close
CímlapEgyetemi életNincs és nem is várható, hogy veszélyben lesz az eurózóna

Nincs és nem is várható, hogy veszélyben lesz az eurózóna

2019. május 14.

Soós Károly Attila tavaly március óta a Pécsi Tudományegyetem díszdoktora. A közgazdász professzor a PTE Közgazdaságtudományi Kar doktori iskolájának oktatója is, ám a szoros pécsi kötődés és jelenlét ellenére székfoglalójára idén május 9-én került sor, a KTK Fintelligence termében. A professzor a kedvenc kutatási témájáról, az eurózónáról tartott előadást.

Az eurózóna problematikusan jött létre, sokan azt gondolták, hogy hamar össze fog omlani – ennek ellenére az Európai Unió stabilizáló erejének bizonyult.

Az új, közös európai pénznem bevezetésekor, s azóta is sokan húznak párhuzamot a szintén tagállamokból álló Amerikai Egyesült Államok pénzügyi helyzetével. Viszont vannak igen markáns eltérések: például az USÁ-ban a szövetség nem ad támogatást a bajba kerülőknek, ehelyett maga teljesít szociális szempontból kényes funkciókat (pl. nyugdíjfizetés) és a fő bevételét jelentő személyi jövedelemadó progresszív.

Az EU-ban viszont még sokáig nem lesz központi nyugdíj, ráadásul támogatni a bajba kerülő államokat csak a költségvetésükön keresztül lehet, ami erkölcsi kockázattal jár. A béralakulás és a versenyképesség szempontjából

az eurózóna észak–dél pólusú, és az északi országok teljesítenek jobban.

Az euróválság kapcsán például a bajba kerülő Spanyolország, Görögország, Olaszország, Portugália és Ciprus furcsa monetáris és lassú fiskális segítséget kapott, ráadásul a hibás köröket rossz döntésekkel tovább erősítették. Az integráció és a válságkezelés politikai korlátokba is ütközött: az euroszkeptikus hangok felerősödtek, s közben egyes, fiskális szigorukról ismert országok sérelmezték, hogy más államokra ez kevésbé jellemző. A németek és velük együtt az északi országok csoportja (az új Hanza szövetség) szerint a délieknek maguknak kellene fizetniük a tékozlásért.

Az eurózóna érdekében valahol engedni kellett. – szögezte le Soós professzor –

Németország számára fontos az eurózóna fönnmaradása, mert megszűnésével nem tudna szuperversenyképes maradni,

valutája fölértéklődne. Ezzel szakértői becslések szerint 2013-2025 között kibocsátásban 1,2 ezermilliárd euró lett volna a vesztesége.” A szakember úgy véli: Németország függése az eurózónától pedig az idő múlásával csak erősödni fog, ezért fokozatosan bele fog kényszerülni abba, hogy a munkaügyi koordinációba és a fiskálisintegrációban is kedvezményeket tegyen.

Az eurózóna válságkezelési eszközei tökéletlenek, de végül működtek, és egy esetleges következő válságnál is működnének. Az északi országoknak nem érdeke a zónából kiléptetni más államokat. A déli országok számára hosszú távon tűnhet kifizetődőnek a kilépés, de valutájuk erős leértékelődése rövidtávon adósságkatasztrófával fenyegetne – így szintén nem valószínű, hogy erre törekednének.

 

Harka Éva

Harka Éva