Tehetségköveti cím, Praesens-díj, legjobb római jogi dolgozat a XXXII. OTDK-n, XXXIII. OTDK különdíj – de nem lennék meglepve, ha mire az interjú megjelenik, egy újabb elismerést zsebelne be Biró Zsófia. Az ÁJK idén végzős hallgatója másodéves korától foglalkozik a római joggal, a magyar jogtörténettel, és negyedévtől a munkajoggal is. Részt vett a jogtörténeti tudományos diákkör újraszervezésében, és a SZNAPSZIS mentorprogramban is. Most a jogi PhD a következő célja, de ki tudja, hol lesz megállás – üstökös ez a lány. És még kedves is.
Úgy tudom, a fő kutatási témád egyfajta középkori Trónok harca. Pontosan mivel foglalkozol?
A fő kutatási irányvonalam a Jogtörténet Tanszékhez kötődik, a címe az, hogy Az út az örökös királyságig, amelyben a Habsburg–magyar örökösödési szerződések ütközéseit, valamint a nemzeti királyválasztó jogot, annak fejlődését és problémás pontjait tárom fel. Azt próbálom nyomon követni, hogy hogyan jutunk el a nemzeti királyválasztástól odáig, hogy automatikusan a Habsburgok öröklik a trónt Magyarországon.
És hogyan jutunk el odáig?
Az Árpád-ház kihalása után Anjou Károly uralkodott, s a Szentkoronából Koronából eredeztette hatalmát. Őt Nagy Lajos még örökösként követte őt a trónon, de az utánuk jövő ún. vegyesházi királyok hatalma meggyengült, szükségük volt a nemesség támogatására. A megerősödött nemesség viszont jogot követelt és érvényesített az ország irányításába való beleszólásra, amely végül a nemesség királyválasztói jogában csúcsosodott ki. Ezt a nemzeti királyválasztási eszmét 1505-ben a Rákosi végzésben rögzítették is. Közben a Habsburgok is próbáltak szervezkedni a háttérben a magyar trónért, a Rákosi végzésre válaszul született meg a Habsburg–Jagelló kettős házassági, örökösödési szerződés. Aztán jött Mohács, a szétszakított országban a nemesség sokat vesztett a befolyásából, a Habsburgok pedig a már említett szerződésre hivatkozva alapozták meg a magyar trónra az igényüket. A nemesek azért ennek ellenére még ragaszkodtak ahhoz, hogy a Szent Koronával koronázzák meg a Habsburg uralkodókat, mert ez juttatta kifejezésre, hogy a nemesség és a király viszonya megkérdőjelezhetetlen, a nemesség legitimálja a király hatalmát. Ezért ragaszkodtak a magyar nemesek a koronához még akkor is, amikor a Habsburgok már rég egymás után örökölték a trónt. Végül I. Józsefnél az 1687. évi II. és III. törvénycikkek hatására törvényesült Magyarország trónján a Habsburg örökös királyság. Bár szokásként megmaradt a Szent Koronával való koronázás, e törvény végleg eltörölte a nemesség szabad királyválasztói jogát. Ezt megelőzően komoly belső politikai csatározások folytak azért, hogy ki-ki a saját érdekét érvényesítse. Mind a nemesség mind az éppen regnáló király latolgatta, melyikük bír nagyobb befolyással, s aszerint próbálta kontrollálni az ország ügyeit, alakítani annak közjogi helyzetét. Ahhoz képest, hogy az Anjouk teljhatalommal uralkodtak, az 1514-ben lapra vetett, 1517-ben kiadott Werbőczy Tripartitumban kikristályosodó
Szent Korona-tan szerint viszont már a király és a nemesség egyenrangú felekként jelentek meg,
az ország fölötti főhatalmat közösen gyakorolták, s ennek jelképe volt a Szent Korona.
Miért fontos ez?
Szerintem a megismerés szempontjából a múlt néha fontosabb, mint a jelen vagy a jövő. A jog esetében például minden a jogtörténetből indul ki: a római jog alapjai nélkül esély sem lett volna arra, hogy a mostani jogtudományok kivirágozhassanak. Úgy gondolom, a való életben is el kell gondolkozni azon, hogy mi történt a múltban és abból kiindulva hogyan lehet a jelent jobbá tenni.
Hogyan jutott eszedbe az, hogy ezzel a témával foglalkozz?
Az előző dolgozatomnak a fiúsítás volt a témája, aminek szintén volt közjogtörténeti vonala, és úgy éreztem, hogy ezt az irányt kell bővítenem. Mindig vonzott a közjogtörténet, és – bár tudom, hogy ez csak egy tényező a sok közül – kíváncsi voltam, hogy miért alakult a történelmünk úgy, ahogy.
Fiúsítás? Ez mit fed?
A fiúsítást Károly Róbert alkotta meg, nagyon jó politikai érzékkel. Az volt a lényege, hogy ha egy nemes fiúgyermek nélkül halna el, és emiatt a birtokai visszaszállnának a királyra, az uralkodó kiváltságosainak engedélyezte, hogy
leány örököljön. Ezt csak úgy tudták elérni, ha jogilag fiúnak nyilvánították az illetőt.
Akkor nem volt emancipáció, és nem a nő élvezte a férfiúi létből származó jogi előnyöket, hanem a férje és később a gyerekeik. Ezt a kegyet valóban csak a kegyeltjeinek ajánlotta fel a király, és természetesen hűséges, élethosszig tartó szolgálatot kért cserébe.
Ezek a területek mennyire kutatottak?
A fiúsítást a XX. század elején Holub József kutatta, néhány tanulmányt publikált is ebben a témában, tudtommal rajta és rajtam kívül más ilyen szinten nem foglalkozott vele, maximum megemlítették, mint jogintézményt. A Szent Korona-tant sokan kutatták, de nem abból a megközelítésből, amiből én indultam ki, nálam az egyedi nézőpont adja a dolgozat nóvumát.
Hogyan kell elképzelni azt, amikor kutatsz?
Az oklevelek miatt előfordul, hogy levéltárazom, de a lényegi támogatást a mentoromtól, Béli Gábor tanár úrtól kapom, aki segít az irodalmak beszerzésében, az oklevelek megtekintésében, és a latin nyelvűek fordításában. A közjogtörténetnek sok szakirodalma van, de szerencsés vagyok: apukám Tripartitumot kapott anno a diplomaosztójára, így azt akár otthon is tanulmányozhatom. Amikor kutatok, föltornyozom magam mellé a könyveket, leülök kényelmesen a géphez egy bögre kakaóval vagy teával, és írok. Közben néha a macskám felugrik a monitor elé, hogy ne lássak semmit - szóval tulajdonképpen a macskám is kutat velem.
Követlek Facebookon és szimpatikusnak tartom benned, hogy a komoly kutatásaid ellenére sem húzod ki magad a közösségi életből.
Három éve Zumba-őrült voltam, ami az időhiány miatt csillapodott, de csak átmenetileg:
ma is imádom latinos dallamokra kiengedni a gőzt.
Bulikba, ha kéthavonta egyszer eljutok, de egyébként nagyon szívesen összeülök borozni és társasozni a barátaimmal.
Miért a jogot választott választottad?
Imádom a történelmet, de tanár nem szerettem volna lenni - így jött a jog, hiszen az a történelemre épül, mindenféleképpen szükség van a történelmi tudásra ahhoz, hogy megértsük a jogi összefüggéseket. Az első félévben csak ismerkedtem az egyetemi élettel, a második félévben már kellően sok szemináriumot vettem fel ahhoz, hogy a tempómnál legyek. Csak az első év végén körvonalazódott, hogy kutatásokba is szeretnék kezdeni.
Úgy tudom, hogy két államvizsga között azért csak elmentél az OTDK-ra is – s ha jól tudom, nemcsak a már említett közjogtörténeti témával.
Negyedév végére az eddig említett közjogtörténethez jött a munkajog is, az OTDK-n az egyik dolgozatom a digitális világ munkajogi kérdéseit feszegette. Ebben az internet segítségével távmunkát végző munkavállalók és munkaadóik közti íratlan szabályokkal foglalkozom – a Munka Törvénykönyve ugyanis erre nézve csak néhány iránymutatást tartalmaz, konkrétumokba maximum munkahelyi szabályzatok bocsátkoznak. Rengeteg problémát vet fel: a munkavállaló alapjogai ütközhetnek a munkaadó ellenőrzési jogával. Hogy csak egy példát említsek:
nem mindegy, hogy az otthonról, számítógépen munkát végző dolgozó szobája be van-e kamerázva, vagy egy szoftver milyen mértékben figyeli azt, hogy mit néz éppen a gépén.
Olyan összetett és szerteágazó már az eddigi tevékenységed is, hogy csak látszólag snassz a kérdés: mik a terveid a jövőre nézve?
Az osztatlan nappali jogász szak mellett annyi tárgyat vettem fel a közgazdaságtan modulból, amennyit csak lehetett. Ha minden kurzust elismertetek, amit eddig ott elvégeztem, akkor körülbelül másfél-két év alatt megvan a közgáz is a jog után, az alap és a mester szak is. 2017 júniusában végzek az ÁJK-n, utána befejezem a KTK-t és nem titkolt vágyam a PhD a Jogtörténeti Tanszéken.
Ez szép kihívás akkor.
Remélem, hogy megvalósíthatom.
