„Az elmúlt két év megváltoztatta a Klinikai Központ és az egész ország egészségügyi rendszerének életét: a normál ellátás mellett a COVID-pandémia következményeire is fel kellett készíteni az intézményrendszert” – mondta a Dr. Sebestyén Andor, a Klinikai Központ elnöke az EMMI kitűntető okleveinek átadása előtti beszédében.
Az elmúlt két évben közel 1200 beteget láttak el az intenzívosztályon, COVID-infekcióval pedig több mint 6 ezeret. ASürgősségi Betegellátásban járóbetegként 9 ezer főt kezeltek, de 2020 decemberétől az oltásból is kivette a részét a Klinikai Központ. A kiemelkedő munkát végző egészségügyi dolgozók munkáját miniszteri elismerő oklevéllel jutalmazták.
A jutalmazottak névsora:
Antal Judit, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet orvosírnoka
Bihari Erika, az I-es számú Belgyógyászati Klinika Ápolásszakmai igazgatóhelyettese
Deák András Sándor, a Sürgősségi Orvostani Tanszék Ápolásszakmai tanszékvezetőhelyettese
Ferk Imola, a Szívgyógyászati Klinika Ápolásszakmai igazgatóhelyettese
Dr. Halda-Kiss Bernadett, az I-es számú Belgyógyászati Klinika szakorvosa
Hermann Andrea, a Szívgyógyászati Klinika osztályvezető ápolója
Dr. Jáksó Krisztián, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet főorvosa
Dr. Kappéter Ágnes, az I-es számú Belgyógyászati Klinika szakorvosa
Dr. Kolumbán Bálint, az Idegsebészeti Klinika szakorvosa
Dr. Márton Zsolt, I-es számú Belgyógyászati Klinika docense
Dr. Mühl Diána, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet egyetemi tanára
Dr. Nagy Judit az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet adjunktusa
Dr. Nagy Máté, az Idegsebészeti Klinika szakorvosa
Dr. Nyul Zoltán, a Gyermekgyógyászati Klinika adjunktusa
Ságiné Balaton Boglárka, a Reumatológiai és Immunológia Klinika ápolásszakmai igazgatóhelyettese
Dr. Szigeti Nóra, a II-es számú Belgyógyászati Klinika és Nefrológiai Diabetológiai Centrum adjunktusa
Dr. T. Kovács Katalin, a Reumatológia és Immunológia Klinika szakorvosa
Két díjazottat –Dr. Kappéter Ágnes, infektológust és Dr. Kolumbán Bálint idegsebészt megkérdeztük, milyen nehézségekkel szembesültek a pandémia alatt:
K.Á.: Egy egészen új infrastruktúrát kellett kialakítani. Új szabályrendszereket létrehozni, mert az új védő-, óvószabályok nélkül nem dolgozhattunk. Az is nehézséget okozott, hogy egy teljesen új betegséggel álltunk szemben, kezdetben nem ismertük, de még két év után is okoz meglepetéseket, újdonságokat. Rengeteg plusz munkát igényelt a járvány.
Ön infektológus, volt hogy meglepődött?
K.Á.: Én erre készültem, de nem voltam benne biztos, hogy életem során részt fogok venni egy ilyen folyamatban Magyarországon. Nem volt nálunk még ilyen, tanulmányutakon jártunk Afrikában, láttunk hasonló járványokat, de helyben nem hittem volna, hogy találkozni fogok vele. Ezt tanultam, és nem mondhatok mást, mint hogy érdemes volt. Ami számomra a legmeglepőbb volt az egészben, hogy mennyire példaértékűen működött az összefogás. A szakmák között egység alakult ki, elfogadták az infektológus támogátását, szakmai tanácsait. Sok területről érkeztek a kollégák, de szükség is volt rájuk. Milyen egy szülés a Covid-osztályon? Véletlenül volt benn egy szülész az osztályon. Egy betegnek eltörött az állkapocs csontja – épp volt benn egy szájsebészkolléga, aki helyre rakta. Mindig volt benn egy olyan szakorvos, vagy szakorvos jelölt, aki a Covidon túl is el tudta látni a beteget. Igazi jó csapattá váltunk.
Mennyire került a központba az infektológus?
K.Á.: Teljesen. Naponta száz körüli konzíliumom is volt jó ideig, mert segítséget kértek a kollegák, hogy mit lehet csinálni.
K.B.: Nekünk a szabályokhoz való alkalmazkodás okozta a nehézséget. Mi alapvetően nem egy vírusjárvánnyal való szembenézésre készültünk fel. Szkafanderben kellett dolgozni, több kesztyűben, több ruhában, ehhez különösen nehéz volt alkalmazkodni. A látási viszonyok sem voltak optimálisak a plexin keresztül. Mindemellett kellett még biztosítanunk az egészségügyi ellátást, a nem covid-betegek számára.
Ön még fiatal, mennyire terhelték ügyelettel?
K.B.: A fizikumunkat terhelték meg az ügyeletek, az idősebb korosztály a veszélyeztettség miatt kikerült a látótérből, így többet kellett ügyelnünk, többször kellett konzíliumba menni a COVID-Intenzív osztályra, ott beöltözve műtéteket végrehajtani – ez így együtt megterhelő volt.
