Kukai Tiborral a Baranyai megyei Mérnöki Kamara elnökével és Nagy Lászlóval, a Techniq 2000 kft ügyvezetőjével beszélgettünk a PTE Műszaki és Informatikai Karának egy új pályázatáról, melynek keretében fél éven át havi húszezer forintot kapnak szakonként a legsikeresebb felvételizők. A kiváló eredményt produkáló hallgatókat a MIK tanévnyitóján, szeptember 5-én díjazták.
Szakjukon a felvételi eljárások során legmagasabb pontszámot elérő hallgatók ösztöndíjat kaptak a kiválóságukért. Önök miért támogatták anyagilag ezt a célt?
Kukai Tibor: Nagy hagyománya van a magyar mérnökképzésnek, bárhová is került egy magyar mérnök, szívesen fogadták, hiszen a magyar mérnökök elismerést harcoltak ki a tudásukkal. A minőségi mérnökképzést karoljuk fel azzal, hogy a PTE Műszaki és Informatikai Karán a kiválóságot támogatjuk. Ösztönözni szeretnénk a hallgatókat arra, hogy minél felkészültebben érkezzenek a felsőoktatásba, a kamara ily módon is hozzájárul a mérnökképzés színvonalának emeléséhez.
Nagy László: A ’89-es megalakulásunk óta olyan innovációs termékekkel jelentünk meg a piacon, amelyhez elengedhetetlen a mérnöki tevékenység. A cégcsoport 50 fős létszámának több mint a fele mérnök. A villamosságnál nemcsak az olyan szokványos tevékenységgel foglalkozunk, mint a villanyszerelés – 3D-ben tervezzük a tokozott sínes áramellátást – hanem olyan új szerelési technikákat vezetünk be, amelyekhez mérnöki többlettudásra van szükség. Ezért keressük az olyan mérnököket már az egyetemen, akiket ez érdekel. Beszálltunk a duális képzésbe, így olyan hallgatók végeznek, akik nyernek két-három évet, mert tisztában lesznek azzal, mit vár tőlük a mai kor és a mai szakmai színvonal. Jó képzettségű mérnökök és megfelelő szellemi szint nélkül Magyarországon senki nem tud továbbfejlődni, ez az egy, amibe szerintem érdemes beruházni, mert megtérül.
Szóba került a duális képzés. mi a véleményük erről a képzési formáról?
Kukai Tibor: Alapvetően jó képzési lehetőség, a nyugati piacgazdaságokban ez a szakképzés területén terjedt el. A szakképző intézményekben az elméleti tudást kapják meg a gyerekek, a gyakorlati tudást nem modellkörülmények között – tanműhelyekben – hanem valóságos vállalati környezetben sajátítják el. Ezt terjesztették ki a felsőoktatás területére is. Így tényleg éveket nyer a hallgató, mert nem végzettként lát először céget, munkásokat, tervezőasztalt, hanem már a képzés folyamatában is. Az elméleti anyag elsajátítása mellett bizonyos óraszámban megtapasztalhatja az elmélet gyakorlati alkalmazását. Ez a gazdaság számára gyorsabban hasznosuló tudást ad, éveket nyerünk egy hadra fogható mérnök esetében. Kellemes meglepetés volt, hogy milyen sok vállalat bekapcsolódott a duális képzésbe. Ez a képzés költséget is jelent a cégnek, de megnyer egy saját szája íze szerint kiképzett hallgatót, aki valószínűleg ott marad majd a cégnél, és hasznosítani tudja majd az elsajátított speciális tudását.
Nagy László: A kezdeményezés nagyon jó, de még maradt mit tenni a duális képzéssel, főleg a cégeket érintő területen. Méghozzá azzal, hogy a cég által a hallgatóra ráfordított összeg ellenére semmi nem kötelezi a hallgatót, hogy a cégnél maradjon. Amikor véget ér a duális képzés, akkor a pályakezdő mérnök elé tesznek a multik egy üres papírt, megkérik, hogy írjon rá egy számot, hogy mennyit szeretne keresni, és fel van véve. Az összes befektetett energia és pénz ennyit ér. Régebben tanulmányi szerződést lehetett kötni, ilyen esetben a multinak a képzési költséget ki kellene fizetnie a képző vállalatnak. Mi képezzük a hallgatókat, de a kis-, és középvállalkozók nem tudnak versenyhelyzetet teremteni a multikkal szemben.
Kukai Tibor: Érezzük a szándékot, azt az erőt, melyet a cégek kifejtenek, hiszen tudjuk, hogy a Műszaki és Informatikai Karnak több mint 50 szerződött duális partnere van. Közülük többen vettek részt, hasonlóan az ösztöndíjprogramban, így: Biokom NKft., Büttner Kft., E.ON Hungária Zrt., PÉTÁV Kft., Presting Optimum Mérnöki Zrt., Techniq2000 Kft., a Precognox Informatikai Kft. valamint az Észak-zalai Víz és Csatornamű Zrt.
Ezzel vált lehetővé, mind a kilenc alapszakon a legmagasabb felvételi pontszámot elérő, és két cég felajánlásával egy Somogy és egy Zala megyei hallgató díjazása, összesen tehát 11 ösztöndíjat osztottunk ki.
Egy a kilencek közül
Fél éven át havi húszezer forintot kapnak szakonként a legjobb felvételizők a PTE MIK-en. Sokáig csak legyintettek a műszaki felsőoktatásban tanulókra, de most már nagyon jó képességű diákok tanulnak nálunk. Az építészmérnöknek tanuló Nedvid Bendegúzzal beszélgettünk, aki egy héttel az évnyitó előtt kapta meg az értesítést az ösztöndíjáról.
Nehéz volt 408 pontot elérni építészmérnök szakon?
Nem hencegek vele, de nem. Az utolsó év húzós volt a gimnáziumban, de abszolút teljesíthetőnek érzem a felvételit.
Hogy választottad ezt a szakot?
A rajztanárom ajánlotta ezt a szakmát, mert nem nagyon tudtam eldönteni, hova felvételizzek. Nekem mindig is a reál vonal volt az erősségem, ezen a területen szerettem volna továbbtanulni, de művészi érzéket is látott bennem a tanárom, és ez a szak ezt a két dolgot ötvözi. Eljöttem nyílt napra, meggyőzött a szak. Tetszett, hogy egy teljes folyamatban veszek majd részt. Vonz az is hogy családi házakat építsek, a fenntartható fejlődés kérdése is izgat, ahogy a megújuló energiák felhasználásának lehetősége is foglalkoztat.
Honnan érkeztél a PTE-re?
Iszkaszentgyörgyről, Székesfehérvár mellől. Biztos voltam benne, hogy nem szeretnék Budapestre menni, mert nagy és büdös… Zsigerileg döntöttem. Osztálykiránduláson jártam Pécsett először. Nagyon megtetszett. Először választottam várost, utána egyetemet és szakot. Szép lassan kiforrta magát, hogy itt tanuljak, és az osztatlan képzés végén építészmérnök lehessek.
Nagyon erős belépőd volt, az már biztos, már az évnyitóra kiválóságként érkezel. Milyen élmény ez így kezdeni?
Öröm. De az is öröm, hogy már vannak ismerős arcok az egyetemen. A gólyatábor is remek élmény volt, jó dolog, hogy már tudok néhány dolgot a karról. Vannak ismerős arcok, akikhez odamehetek kérdezni valamit.
