A szexuális irányultság leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az egyén szexualitása milyen fajta másik személyre irányul.
A XX. század második felében kezdték el kutatni, hogy a szexuális érdeklődés irányulhat az egyénnel megegyező neműekre, vele ellentétes neműekre, illetve akár mindkettőre. Az utóbbi évtizedekben a szexuális irányultság kérdése még árnyaltabbá vált a kutatások tükrében, amelyek azt állítják, hogy az aszexualitás is értelmezhető egyfajta szexuális irányultságként. És szexuális irányultság teljesen újfajta megközelítése szükséges azon egyének szexualitásának megértéséhez, akik önmagukat nem a nő-férfi spektrumon (nem bináris szexuális identitásúként) határozzák meg. A Pécsi Tudományegyetem kutatói azonban igyekeznek visszatérni a hetero-bi-homoszexuális irányultság pszichológiájának pontosabb megértéséhez egy most induló kutatással.
Dr. Meskó Norbert egyetemi docens (PTE Pszichológia Intézet) szerint amikor szexuális irányultságról beszélünk, fontos tisztázni, hogy
ennek a fogalomnak nincs univerzálisan elfogadott meghatározása.
“Ez azt is jelenti, hogy a szexuális orientációt a kutatók különböző kérdésekkel mérik. Vannak, akik a szexuális irányultságot szexuális vonzódásként definiálják és például azt kérdezik a résztvevőktől: „Milyen nemű partnerhez vonzódsz szexuálisan?”. Egy másik megközelítésben a szexuális viselkedést helyezik a kutatások fókuszába és például azt kérdezik: „Milyen nemű partnerrel szexelsz/szexeltél már?”. Egy harmadik kutatói nézőpont szerint pszichológiai identitásként tekintenek rá és például azt kérdezik: „Miként azonosítod magad: meleg, heteroszexuális, biszexuális vagy valami más?”. Ennek megfelelően a nemi irányultságot kutató tudósok különböző definíciókat fogadnak el kutatási céljaiknak megfelelően. Az orvostudomány és az egészségtudomány kutatói gyakran a viselkedésre koncentrálnak, és hajlamosak nem foglalkozni az identitás kérdéseivel, mert elsősorban például a fertőzés kockázatát akarják megérteni. Ezzel szemben a pszichológus kutatók inkább a vonzalomra és az identitásra összpontosítanak, mert jobban foglalkoztatja őket, hogy
az egyén miként észleli a szexualitását, és milyen pszichológiai tapasztalatok kapcsolódnak hozzá.
Ezért a nemi irányultsággal kapcsolatos sokféle meghatározás ahhoz vezet, hogy a vonatkozó szakirodalmat időnként nehéz megfejteni. Például amikor azt mondjuk, hogy egy kutatásban a „szexuális irányultság” egyik fenti meghatározásából indulunk ki, azzal akaratlanul is befolyásolhatjuk a jelenség gyakoriságával kapcsolatos becslésünket. Ugyanis sokkal több ember számol be azonos nemű partnerrel folytatott szexuális érintkezésről (viselkedésről), mint ahány melegnek vagy biszexuálisnak vallja magát. Ezért amikor szexuális orientációról beszélünk, fontos lenne, hogy olyan átfogó módon szemléljük a jelenséget, amely figyelembe veszi a vonzalmat, a viselkedést és az identitást is. Továbbá fontos felismernünk, hogy ezek a tényezők nagyon különböző módon jelenhetnek meg az egyéneknél.”
A pécsi kutató szerint szükség lenne ezeknek a nézőpontoknak az ötvözésére egyetlen kutatásban. Ezért most indítanak egy névtelen online kutatást, amelynek célja elsősorban a hetero-bi-homo szexuális irányultság alaposabb megértése.
