A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar negyedéves Ápoló BSc szakos hallgatója, Olagoke Boluwatife Nigériából származik és a Keresztény Fiatalok Ösztöndíjprogram segítségével tanul Magyarországon. Csupán két nappal azután, hogy édesanyjától megtanulta az újraélesztést, megmentette egy lány életét. Szabadidejében színes afrikai szövetekből egyedi ruhadarabokat tervez és készít. A tehetséges diák 2021 júliusában egy divatbemutatón mutatta be saját márkáját.
Miért döntöttél úgy, hogy Pécsett szeretnél tanulni?
Már fiatalabb korom óta szerettem olyan dolgokat csinálni, amik kívül esnek a komfortzónámon. Amikor megláttam a Keresztény Fiatalok Ösztöndíjprogramot, rákerestem a magyarországi egyetemekre, és a gazdag kulturális háttere és történelmi gyökerei miatt az PTE-t választottam. 2017-ben jöttem Magyarországra, amikor az egyetem 650. évfordulóját ünnepelte.
Milyen volt, amikor megérkeztél? Volt részed kulturális sokkban?
Magyarországra érkezve, Budapestről Pécsre utazni egy külön élmény! Szerintem az első pár nap a legnagyobb kihívás, mert megérkezel egy teljesen ismeretlen helyre, ahol alig ismersz valakit, és nem beszéled a nyelvet. Párszor el is tévedtem a városban. De szerencsére a pécsi mentorom tényleg mindent megtett, hogy segítsen. A magyar emberek nagyon segítőkészek! Még ha nem is beszélnek angolul, akkor is tudok mutatni egy képet a kollégiumomról, vagy a címemről. Én vagyok a hibás, hogy nem beszélek magyarul, nem szabad rájuk hárítani a felelősséget. Mindig azzal viccelődöm a barátaimmal, hogy az egyik legjobb barátom Magyarországon a Google fordító! Amikor segítséget kérek, a korlátozott magyar tudásommal "Kicsit beszél magyarul", mutogatok, és mindent megteszek, amit tudok, hogy megértsenek.
Miért választottad az ápolói szakot?
Édesanyám ápolónő. Azt hiszem, az én álmom az életben az, hogy boldoggá tegyem az embereket, és hogy lássam az emberek boldogságának végeredményét.
Erre akkor jöttem rá, amikor Nigériában voltam. Hallottam egy történetet egy lányról, aki meghalt, ezért megkérdeztem édesanyámat, hogy mit tudnék segíteni, ha valaki összeesik. Megtanított az újraélesztésre (CPR). Két nappal ezután épp az úton sétáltam, és összecsuklott egy lány, aki ugyanabba a templomba járt, mint én, és a szülei elkezdtek kiabálni, hogy nem lélegzik! Elvégeztem a mellkaskompressziót, és sikerült segítenem rajta. Annyira boldog voltam, hogy túlélte! Hálás vagyok, hogy többet tanulhatok az ápolásról, és hamarosan hivatásszerűen is végezhetem.
Mi volt a szakdolgozatod kutatási témája?
Az egyetemi hallgatók körében vizsgáltam az olyan kiegészítő alternatív terápiák alkalmazását, mint az akupunktúra, masszázs, illóolajok, testmozgás vagy a zeneterápia. A célcsoportom a Magyarországon tanuló egyetemi hallgatók voltak. A témavezetőm segítségével össze tudtam hasonlítani a magyar és a külföldi hallgatók eredményeit ebben a tekintetben. Azt tapasztaltam, hogy hipotézisemmel ellentétben a magyarok szélesebb körű, általánosabb ismeretekkel rendelkeznek a különböző terápiás formákról, mint a nemzetközi hallgatók.
Hallottam, hogy ruhákat tervezel, hogyan és mikor kezdődött ez?
Már Nigériában megtanultam néhány dolgot a divatról.
Amikor Magyarországra jöttem, mindig gondom volt a nadrágok hosszával, ezért úgy döntöttem, hogy beszerzek egy varrógépet. Így kezdődött az egész történet.
A barátaim is elhozták nekem a ruháikat, amiken valamit alakítani kellett. Később, amikor hazautaztam Nigériába, találtam egy ankara nevű, nagyméretű, vibrálóan színes, nyomott mintás anyagot, ami nagyon tetszett, és ez elgondolkodtatott, hogyan tudnám ötvözni az európai stílusú ruhákkal.
Az a célom, hogy a kultúrákat úgy vegyítsem, hogy legyen értelme, és hogy megmutathassam az egyediségüket. Így született meg a divatmárkám, a Largo Collections ötlete.
Júliusban első alkalommal tartottam divatbemutatót – másokkal együttműködve - Budapesten, az Afro Festival Hungary-n!
Hol tanultad mindezt?
Szinte mindent, amit a divatról, a varrásról tudok, a YouTube-ról tanultam!
Hallgatóként egyetemre kell járnom, tanulnom kell, és rengeteget dolgozom a kórházi gyakorlaton. Nincs sok szabadidőm. Viszont bármikor, amikor úgy érzem, hogy filmet akarok nézni, azt mondom magamnak: nézzük csak, mi történik a YouTube-on. Aztán a végén számtalan videót megnézek, rengeteg mindent tanultam már így. Én terveztem és varrtam azt is, amit most viselek, emellett kapucnis pulcsikat, garbókat, ingeket, overálokat is készítek, minden évszakra, a világ bármely pontján élő embereknek.
Milyen kihívások vannak?
Ez az utolsó évem, és az iskola mellett kutatást is kell végezni, tanulni kell a záróvizsgára, mindez elég komoly kihívás. Szeretnék legalább egy kis tudással rendelkezni mindenről. Emellett ez most már nem csak a varrásról szól az egész, hiszen miután elkészítem a ruhákat, lefényképezem őket, magam szerkesztem a képeket, és feltöltöm azokat a Facebookra, remélve, hogy valakinek tetszeni fognak, és szeretnék viselni az általam tervezett ruhákat. Valószínűleg szükségem volna üzleti ismeretekre is.
Tudod már, hogy milyen irányba szeretnél haladni a jövőben?
Még nem tudom pontosan.
Először szeretnék munkatapasztalatot szerezni az ápolás terén.
Aztán amíg ezt csinálom, talán a szabadidőmben divattervezéssel is foglalkozhatok. Most csak egy szilárd alapot építek. Szeretném, ha lenne egy megfelelő tervem. Szeretnék mosolyt csalni az emberek arcára, akár úgy, hogy ápolóként segítek nekik, akár a divattervezéssel.
Üzensz esetleg valamit a hallgatótársaidnak?
Tedd azt, ami boldoggá tesz, terjeszd a pozitív életérzést. Ha akarsz valamit, ne keress kifogásokat, csak csináld! Az emberek gyakran mondják, hogy több időre van szükségük valamihez. Ha minden nap akár csak öt-tíz percig következetesen csinálsz valamit, az hosszú távon valójában sokkal jobb, mintha nem csinálnál semmit, mert nincs minden nap egy órád.
Fogd azt a kevés időt, amid van, és csinálj vele valamit. Légy következetes, és idővel valami csodálatos lesz belőle.
Nehéz kilépni a komfortzónádból. De ha képes vagy kimozdulni belőle, folyamatosan új távlatokat nyithatsz.
