close
CímlapEgyetemi életJók vagyunk, de lehet ezt még tovább fokozni!

Jók vagyunk, de lehet ezt még tovább fokozni!

Feszes vizsgahangulat és példaértékű összefogás: így lehetne jellemezni azt a májusi napot, amikor a PTE a Tempus Közalapítvány által szervezett nemzetköziesítési monitoring bizottság előtt szerepelt. Jelen volt a rektortól, a kancelláron és a dékánokon át, az összes érintett munkatárs és a hallgatók. Közösen, egy egységként számoltak be arról, hogy mi mindent ért el a PTE a nemzetköziesítés terén az elmúlt négy évben. Megtisztelő volt, hogy én is részt vehettem az angol nyelven zajló, egész napos ülésen. Most az eredményekről kérdeztem Dr. Tarrósy Istvánt, a Kapcsolati és Nemzetköziesítési Igazgatóság vezetőjét.

A Pécsi Tudományegyetem egyike volt annak az öt egyetemnek, amely részt vett a Tempus Közalapítvány és az Academic Cooperation Association által a Campus Hungary és a Campus Mundi projektek keretében 2015 és 2019 között megvalósított nemzetköziesítési tanácsadó-értékelő eljárásban. A május 15-ei Nemzetközi Audit Intézményi Látogatás volt e folyamat záróeseménye, melyet követően június 5-én Budapesten egyetemünk megkapta az oklevelet. 

Hogyan értékeli a négyéves folyamatot záró intézményi látogatást?

A mostani vizsgálat egy 2015-19 között zajló pilotprojekt volt, egy nemzetköziesítési tanácsadó, értékelő eljárás, amely a PTE nemzetköziesítési erőfeszítéseit, eredményeit, hiányosságait tekintette át. A májusi látogatás alkalmával a nemzetközi szakértői bizottság tagjai között volt Bernd Wächter (Academic Cooperation Association szervezet elnöke), Dr. Temesi József (Budapesti Corvinus Egyetem), akik már a kezdetektől benne voltak a csapatban, látták ezt a négy éves folyamatot, valamint Dr. Nemeslaki András, a Budapesti Műszaki Egyetemről csatlakozott a teamhez. A tanácsadás során számos jó kérdése volt a bizottságnak, valamint az egyetemről összehozott olyan embereket, akik lehet, hogy ismerik egymást, de ilyen közegben valószínűleg még nem találkoztak, egy adott téma kapcsán közösen még soha nem gondolkodtak, ezáltal motiválhat belülről is olyan folyamatokat, amelyek előre viszik az egyetemet.

Az egyetem egésze számára fajsúlyos ügyről van szó, és ezt teljesen jól demonstrálta, hogy mindenki ott volt a május 15-ei intézményi látogatáson - a hallgatóktól a rektori szintig. Lényeges elem az intézmény elkötelezettségét bemutatni, ebben mindenképpen nagyon jól szerepeltünk. Számos dimenzióval foglalkozott maga az eljárás. Számomra a folyamat egyik értéke az ún. önértékelési jelentés elkészítése volt. Sok kollégám és kari munkatársak közösen dolgoztak egy kérdőív mentén a válaszok összeállításán. Amikor önértékelést készít valaki, nagyon fontos, hogy adatokra kell támaszkodjon. Hogy honnan vannak ezek az adatok, számok, indikátorok, az nagyon nem mindegy. Az adatgyűjtés területét biztosan kell még fejlesztenünk az elkövetkezendő években. Fontos, hogy adatalapú döntéshozatal legyen az egyetemen, ezt a rektori vezetés fel is karolta. Például ha kimondjuk, hogy éppen mennyi a nemzetközi hallgatói létszám, akkor minden adatbázisból kinyerhetően ugyanannyi legyen az a szám.

Hol tartunk most nemzetközi hallgatók számát tekintve?

Jelenleg 4500 körüli a szumma létszám és ebből biztosan 4000 fölött van az aktív hallgatók száma, jól haladunk a 2020-ig kitűzött 5000-es célszám felé.

Én úgy látom, hogy várhatóan kicsit szükséges lesz majd lassítani ezt a folyamatot, és sokkal inkább a minőségi fejlesztésekre törekedni.

Mert mindeközben látjuk, hogy óriási terheltség van bizonyos területeken, bizonyos programoknál, szakoknál, és rengeteg problémát, akár napi kihívást felhoz, hogy ekkora hallgatói tömeggel kell foglalkozni.

Milyen volt külügyi szempontból az értékelt időszak?

2015-ben teljes átszervezés alatt állt a külügyi terület. Akkor kért fel Bódis rektor úr, hogy újra legyen Külügyi Igazgatóság, és ezt szervezzem meg. Azt megelőzően a rektoriban működő Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya létezett, teljesen  más konstrukcióban. Részben az audit-tanácsadó bizottság jó kérdéseinek köszönhetően kikristályosíthattunk bizonyos koncepciórészeket, valamint volt egy világos tervünk, amit nemzetköziesítési stratégiának neveztünk el. Ezt a programot 2016-ban fogadta el a Szenátus, 2019 év végéig tart az első fázis. Most fogjuk értékelni egy komoly Nemzetköziesítési Jelentés keretében. Ez igazából egy önkritikus értékelő-elemző anyag lesz.

Mik azok az eredmények, amelyeket elértünk ebben az elmúlt négy évben és büszkék lehetünk rá?

Az egyik fő elképzelés volt, hogy egy belső tudásmegosztást próbáljunk meg a lehető legjobban érvényesíteni, ezáltal belülről egyre nemzetközibbé válni – szerintem nagyon jó irányban haladunk e tekintetben, ugyanis számos tudásmegosztást tudtunk kimunkálni, amelynek a hátterében az áll, hogy teljesen megváltoztattuk a belső kommunikációs és együttműködési mechanizmusokat a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó kollégák hálózatán belül. Több olyan fórum és lehetőség van, amikor összeülünk és végiggondolunk valamit közösen, nem csak bizottsági ülésekre gondolok, hanem informálisabb eseményekre is, legyen ez a Nemzetközi Piknik, ami arról szól, hogy összehoz egy csomó olyan embert, aki például nagy részben főleg telefonon érintkezett az elmúlt pár évben.

Azt hiszem, hogy sokkal szorosabb az a belső háló a kollégák körében, ami az abszolút szív-centruma annak, hogy működjön bármilyen intézményi nemzetköziesítési program. A közös együttműködésekből fakad rengeteg fejlesztés, köztük több unikális, amely csak a PTE-n létezik.

Sok mindent elértünk, és van számos olyan program, amelyek tekintetében az országban egyedülállóan erős a PTE: ilyenek a rövid ciklusú képzések, a nyári egyetemek és a Study Abroad programok. Persze nagyon sok tennivaló van még e területen is.

Vannak találkozási pontok a kultúrák közt?

Nagyon lényeges az a tanulási környezet szerintem, amiben a külföldi hallgatók, illetve általában a hallgatók találhatják magukat. A nemzetközesítési program egyik célkitűzése is ez: egy intenzív, interaktív, interkulturális környezet létrehozása és folyamatos fejlesztése. Szerintem ebben nagyot léptünk előre azzal, hogy beindítottuk a Nemzetközi Tavaszt, és integráns részévé tettük a külföldi hallgatókat a pécsi városi életnek, az ő ittlétüket, jelenlétüket, kulturális tartalmaikat sokkal inkább elérhetővé tettük az itt élő emberek számára. Mindkét irányból szépen közeledik egymáshoz a kulturális találkozásokon keresztül a különböző tudások halmaza, akár a globális felsőoktatási térben is egyedi multikulti szakácskönyvünkre gondolok, vagy az egyéb általunk szervezett események kapcsán.

Egyre több középiskolás diák is érdeklődik a kulturális témájú rendezvényeink iránt, és ez lehet, hogy izgalmas lesz a jövőben a beiskolázási stratégia átgondolásában, mert azt tudjuk mondani, hogy

az országban kizárólag itt van ennyire kézzelfogható, valós, interkulturális tanulási környezet. Ha ebbe valaki belecsöppen, akkor már rögtön egy nemzetközi oktatásban fog részesülni, és egy élő, nemzetközi közösség tagja tud lenni.

Az oktatás mennyire számít nemzetközi szintűnek?  

Az előbb említett nemzetközi interkulturális tanulási környezetünk fejlesztésében nagyon komolyan léptünk előre. Persze ennek van egy leágazása, ahol még további csiszolásra van szükség, elsősorban a módszertani fejlesztések területén. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy az oktató kollégák jól, vagy még jobban beszéljenek angolul (ez is támogatandó), hanem sokkal inkább, hogy olyan módszertanokat alkalmazzanak, amelyeket ma már elvár a globális felsőoktatás. Szükségessé vált, hogy továbblépjünk, és teljesen elszakadjunk a poroszos frontális oktatástól, és minél több interkulturális alapú ügyet szolgáljunk. Szerintem nagyon nagy kihívás és nagyszerű célkitűzésünk lesz, amit Miseta rektor úr elmondott ezen a monitoring látogatáson, hogy minél több anyanyelvi, külföldi, komoly szakmai háttérrel rendelkező oktató érkezzen a PTE-re és tanítson nálunk rövidebb-hosszabb ideig.

A cél, hogy bővítsük az ide látogató, vagy itt dolgozó külföldi oktatók számát, és ezáltal még inkább a minőségi oktatás – és persze kutatás – legyen a középpontban.

Mik azok a területek, ahol lenne még fejlődnivalónk?

A minőségi fejlesztés, módszertani kérdések minél szélesebb körű elsajátítása, tanításmódszertan, kurrikulumfejlesztések, és a tanulási környezet továbbfejlesztése ebben az interkulturális szellemben egy összetett feladat az egész egyetemnek. Ezen felül az eddig eredmények megtartása fontos marad – miközben szerintem nem szabad túlságosan a számok bűvkörében élni, a következő stratégiát a fenntartható nemzetköziesítés köré szükséges rendezzük. Ez lesz a következő igazgatói pályázatomnak is a mottója, hogy hogyan lehet fenntartani a közös értékeket, a mindenféle értelemben vett nemzetközi láthatóság és minőségfejlesztés érdekében. A cél az, hogy még láthatóbbak legyünk, és még minőségibb oktatást és tanulási környezetet kínáljunk az ide érkezőknek. Ebben benne van az is természetesen, hogy a Gábriel Róbert rektorhelyettes úr által vezetett területen, a nemzetközi teljesítményeink a kutatások tekintetében még jobban elérhetők és láthatók legyenek és minél több olyan programban vegyünk részt, ami a kutatóegyetemi létünket erősíti.

A monitoring látogatással le is zárult a kvázi audit-folyamat?

Igen, e legutóbbi vizit a négyéves folyamat vége. De amit most szeretnénk, az az, hogy lépjünk egy nagyobbat, és a világ legglobálisabb nemzetközi szervezeténél, az UNESCO mellett működő IAU (International Association of Universities – Egyetemek Nemzetközi Szövetsége) szervezetnél, amelyben egyébként tagsággal rendelkezünk, egy hasonló, nemzetköziesítésre fókuszáló eljárásban vegyünk részt. Tehát most e mérvadó nemzetközi szervezetnél szeretnénk ezt a procedúrát végigvinni, valószínűleg ősszel elindítva a közel másfél éves átvizsgálást. Azért lehet ez hasznos, mert addigra lezárjuk a nemzetköziesítési programunk első három évét, addigra meglesz a következő stratégiai programterv, és annak mentén fogjuk tudni akkor végignézni, hogy mit gondolnak a világ különböző pontjairól érkező szakértők. Különböző régiók vezető egyetemeiről jönnek majd ’peer review’-ra a kollégák, majd tesznek egy ajánlást, hogy a PTE mely területeken erős, melyeken kell, hogy tovább erősítsen.

 

Öröm látni, hogy a nemzetközi rangsorokban is egyre jobban szerepel az egyetem.

Igen, de azt gondolom, hogy ezt sem szabad túlhangsúlyozni. Persze, mégiscsak a rangsorokat is nézi mindenki – hat tetszik, ha nem, tehát nekünk is szükséges szisztematikus erőfeszítéseket tennünk példul az adatok szolgáltatásának javításában. Különböző rangsorok különböző dolgokat mérnek, de azért vannak olyan rangosok, amelyek igen mérvadóak, akár a QS, akár a Times Higher Education (THE). Tehát ezekben igenis fontos előre haladnunk, és kimondanunk, hogy mi az élvonalhoz akarunk tartozni a világban. Ahhoz, hogy a rangsorokban feljebb kússzunk, bizonnyal minél több külföldi oktatót kell a PTE-re csábítsunk.

Az auditon a hallgatók milyen véleményeket hangoztattak?

Mind a külföldi, mind a magyar hallgatók meglehetősen kritikusak voltak. Elmondtak számos olyan véleményt, amelyeket meg kell szívlelnünk. Ilyen például a tanulmányi osztályokon a hallgatói ügyintézés továbbfejlesztése, az oktatói előadókészségek, és általában véve az oktatás minőségének fejlesztése, legyen az akár az angol nyelv jobb használata, ismerete egy-egy oktatónál, de még inkább a módszertani kérdések, amelyekről már szóltam. Ezekről a hallgatók komolyan és részletesen szóltak, több konkrét példát hoztak különböző karokról, tényleg fajsúlyos kritikákat fogalmaztak meg. Mindez akár meglepetéssel fog hatni egyes karokon, és gyanítom, hogy a látogató bizottság befogalmazza jelentésébe is. Én egyúttal azt gondolom, hogy igenis önkritikusan kell szemlélni a teljes nemzetköziesítést, és be kell látni dolgokat, és hogy ha valami még nem annyira jó, akkor azt meg kell javítanunk. A hallgatói véleményeknek kifejezetten örülnünk kell.

Általában úgy hiszem, hogy a hallgatói közösségekben sok megbúvó energia, tenniakarás, kreativitás rejtekezik, melyeket törekednünk kell kimozgatni és begyúrni az egyetem folyamatosan fejlődő szövetébe.

A monitoring látogatás végén az egyik jelenlévő kenyai hallgató azért azt is aláhúzta, hogy: „Jó, most elmondtuk a kritikát, de hát azért nagy többségében minden szuper a PTE-n!” Nagyon szeretnek itt lenni, továbbra is szeretik a várost és az egyetemet, meg vannak elégedve sok mindennel. Az ős szerepvállalásuknak most az volt a lényege, hogy segítsenek az ügyek beazonosításában, mely területeken kell még további fejlesztéseket végrehajtanunk. Szerintem nagyon jó, hogy ezek is kiderültek. 

Címoldali fotó, és a legelső fotó: Lékó Tamás. Készült A felsőoktatás nemzetköziesítésének hatékony eszközei című konferencián, a Tempus Közalapítvány szervezésében, a Campus Mundi program támogatásával.

Tóth Mariann