Energiaárak, egységes egyetemi teljesítményértékelési rendszer és stratégia - Bódis József professzorral, az UQA Kuratóriumának elnökével egyebek között e témákról beszélgettünk.
Szeretném, ha tisztáznánk a Kuratórium Egyetemhez való viszonyát. Jól értelmezem, ha azt mondom, hogy a Kuratórium megszabhat irányokat, feladatokat, indikátorokat, az Egyetem számára, olyasmiket, amiket jónak lát, viszont ezek kivitelezését az Egyetem úgy menedzseli, ahogyan szeretné?
Igen. Alapvető törekvésünk az, hogy a kommunikáció egycsatornás legyen. Ez nem azért van, mert ragaszkodunk a hierarchiához, hanem azért, hogy ne legyen káosz. Az egyetem eleve egy hatalmas intézmény, 21 ezer hallgatóval, melyből majdnem ötezer külföldi, 8600 munkatárssal, nagyon sok telephelyen, illetve városban van jelen. Ezt működtetni kell. Ha ebbe még beleteszünk egy olyan bizonytalansági faktort, hogy még mi is mondjuk a magunkét, és várjuk az eredményeket, az nem lenne hatékony. Ezért - és ezzel a rektori vezetés is egyetértett - eldöntöttük, hogy egycsatornás ügyintézés/kommunikáció lesz közöttünk, hogy az egységességet erősítsük. Ez nem jelenti azt, hogy mi nem akarunk hallgatókkal találkozni, nem jelenti azt, hogy nem megyünk el karokra, intézetekbe, különböző rendezvényekre. Ennél színesebb a világ. De
a munkánkat meghatározó fő döntések mindig a rektori vezetésen keresztül fognak érvényesülni. Semmiben nem szeretném szűkíteni az egyetemi autonómiát, hiszen én is abban nőttem föl, mondhatnám azt is, magam is annak gyermeke vagyok. Azért szeretnénk tenni, hogy az autonómia kiteljesedjen.
Mit ért autonómia alatt?
Mindent, ami oktatás, kutatás, innováció, képzés. Mi ezekbe nem akarunk direkt módon beleszólni, nem ez a dolgunk. A feladatunk az, hogy az intézményi teljesítményt erősítsük. A modellváltás számos újat hozott az érintett egyetemek életébe. Az egyik, hogy vagyonkezelőből vagyonnal rendelkezővé váltak. A finanszírozás lehetőségei kiszélesedtek, hiszen a korábbi, oktatás alapján történő finanszírozás mellett megjelent a tudományos minőség is, illetve van infrastrukturális támogatás, stb. Megjelent egy teljesítményszemlélet. Például a kiemelt képzési területeken csökkenteni kell a hallgatói lemorzsolódást. Ha azt nézzük, milyenek a normál tanrend szerinti hallgatói haladás arányai, akkor azért abban vannak kisebb-nagyobb buktatók, és nemcsak a természetes lemorzsolódás miatt. Amikor az ehhez hasonló indikátorokról beszélünk, ezek egyetemi szinten értendők, de szakok, karok szintjéről adódnak össze. Ha lenne egy olyan szak, amelyiknél, mondjuk 50 százalékos a lemorzsolódás, az sokat ronthat az intézményi helyzeten. Tehát figyelni kell, hogy egyes szakokon hogyan alakulnak a mutatók. Tavasszal négy kar vezetőinek figyelmét hívtuk fel bizonyos negatív tendenciákra, és kértük, hogy mutassák be, hogy milyen intézkedési tervük van arra nézve, hogy ezek rendeződjenek. A lemorzsolódásnak is van egy normál szintje, nulla soha nem lesz, és nem is kell, hogy legyen. De azt gondolom, hogy nem normális, ha egy szakon a lemorzsolódás meghaladja a normál határt. Ott ezt kezelni kell, például mentorprogramot, és egyéb, a hallgatók tanulmányi előmenetelét segítő szolgáltatásokat, intézkedéseket bevezetni.
A tudományos teljesítmények tekintetében részarányosan azt gondolom, hogy nagyjából jól állunk.
A modellváltás óta eltelt periódus rövid volt ahhoz, hogy a tudományos teljesítményt illetően markáns lépést tegyen előre a PTE, hiszen a kutatás időigényes. Azt viszont látjuk, hogy jók a trendek, és amit az egyetem vállalt, az nagy eséllyel teljesíthető.
Mi a helyzet az egységes teljesítményértékelési rendszerrel, mely a második 15%-os bérelem alapja is egyben?
A Kuratórium azt várta el, hogy 2022 januárjától működjön a teljesítményértékelési rendszer a Pécsi Tudományegyetemen - és sajnos nem működik.
Rá kellett jönnünk, hogy intézményi szintekre vetítve ennek kimunkálása egy keményebb, lassabb feladat, mint az előre látható volt. Azt tudom, hogy a teljesítményértékelési rendszer alapjait elfogadta a Szenátus, annak folyik az implementálása. Van kar, amelyik előzményeire építve jól haladt ezzel, és tudta abszolválni, más egységek pedig nem annyira. Azt gondolom, elégedettek leszünk, ha 2022 végére a teljesítményértékelési rendszer működni fog.
De mi is lenne ennek a lényege? Az viszonylag gyorsan összeállt, hogy egy új bérstruktúra kell – viszont az már nem minden dolgozó számára vált egyértelművé, hogy az új, garantált alapbér továbbá feletti összegért mit kell teljesítenie egy adott dolgozónak. Akkor működik jól egy teljesítményértékelési rendszer, ha egyénre lebontva tudni lehet, hogy mennyi a garantált bér, és ehhez milyen további feladatok abszolválása révén kapja az illető a bérének a további elemeit.
A Kuratórium és az Egyetem érdeke az, hogy a PTE-n dolgozók jól éljenek, és ez látsszon a jövedelmi viszonyaikon.
A stratégiában négy kiemelt téma szerepelt. Az egyik az oktatásmódszertan.
Már rektorként is szerettem volna, ha az Egyetem lép a digitális oktatás terén, és államtitkárként is igyekeztem ezt a témát a felszínen tartani. Aztán jött a koronavírus-járvány, és megoldotta a problémát, hiszen az adott helyzet kikényszerítette azt, hogy a felsőoktatási intézmények - lehetőségeikhez mérten - felgyorsítsák az online oktatást. Megtapasztaltuk, hogy a hibrid oktatás progresszív forma. Egy olyan tudományegyetem, mint a miénk, az online oktatás lehetőségei révén a nemzetközi térben is erősödni tud. Ehhez olyan licencek, oktató programok kellenek, amelyekkel ott is meg lehet jelenni, illetve új módszertan szükséges. Azt gondolom, hogy ez egy fontos lehetőség.
Az innováció és az ökoszisztéma kapcsán elsősorban a biotechnológia az, amit zászlóshajónak szán az UQA. Mi a helyzet a többi területtel?
Egy tudományegyetem nem mondhat le semmilyen innovációról.
A tárgyakban, módszerekben, eljárásokban manifesztálódó innovációnál a felsőoktatásban ennél sokkal szofisztikáltabb innovációs lehetőségek vannak az applikációs rendszerek fejlesztésén keresztül a komoly műszergyártásig vagy termékekig. Amiben erősek vagyunk, az az orvos-, egészségtudomány, biotechnológia. Nyilvánvaló, hogy ez kecsegtet a legnagyobb sikerrel. Ez viszont nem jelenti azt, hogy mást el kell hanyagolnunk, csak nem fordítunk rá kiemelt figyelmet. De bármelyik karon bármelyik kutató vagy kutatócsoport az innováció terén produktivitást mutat, azt föl fogjuk karolni, támogatni fogjuk.
A nemzetköziesítés is cél - ezzel kapcsolatban mi áll az UQA fókuszában?
Amikor csökkent a magyar hallgatói létszám, és a második rektori pályázatomra készültem, azt találtuk ki, hogy amit az orvoskar, a Közgazdaságtudományi Kar és a pszichológiai képzés véghezvitt a nemzetközösítés terén, azt a többi kar is indítsa el. Meggyőződésem, hogy a Pécsi Tudományegyetem elmúlt évtizedének legnagyobb teljesítménye az, hogy
ma a 21 ezer hallgatónkból majdnem 5000 nemzetközi. Ez egy félelmetes teljesítmény, nemcsak csak számosságában, hanem a mögötte álló szellemiség tekintetében is lenyűgöző! Ráadásul a prognózisok szerint ez a létszám akár 6-8 ezerig növelhető.
Amiben nem nagyon tudtunk előrelépni, - és ez nemcsak a PTE-re, hanem más magyar egyetemre is áll - az a nemzetközi oktatók arányának növelése. Erre külön alapot hozott létre a Kuratórium, mert erősíteni szeretnénk. Több mód van a nemzetközi oktatógárda megerősítésére: az egyik lehetőség az itt végzett külföldi hallgatók - elsősorban doktoranduszok - megtartása, ami szerves fejlődést tesz lehetővé. De nem mondhatunk le arról sem, hogy bizonyos tudományterületeken dolgozó oktatókat célzottan hozzunk Magyarországra külföldről.
A stratégia bemutatásakor úgy fogalmazott, hogy a szervezeti keretek megújítása is küszöbön állhat, és azt is hangsúlyozta, hogy ez nem azt jelenti, hogy a karok szét lesznek verve. Mire célzott ezzel?
Amikor az utolsó rektori évemet töltöttem, elkezdtem az oktatás szervezeti kereteit érintő ügyekkel foglalkozni. Így jött létre, és SzMSz-ben is megvalósult a school (iskola) koncepció. Azt látom, hogy a világ modern egyetemei nem feltétlenül kari tagolódásban működtek, hanem úgynevezett iskolarendszerekben. Hogy itt Pécsett erre megérett-e a helyzet vagy sem, azt nem könnyű megválaszolni, de hogy ezeket a merev, kari viszonyokat bizonyos ellentétek feszítik, az biztos. Azt gondolom, hogy vannak olyan megoldandó feladatok, amelyek nem feltétlenül, sőt biztosan nem egy karhoz kötődnek. Ilyen a fogászat, a sporttudomány, az informatika vagy a tanárképzés. A “school” az azért lehet jobb szervezeti forma, mert csak azt a kurrikulumot kell menedzselnie, ami a fő profilja, és a kiegészítő tudományágak kurzusait más karokon meghirdetett órákkal tudja megoldani. Emiatt is jóval hatékonyabb.
Az ilyen változásoknak kétfajta formája van: a forradalmi, amikor robbantunk és aztán újat építünk, és az evolúciós. Jómagam az utóbbi híve vagyok. Azt gondolom, azokon a területeken, ahol funkcionálisan megoldandó feladatok vannak, ott létre kellene hozni egy school-t, és megnézni, hogy az hogy tud működni a fennálló szervezeti keretek mentén.
Az a véleményem, hogy az egyetem polgáraival közösen át kellene beszélni azt, hogy hogyan tudjuk a feladatainkat hatékonyabban működve megoldani.
Minimum három kihívás - a háború, a gazdasági válság és a vírus- áll előttünk - és ki tudja, mi jön még.
A háború szörnyű valóság, nem egy kuratórium kompetenciája. Viszont a hatásokat mi is észleljük, és megfelelő időben megfelelő döntéseket kell hoznunk, hogy a lehető legkisebb negatív hatása legyen az egyetemre. A gazdasági válság kopogtatott már, a háború nyilván rátett egy lapáttal. És miközben azt mondjuk, hogy a modellváltás egy egzisztenciális biztonságot ad az intézménynek, a magas infláció mindent ki tud kezdeni. Tehát nekünk ezeket az újonnan jött ügyeket is be kell kalkulálnunk minden dolgunkba, mert úgy tudunk biztonságban maradni.
Az energetika ügyében pedig elkezdtünk egy olyan folyamatot, amelynek az első lépése az, hogy a meglévő napelem-telepeinket, a villanyóra előtti részt maximalizáljuk, ami 20-30 százalékos plusz kapacitás tud lenni, e téren 400 milliót szeretnénk az idén befektetni. De nem szabad megállnunk itt, mert az energiaárak mindig szenzitívek! A következő lépésben létre akarunk hozni egy energiaközösséget, amely egy 21. századi, zöld szemlélettel létrehozott okos energiatermelést és -felhasználást jelent majd az egyetem számára. Zajlanak az egyeztetések erről, emiatt most nem bocsátkoznék részletekbe.
Ami fontos: egy olyan hosszú távú energetikai önellátásban gondolkodunk, amely az energiaárak által okozott rizikót ki tudja kapcsolni. Ez nemcsak rajtunk múlik, a jól előkészített anyagaink már a megfelelő partnerek előtt vannak, és Palkovics miniszter úr is támogatásáról biztosította a programot.
Mi helyzet az egyetemmel a rezsicsökkentés csökkentése kapcsán?
Zajlanak ezzel kapcsolatban tárgyalások, és abban a lényeg, hogy nekünk nem a hatósági árat kell majd kifizetnünk az energiáért. Készülünk erre. Nagy feladat, de meg akarjuk oldani. Első lépésként 400 milliót költünk napelemekre, ami rögtön csökkenti is a rezsit.
A vírusról nem beszéltünk még. Milyen meglepetéseket tartogathat még a számunkra?
A koronavírus most is jelen van, de bármennyire is erőlködik, hosszú távon reményeinek szerint egyfajta szezonális típusú betegséggé válik majd. Ugyanakkor nagy hiányérzetem van a vakcinagyártással kapcsolatban, mert tavaly őszre vártam volna azt a típusú vakcinát, ami egy oltással egy évre ad védelmet. Addig azokkal a lehetőségekkel kell élni, ami rendelkezésünkre áll!
