Dr. Kékesi Balázs (Bauxit) buddhista tanító alap- és mesterszakot végzett a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, valamint művelődésszervezést tanult az ELTE-n. Majd a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar Filozófia Doktori Iskolájában szerzett doktori fokozatot 2020-ban, ahogy ő fogalmaz: egyre súlyosabb tanulmányozási mániájának terápiájaként fejest ugrott a kutatás feneketlen mélységeibe és magasságaiba, a kognitív nyelvészet, nyelvészetfilozófia terén. A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán lelkesen tanít, opponál, témavezető. Nem mellesleg a népszerű, immár 25. jubileumát ünneplő Bëlga együttes alapító tagja.
Mesélj egy kicsit az egyetemi évekről! Hogy kerültél Pécsre?
Nekem ez úgy alakult, hogy a mesterképzés alatt elkezdett érdekelni jobban egy bizonyos témakör, az ún. megtestesült vagy ’embodied elme’ és az ezzel kapcsolatos, vagy erre alapuló diszciplínák nyelvészeti, filozófiai, pszichológiai értelmezései. Amikor végeztem, elkezdtem Farkas Attila Márton barátommal kutatni ezt a témát. Ez azt jelentette, hogy a Léhűtő nevű kocsmában találkoztunk minden hétfőn, és elkezdtünk agyalni, cikkeket írni, inspiráltuk egymást. Aztán egy másik főiskolás tanárom, Takács Laci szólt, hogy mi lenne, ha összeszednénk pár embert és elmennék PhD-zni Pécsre, neveléstudományra. Én mondtam, hogy ez nagyon jó lenne, de inkább filozófiából! Így kerültem Pécsre a Filozófiai Doktori Iskolába, egy hihetetlenül inspiráló közegbe és nyitott felfogású szellemi műhelybe. Maga a város is nagyon jó.
Mindig alig vártam, hogy menjek Pécsre, inspirálva jöttem haza, olyan volt mintha agy-edzésre jártam volna! Rengeteg új információt kaptunk, teljesen más aspektusból tanultam ott a filozófiát.
Mi volt a kutatási témád?
A témám nyelvfilozófiai volt részben, de sikerült a filozófia irányába terelgetni. Azt kutattam, hogy hogyan lehetne kognitív nyelvészeti módszerekkel reklám-kommunikációs hatást elemezni, mivel 8-10 évet eltöltöttem a reklámszakmában. Nagyon izgalmas terület ez, hiszen igazából a nyelv a megismerés, tehát annak inherens része, nem egy különálló dolog.
A Bëlga együttes hogy jött létre, mit jelent számodra?
Az egy 25 éve tartó dilizés a valósággal
(mondja nevetve – a szerk.). Az is a Buddhista Főiskolához kötődik. Hárman barátok elkezdtünk hülyéskedni, szöveget írni és megmutattuk az akkori barátainknak, közülük többeknek tetszett. Aztán elterjedt szépen és igény lett rá, hogy legyen lemez, lettek koncertek is. Én nem gondoltam volna és a mai napig meglepődök ezen még mindig, hogy ez így van. A filozofálás azért benne van - mindannyian filozófia szakra jártunk, - gondolkodni a világról, értelmezni, interpretálni a dolgokat. Ez elindult a maga útján és töretlen végül is azóta. Úgy gondolom, hogy a közönség, az emberek, akik hallgatják a koncerten a zenéinket, társszerzők lényegében ebben a folyamatban. Nincs egy ilyen becsomagolt jelentés, amit átadunk, és az, hogy mindenki teljesen mást ért rajta, az egy nagyon szép, demokratikus és teljesen természetes dolog.
A népszerűséget mennyire könnyű feldolgozni?
Magyarországon könnyebb, mint mondjuk Amerikában. Kis ország, kis piac, kis népszerűség. Nem piszkálja meg annyira az emberek egóját.
Tanítasz is, hogy éled meg ezt?
Egyrészt rengeteget kaptam a tanáraimtól és nagyon jó, hogy vissza is tudok adni. Próbálom felelősségteljesen inspirálni az embereket. Azt hiszem, abban van egy kis gyakorlatom. Másrészt nagyon jó maga a kontextus, hogy olyan kérdéseket tesznek fel, meg olyan oldalról közelítik meg, olyan dolgok jutnak eszükbe az embereknek, ami mindig fitten tart. Tényleg szeretem! Pont jól kiegészítik egymást a zenekarral, hiszen a zenekarral nyáron megyünk koncertezni, a tanítás meg évközben van.
Mit tanítasz?
Elmefilozófiát, ismeretelméletet, angol nyelvű szakszöveg olvasást, filozófiaitörténetet és vallásfilozófiát. Bővülnek az óráim, inspirál az egész! Megtanulod jobban, többféleképpen elmagyarázni a dolgokat. Amikor elindul egy szemináriumon a közös gondolkodás és dobálják egymásnak a legjobb ötleteket, akkor van egy kis megvilágosodás-élmény, hogy valami újra tapintottunk.
Min dolgozol most?
Viszonylag több órám van most, sok a felkészülés. Opponálok, témavezetés is van, nemsokára megjelenik a disszertációm könyv formában A cselekvő nyelv címmel. A zenekarral is felpörögtek az események. Csináltunk több új dalt, meg külön projektbe is belefogtunk.
Mire (kire) vagy a legbüszkébb?
A két fiamra, 4 és 12 évesek.
A hallgatóknak mit üzensz?
Hogy ne hallgatók legyenek, passzívan, hanem legyenek együtt gondolkodó partnerek inkább.
A tudást meg kell osztani, az a jó, ha reflektálnak. Át lehetne nevezni, hogy ne ebbe a passzív, frontális irányba menjen. A tanuló talán jobb szó. Vagy a diák, az sem rossz. Kell írni egy levelet, hogy legyenek kedvesek kicserélni ezt a köznyelvben valami másra. Várjuk az ötleteket.
Fotó: Csortos Szabolcs, PEN 2023
