, és a mediterrán éghajlata is nagyon hasonló.
Milyennek találod az építészmérnök doktori képzést?
A legnagyobb kihívás talán a nyelv. Rengeteg új dolgot tanulunk a PhD programban, komoly mennyiségű tudományos értekezést, könyvet kell elolvasnunk. Sokat kutatunk, nagy mennyiségű új információt kell megemésztenünk, és saját kritikai nézőpontot kialakítani minderről.
Mit gondolsz a társadalom sztereotípiáiról a szakválasztással kapcsolatban?
Sokan még mindig úgy vélik, hogy vannak férfi és női szakterületek, és hogy a kettő élesen elkülönül. Én például lány létemre kiskoromtól fogva segítettem édesapámnak megszerelni dolgokat a ház körül, ez inspirált arra, hogy a dizájn, az építészet irányába tanuljak tovább. Szerencsés voltam, hogy megválaszthattam, mit szeretnék tanulni.
Amikor megnyertem ezt a díjat, egy barátom megkérdezte, hogy miről szólt ez a verseny, elmagyaráztam neki. Aztán feltette a kérdést, hogy miért nem rendeznek ilyet a férfiak támogatására is, akiknek szintén adódhatnak nehézségeik valamilyen területen a társadalom előítéletei miatt? Először meglepődtem a kérdésen, de aztán belegondoltam, hogy közöttük is bizonyára akad olyan, aki hasonló problémával szembesül, ha például olyan szakot választ, amit hagyományosan női szaknak tekint a társadalom, mint például a divattervező. Az említett barátom például az egyetlen férfi volt a csoportjában, és találkozott ezzel a problémával. Mára Tunézia-szerte híres divattervező lett belőle, saját márkája van. A munkája szuper, és keményen küzdött az álmai megvalósításáért. Viszont ha például gépészmérnök, vagy villamosmérnök lett volna belőle, ugyan nem lett volna ilyen jellegű gondja, de sosem lelné örömét a munkájában.
A családod támogatott a döntésedben, hogy műszaki pályán tanulj tovább?
Igen, teljes mértékig. A családom mindig támogatott, hogy azt tanuljak, amit csak szeretnék. Még középiskolát is kellett váltanom, mert ahol kezdtem, ott nem volt gyakorlati oktatás a műszaki tárgyakból. Ezért egy másik középiskolában folytattam a tanulmányaimat, ami messzebb volt az otthonomtól, de a családom abszolút támogatott ebben. Talán én vagyok a kivétel ebből a szempontból, mert sok fiatal nő szenved a diszkrimináció miatt.
Van esetleg tanácsod olyan fiatal nők számára, akik mérnöknővé szeretnének válni?
A tanácsom: ha érdekel a műszaki, mérnöki pálya, ne aggódj. Bármiféle fejlődés megéri a küzdelmet, ne nyomd el önmagad, a képességeidet; mindent meg tudsz tanulni, amire csak szükséged van. Csak menj, és vidd a képességeidet az asztalhoz, ahol mindenki ül. Hidd el, számítani fog, hogy ott vagy!
Szuper vagy és szükségünk van rád a mérnöki pályán!
