Kurucz Kornélia a PTE TTK adjunktusa, egyúttal a Szentágothai Kutatóközpontja Virológiai kutatócsoportjának a tagja. Biológusként végzett, pár éve kapcsolódott be a Virológiai Kutatócsoport munkájába ökológusként. Az állatokról emberekre terjedő kórokozók, betegségek környezeti hátterét vizsgálják, a gazda és vektor szervezetek nyomon követésével próbálják feltárni, hogy miképp terjednek az egyes kórokozók, mi befolyásolja azt, és hogy miként tudnak fertőzni. Kornélia mélyre hatóbban a szúnyogokkal foglalkozik.
Hogy változott meg a szúnyogokhoz való hozzáállásod?
Szépnek látom őket. Most már inkább élve próbálom megfogni őket, mielőtt lecsapom. Meg szeretném nézni, milyen faj egyede akar megcsípni, utána persze én is lecsapom, nem hagyom, hogy vért szívjon belőlem. Tudományos szempontból az az érdekes, hogy melyik faj mit képes terjeszteni , illetve az, hogy milyen mechanizmusok állnak a fertőzések hátterében.
Az a malária óta nem újdonság, hogy betegségeket terjesztenek a szúnyogok. Az elmúlt néhány évtizedben megjelentek olyan idegenhonos szúnyogfajok a trópusi területekről, amelyek magukkal hozhatják a mérsékelt égövbe a trópusi betegségeket is. Ezek térnyerése izgalmas nekünk tudományos szempontból.
A klímaváltozás hatásaként maguktól húzódnak észak felé a szúnyogok, vagy behurcoljuk őket mondjuk egy hajóponyván?
Szúnyogok esetében kevésbé számottevő, hogy fokozatosan felhúzódnak észak felé. Az idegenhonos, invazív szúnyogok megjelenése és terjedése Európában minden esetben valamilyen emberi tevékenységhez köthető, általában kereskedelemmel, egy hajón, vagy turizmussal hozzuk be a tojásukat.
Min marad életben egy tojás?
Egy gumiabroncs belsejében, vagy egy kamion ponyváján. Ezek a tojások nagyon sokáig képesek túlélni, éppúgy bírják a szárazságot mint a hőséget, nagyon ellenállók.. Amint vizet kap a tojás, hamar fejlődésnek indul a lárva, két hét és ki is fejlődik. Az Ázsiából, Afrikából véletlenül idehurcolt fajok képesek áttelelni tojás alakban. Az invazív fajokra jellemző, hogy viszonylag gyorsan és könnyen képesek alkalmazkodni az új környezethez: megtalálják a számukra megfelelő táplálék forrást, szaporodó helyeket és akár a telet is képesek átvészelni. Tegyük fel, hogy a nyár folyamán megérkezik egy ilyen szúnyog, persze tojás alakban, hamar kifejlődik, s ha van több kifejlett példány, szaporodni is kezdenek. A stratégiájuk része, hogy csoportokban rakják le a tojásokat. Ha képesek szaporodni, akkor az ősz végén lerakott tojások tavasszal fejlődésnek indulhatnak és akár stabil populáció is kialakulhat egy-egy területen. A klímaváltozás miatt az időjárásban már nincsen akkora kontraszt az ázsiai környezethez képest, nincsenek akkora telek nálunk, amit ne viselnének el. Mindehhez a klímaváltozás, az éghajlatunk melegedése is nagyban hozzájárul, az enyhébb teleket könnyen átvészelhetik ezek a fajok. A ’60-as években jelentek meg az első ilyen szúnyogok Európában, de azóta a folyamat egyre gyorsul: a globalizált világ miatt is, ahogy felpörgött a transzportok száma, úgy szaporodnak az új szúnyogfajok is, az itteni klíma is megfelelőbb már nekik.
Adatok mennyire állnak rendelkezésre?
A ’60-as, 70-es évek óta tartjuk számon, hogy Európában milyen új szúnyogfajok jelentek meg. Viszonylag jó adatbázis áll rendelkezésünkre az Európai Járványügyi és Betegség megelőzési Központ honlapján, ahol nyomon lehet követni évről évre, hogy mely országokban figyelték meg valamely invazív szúnyogfaj megjelenését, megtelepedését, hogy csak megjelent vagy szaporodni is képes-e már a jövevény. Ahonnan nem rendelkezünk adattal, az nem jelenti azt, hogy ott ne lenne szúnyog, csak nem tudjuk. Ez jellemző például Európa keletibb részére, és sajnos Magyarországra is, ahonnan kevesebb az adat.
Pécsről mióta van adat?
Amióta elkezdtük fogdosni a szúnyogokat. Szúnyogokkal 2011 környékén kezdtünk foglalkozni, akkor még kimondottan az Ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) megfogása és vizsgálata volt a cél, elsősorban az országhatár környékén. Pécsett, vagyis városi környezetben, 2015 óta gyűjtünk rendszeresen adatokat a helyi szúnyogállományról. Ennek keretén belül 2016-ban sikerült is fognunk egy invazív fajt, mégpedig a Koreai szúnyogot (Aedes koreicus). 2016-ban csak négy-öt példányt sikerült fogni az egész év folyamán, a következő évben már márciustól egészen októberig sikerült megfogni a fajt, vagyis a szezon legelejétől a végéig jelen voltak, s már majdhogynem dominánsak a helyi szúnyogfajok között. Kijelenthető, hogy Pécsett stabil populációja van a Koreai szúnyognak.
Mivel tudnak többet, mint a helyiek?
Alapvetően abban, hogy invazív fajok. Jobb a túlélőképességük. Nem válogatósak. Ugyan vannak szúnyogfajok, amelyek kimondottan madarakról szeretnek táplálkozni, mások emlősökről, ami szűkítheti egyes fajok előfordulását adott területeken. Azonban, amelyek emberről szeretnek táplálkozni, azoknak terített asztal az egész város.
Nem okoz gondot nekik táplálékhoz jutni. A tűrőképességük is jobb, a szárazságot, a hűvösebbet vagy épp a melegebbet is jobban bírják. Míg a helyi szúnyogokat megtizedeli egy húsvéti fagy, vagy épp az augusztusi szárazság, addig a koreaiak nem érzékenyek ennyire.
Emellett, a helyi szúnyogokkal ellenben, akik többnyire a kora hajnali és esti órákban szívnak vért (ekkor bosszantanak minket), az inváziós fajok fényes nappal is aktívak maradnak, ekkor is csípnek. Ez főleg azért fontos, mert máskor és talán máshogy kell védekeznünk ellenük, mint a jól megszokott hazai szúnyogaink ellen.
A viszketősebb szúnyogcsípéseket „gonosz” szúnyogok követik el? Kell félni ezektől az új fajoktól?
Az hogy bedagad egy szúnyogcsípés helye, az inkább egyéni érzékenység. Sokan fejtegetik, hogy az invazív fajoknak durvább a csípése. Egy új fajjal találkozva lehet aktívabb immunreakció. A csípésük nem veszélyesebb ilyen szempontból, mint a hazai szúnyogok csípése. Kórokozó szempontjából is csak részben. A trópusokról érkező szúnyogok magukkal hozhatnak különféle egzotikus kórokozókat (Nyugat-Nílusi láz vírus, Chikungunya vírus, Zika vírus. stb.), vagy épp hatékonyabb terjesztői lehetnek már itt lévő kórokozóknak is (pl. Dirofilaria). Ebből a szempontból igen, „gonoszabbak”. Egy szúnyog nem fog előbb birkával táplálkozni, majd közvetlen azután emberrel. Ettől nem kell félni, vagyis, hogy közvetlenül a birkától elkapunk valamit. A vektorok (mint pl a szúnyog) által terjesztett fertőzések összetettebbek ennél, több feltételnek kell teljesülni egyszerre: például jelen kell legyen a térségben maga a kórokozó és a szúnyognak is alkalmasnak kell lennie a terjesztésre, mert nem minden szúnyogfaj képes terjeszteni minden betegséget. Továbbá, ahhoz, hogy az emberek körében is szétterjedjen a betegség, elengedhetetlen, hogy emberekről is táplálkozzon a szúnyog.
Megközelítőleg 50 szúnyogfaj él Magyarországon, de ezek nem mindegyike táplálkozik emberről.
Tehát önmagában nem elég fertőzött gazdáról (akár állatról vagy emberről) szívni vért. Viszont ha a szúnyogban képes felszaporodni egy kórokozó, azt tovább is adhatja a következő gazdának (pl. ember) vagy akár a következő szúnyog generációnak a tojásokon keresztül. Ez utóbbit hívjuk transovarial transzmisszónak, amikor a fertőzött nőstény szúnyog utódai már fertőzötten „születnek”. A Nyugat-nílusi láz vírus ilyen például. Egy szúnyog táplálkozik egy madárból, amely fertőzött volt, lerakja a tojásait, amelyek kikelve fertőzöttek lesznek, és előfordulhat, hogy később emberből is táplálkoznak. Az csak a hímekre igaz, hogy szaporodás után elpusztulnak, így az ő élettartamuk viszonylag rövid (néhány nap). A nőstények máshogy működnek: élettartamuk fajonként eltérő. Vannak olyanok, amelyek egy szúnyogszezon (március-október) folyamán csak egy generációt hoznak létre (erdei szúnyogok), vagy például az árvizi szúnyogok (Aedes) generációinak száma az árhullámok számától függ, és vannak olyanok is (Culex), melyeknek szaporodását kifejezetten az időjárási körülmények határozzák meg. A szúnyogok átlagos élettartama körülbelül 1-6 hét. Vannak olyan fajok (pl. a házi szúnyog - Culex spp), melyek megtermékenyített nőstényei imágó alakban, azaz szúnyogként vészelik át a telet rejtekhelyeiken (pince, lépcsőház, vízóra akna, faodvak, barlangok stb.), és a hideg elmúltával bújnak csak elő, optimális időjárási körülmények esetén rakják csak le a víz felszínén úszó petetutajaikat, következésképp ezek az egyedek viszonylag hosszú életűek: akár 6-7 hónapig is élhetnek.
Hogyan tudunk jól reagálni?
Egyfelől, a járványügy feladata, hogy a potenciálisan humán egészségügyi kockázattal járó, akár hazai, akár idegen honos új szúnyogokat folyamatosan monitorozza, hogy naprakész információk álljanak rendelkezésre a kórokozók és az invazív szúnyogok országon belüli elterjedéséről egyaránt. Ez lenne a legelső lépés a hatékony védekezéshez, a fertőzések megakadályozásához. Enélkül egyszerűen nem lehet célzott beavatkozásokat, védekezési intézkedéseket tenni.
Másfelől, a helyi lakosság többet tehet, mint gondolná!
Lakosság szintjén ugyanazt kell tenni, mint egyébként a jól megszokott szúnyogaink ellen: szúnyogháló, szúnyogriasztó spray… Próbáljuk meg elkerülni, hogy megcsípjen minket a szúnyog. Egy kis odafigyeléssel pedig a házkörüli szúnyog tenyészőhelyeket (kis vízgyülemek, mint például vödörben, kannában álló víz, esővízgyűjtő hordó, eltömődött esőeresz, stb.) is felszámolhatjuk, amelyeket mi magunk alakítottunk ki, vagyis mi magunk szaporítjuk a szúnyogokat. Az inváziós fajok kimondottan szeretik ezeket a helyeket. Erről rengeteg érdekes posztot és instrukciót lehet olvasni a Szúnyoglárva Program Facebook oldalán.
Mit tudnak még terjeszteni itthon a szúnyogok?
Ahogy már említettem, a trópusi vírusokmegjelenésére kimondottan fel kell készülnünk. Talán elsőként mindenkinek a malária, ami egy vérparazita, jutna eszébe. Ugyan a múlt században rengeteg áldozatot követelt nálunk is, sikerült eliminálni egész Európából sok évvel ezelőtt. A terjesztője, a foltos maláriaszúnyog itt él köztünk most is, de a kórokozó (Plasmodium) nincsen jelen. Addig nem kell azon aggódnunk, amíg be nem kerül hozzánk újra. A chikungunya vírustól (több napig tartó magas lázzal és erős izomfájdalommal jár), a Nyugat-nílusi vírustól (súlyosabb esetben idegrendszeri tünetek), vagy akár a Dengue vírustól (influenza szerű tünetek, hányás-hasmenés, bőrkiütések, ízületi fájdalmak) már inkább van mit tartanunk. Az eredetileg Afrikából származó chikungunya vírus mára minden trópusi és szuptrópusi régióban előfordul, illetve Európán belül, Olaszországban és Franciaországban okozott járványokat. A Nyugat-nílusi láz mára az egész világon elterjedt, Európán belül is endemikusnak mondható, ez alól Magyarország sem kivétel. Ugyan Dengue járványokkal is szembesültünk már Európán belül (Görögország, Madeira), hazánkban egyelőre nem számottevő a kockázat. Sokan a Zika-vírustól rettegnek a legjobban. Eredeti elterjedési területén kívül még csak Amerikában okozott komoly problémát, talán mindenki emlékszik a Brazil járványra, Európába csak egy-egy turista hozta be, de mindenképp érdemes szem előtt tartani ezt a kórokozót is.Ezek a vírusok emberről emberre közvetlenül nem terjednek, minden esetben kell hozzá egy vektor-szervezet: a szúnyog. Ha egy Zika-vírusos beteg érkezik Európába, s őt megcsípi egy olyan szúnyog, amely képes terjeszteni a Zika-vírust, és megcsíp egy másik embert, akkor van esély, hogy tovább folytatódjon ez a láncolat. Minél több embert csípnek meg ilyen szúnyogok, annál nagyobb az esély a járvány kialakulására. A Zika-vírus és a Dengue láz csak toporog a küszöbön. Képes lenne mindkettő fennmaradni Európában, itt vannak már az őket hordozni képes szúnyogok…
Ha jól értem, akkor az kell egy malária-járványhoz, hogy jöjjön Európába egy maláriás, őt csípje meg a megfelelő szúnyog, majd petézzen le és akkor már ezer maláriát hordozó szúnyog kelhet ki.
Itthon maláriajárvány újbóli megjelenésére igen kicsi az esély, de a kontinensen belül lehetnek olyan térségek, ahol kialakulhatnak olyan időjárási, higiéniás és demográfiai viszonyok, amelyek helyben megnövelhetik a betegség fellángolásának veszélyét. Nem elég a szúnyognak felszívnia a maláriás vért egy betegen haza érkező turistáról. Emellett, nem valószínű, hogy egy „behurcolt eset”, vagyis egy maláriás beteg itthon kezelés nélkül maradna.. Minden kórokozó –akár a vírus, vagy egy egysejtű vérparazita - másként működik, így nem ugyanaz a forgatókönyv érvényes a maláriára, mint például a Nyugat-nílusi vírusra.
És férgekről is hallottam már?
Igen, ezek is jelen vannak Európában, sőt, jelenleg a filáriás fertőzésekre van a legnagyobb esély Magyarországon. Itt elsősorban a Dirofilaria fonalférgekről van szó. A szúnyog vérszívás során veszi fel a fertőzött állatból a mikrofiláriákat. A felvett lárvák a szúnyogban átalakulnak, majd következő vérszívás során a szúnyog nyálával tovább adódnak az új gazdába. Tehát ők is kicsit másképp működnek, mint például a vírusok. Ez elsősorban kutyákban okoz problémát, a szívférgességet (Dirofilaria immitis) és bőrférgességet (Dirofilaria repens) okozzák, ez utóbbi emberekben is előfordul, sőt egyre többször érint embereket is. A bőr alatt fokozatosan növöget egy fonálféreg, egy puklit képez a bőr felszíne alatt, amíg nem zár el ereket, nyirokrendszert, addig nem okoz különösebb problémát. Amikor már szép hosszú féreg formában élnek a bőr alatt, akár 17 centisre is megnőnek, akkor már igen. Magyarországon ez még elsősorban állatorvosok körében ismert betegség, de az egyre gyakoribb humán esetek miatt érdemes figyelni erre is.
Pécsett és a környéken hány invazív szúnyog telepedett meg?
Európában eddig hat invazív idegen honos szúnyog fajt tartunk számon, ebből Magyarországon az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus), a japán bozótszúnyog (Aedes japonicus) és a koreai szúnyog (Aedes koreicus) ismert, lehet, hogy több is létezik, de még nem tudunk róla.
A Dél-Dunántúli régióban mindhárom faj megtalálható. Pécsett a koreai szúnyog jellemző, míg a japán bozótszúnyog főleg a várostól délre, a horvát határ közelében fordul elő.
Tigrisszúnyogot Pécsett még nem fogtunk, ez nem jelenti az, hogy nincs is. Az 50 hazai fajból is soknak csíkos a potroha és a lába, vagyis jellemzően sötét-világos kontrasztosak, így laikus szemmel nem egyszerű megkülönböztetni őket. Azonban mégis vannak olyan egyedi jegyeik (pl. ezüstös szín, tor mintázata, lábon lévő fehér gyűrűk száma, mérete), amelyek alapján egy szakavatott szem számára, akár csak egy fotó alapján, könnyen azonosíthatóak a fajok. Épp ezen az elven működik az a telefonos applikáció is, amely a lakosság segítségével próbálja felmérni az invazív szúnyogok elterjedését és terjeszkedését Európán belül. A Mosquito Alert ingyenesen elérhető applikáció egyelőre angol és spanyol nyelven használható, augusztustól több ország nyelvén is elérhető lesz, köztük magyar nyelven is, és számos entomológus kolléga (köztük én is) dolgozik azon Európa szerte, hogy az applikáción keresztül beküldött, lakosok által készített fotókon látható szúnyogokat (vagy épp nem szúnyogokat) azonosítsa. A lényeg, hogy mielőtt lecsapnám a szúnyogot, le kell fényképezni úgy, hogy a fejét, a torát, a potrohát és a hátsó lábait is lássuk. Egy-egy képet hárman ellenőrzünk, s ha egyetértésre jutunk, akkor mondunk A-t vagy B-ét. Ez alapján sok új információt tudunk nyerni, de a lakosságot is tudjuk tájékoztatni, hogy épp milyen szúnyog fajok fordulnak elő adott területen. Fontos a kapcsolattartás, visszajelzés a felhasználók felé, valamint a civil lakosok tájékoztatása a közreműködésükkel végzett kutatásokról és legfrissebb tudományos eredményekről. Vagyis a „citizen science”.
A világ madár és rovar populációjának a száma is csökken. Idén már nem repülővel gyérítik a szúnyogokat.
Most leginkább irtás történik, nem gyérítés. És legfőképp nem csak a szúnyogok irtása, hanem minden repülő rovar irtása. Természetesen nem csak ennek a következménye az, hogy egyre kevesebb a rovar, de ez is egy ok. Az éghajlatváltozás, a szárazság, a vegyszerezés… és a szúnyoggyérítés sem segít a helyzeten. A repülőgépről történő gyérítés (légi permetezés) tiltása európai szabályozás következménye (balesetvédelmi okok, stb…), a kijuttatott szer hatóanyaga továbbra is változatlan, csak most villogó autókra szerelt ködölőgépekkel történik, és nem fentről hullik le, hanem ködöt képezve hosszabb ideig megáll az aljnövényzetben, cserjeszinten.
A méhek pusztulása a kirakatban van, de fecskék, verebek is alig maradtak…
Valóban, a méhek az új pandák, úgynevezett zászlóshajó faja az emberi léthez nélkülözhetetlen pollinátoroknak. Azonban a méheken kívül még rengeteg más rovar faj játszik kulcsfontosságú szerepet a tápnövényeink beporzásában, melyek állományai éppúgy csökkennek.
Ha a rovarállományt megtizedeljük, akkor a rovarevők éhen halnak.
Egy fecske vagy akár denevér nem tudja kiváltani a rovarokat úgy, hogy elkezd gyümölcsöt enni. A madarak fel tudják mérni, hogy hány fiókát tudnak eltartani, ezért nem is invesztálnak olyan fiókákba, akiket nem tudnak megetetni és felnevelni.
A szúnyogok irtása rendben van tudós szemmel?
A korábban felsorakoztatott okok miatt nem kérdés, hogy szükség van a szúnyogállomány szabályozására, ugyanakkor az is világos, hogy a számos repülő rovarral együtt a szúnyogoknak is van szerepük az ökoszisztémában, ezért nem szabadna irtásról, csak gyérítésről vagy kontrollról beszélni. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt. A szúnyoggyérítésnél alapvetően kétféle lehetőség van. Vagy a repülő szúnyogot gyérítem, vagy magát a vízben lévő lárvát. Ha megtalálom a pocsolyát, vizesárkot, öntés területet, ahol szaporodik a szúnyog, s ott lokalizáltan tudom gyéríteni a lárvákat, akkor kis befektetéssel tudok több tízezer szúnyogtól megszabadulni, és elkerülni azt, hogy fertőzzenek. Ha hagyom őket kikelni, s szétrepülni, akkor repkedhetek a repülővel összevissza, míg elkapom azt a tízezer (potenciálisan fertőzött) szúnyogot, míg meg tudom őket ölni. Erre már csak a levegőbe kiszórt, vagy ködösített anyag alkalmas, amely egy nem-szelektív rovar idegméreg (deltamethrin), vagyis minden repülő rovart megöl, amely érintkezik a szerrel, nem csak a szúnyogokat. Mindig vita tárgya egy tanulmány, amelyben kimutatták, hogy egy-egy ilyen rovarírtás után a megdöglött rovarok számának csak 1%-a szúnyog.
A 99% más repülő rovar.
Azonban egy fehér lepedő leterítésével a gyérített területen, vagy csak az ablak párkányán összegyűlt rovar tetemeket megfigyelve, hogy mi esik le egy szúnyogirtás után, szembetűnő, hogy ez a vegyszer nem válogat.
A másik gyérítési mód, amely a vízben élő lárvákat célozza – a biológiai gyérítés – egy természetben előforduló baktérium fehérjéjével történik. A ’70-es években jöttek rá arra, hogyha ez a bacilus által termelt fehérjéje bekerül a szúnyoglárva tápcsatornájába, akkor azon a pH-értéken ez a fehérje toxikus anyaggá bomlik. Mivel ez a pH csak a szúnyogok lárváira jellemző, így csak azokban alakul át méreggé, ennél fogva sokkal szelektívebbnek tekinthető a kémiai kezeléssel szemben. Mostanában figyelték meg, hogy sokszoros túldozírozás mellett az árvaszúnyog lárvára is káros, vagyis nagyon túl kell adagolni a szert, hogy el is pusztuljon tőle.
Úgy látom, hogy nem tetszik neked ez a módszer sem. Mit kellene csinálni?
Tökéletes megoldás nincs. A természet rendjébe mesterségesen beavatkozni pedig mindig veszélyes, sosem jár következmények nélkül (lsd. klímaváltozás, természeti katasztrófák, ökoszisztéma összeomlás, stb.). A kutatók az elején csodaszernek gondolták a biológiai módszert, ma már kevésbé. A vízben fejlődő szúnyog lárvák szintén része a vízi ökoszisztémáknak, fontos táplálékforrás pl. halak számára, így ész nélkül irtani őket sem szabad. Itt is meg kell találni az egyensúlyt. Technikai oldalról, meg kell találni azokat a vizeket, ahol a lárvák vannak, vagyis a folyók ártereit, öntés területeket, ami komoly térképezési munkát kíván, valamint a pocsolyákat, csatornaösszefolyókat. A városban különösen nehéz a helyzet. Egy talicskában megállt víz is elég. Sokszor magán területeken van a forrás, így a lakosságot is be kell vonni. Egy városi lárva írtást nem lehet „csak központilag”, a lakosság együttműködése nélkül megszervezni, míg a cikkcakkban repülő repülőgépet vagy most már csak autót egyszerűbb bevetni. Sajnos, amíg a könnyebb út vetekszik a tudományos érvekkel, addig nem is számítunk nagy fejlődésre hazánkban.
Akkor mi legyen? Bízzuk a természetre?
Azt sem. A denevér és a fecske nem elég. A halak is eszik a szúnyoglárvát. Magánvéleményem az, hogy elszállt az ingerküszöb. Mi az a szúnyogszám, amikor írtani kell? Amit nem szabadna elfelejteni, hogy a szúnyogok ellen elsődlegesen a kórokozóik miatt és nem a jelenlétükből adódó kellemetlenség miatt kell védekezni. Európa legtöbb országában azért irtják őket, hogy a járványokat megelőzzék. Nem azért, mert fáj, ha megcsíp, vagy kellemetlen a Balaton-parton úgy sörözni, hogy zümmögnek a szúnyogok. Nem a kellemetlenségeket, hanem a betegségeket akarják megelőzni. Nálunk ennek nincs kultúrája. Ha a Balaton parton panaszkodnak a turisták, hogy „sok a szúnyog”, vagy ha a szomszéd nénit két szúnyog megcsípte éjszaka és emiatt nem tudott aludni, akkor ma már nem a repülő, hanem a ködképző kocsi megy és írt, függetlenül attól, hogy mekkora az egészségügyi kockázat vagy a tényleges szúnyog denzitás. Előbb ezeket szükséges felmérni, majd a lakosság igényeivel kiegészítve megtervezni a szükséges kezelést. Visszakanyarodva az elszállt ingerküszöbre: a Pécsett végzett monitorozás során az irtási küszöbérték, vagyis az a szúnyogszám, ami felett már irtani kell: 20 szúnyog egy éjszaka alatt egy csapdában. Ez alacsony szám. A lakosság mégis elégedetlen. Szerbiában vagy Ausztriában ugyanez a szám 100. Más az ingerküszöb. Vízpart mentén sok a szúnyog. Sok országban ezért nem reklamálnak. A magyarok igen.
Mit javasolsz?
Rovarriasztó sprayt, szúnyoghálót. És a már említett megelőzést! Egyén szintjén is sokat tehetünk.
A természetes csodaszerek nem jók?
Azok csodaszerek. Olyan készítményt érdemes használni, amely tudományos tesztekkel igazolt hatással bír, engedély számmal rendelkezik. Minden más készítmény esetén csupán a hit és szerencse függvénye, hogy mennyire hat Egyénfüggő, kit szeretnek a szúnyogok.
