Nemrég a demenciával kapcsolatban készülő filmjének forgatásáról számolt be az UnivPécs, most egy újraélesztés tanfolyam szervezése a téma. Dr. Vámos Zoltán olyan képzést szervezett október 8-án, melyen Bogár Lajos professzor, dr. Hőnyi Péter, az Országos Mentőszolgálat főosztályvezetője és dr. Zacher Gábor is előad. Az akkreditált képzés kapcsán kérdeztük.
Mennyiben különleges a mostani képzés?
Minden újraélesztés különleges - nincs különbség az emberek ellátása között, de mégis vannak különbségek. Az újraélesztési eljárás standardizált dolog, de ennek ellenére nagyon nehéz jól csinálni: lépésről lépésre le van írva, mégis mikor odakerülünk, hogy szükség van rá, nem mindig úgy működik, ahogy kéne.
Ötévente összegzik a tapasztalatokat, és ezek alapján javaslatok születnek az eljárás megújítására. Az új gyakorlatokat mutatjuk be a képzéssel, mely Magyarországon az első olyan újraélesztéssel kapcsolatos akkreditált továbbképzés, ami az egészségügyben dolgozók teljes spektrumának szól, vagyis egyszerre szolgálja ki a professzorok és a betegkísérők igényeit.
Miért kell változtatni az újraélesztés lépésein, amikor az emberi test nem változik ötévente?
A tudomány viszont változik. Az utóbbi öt éves periódusban nagyobb változások nem születettek, de vannak olyan megállapítások, amik új szemléletet eredményeznek. Például kiderült, hogy a helyszínen történő újraélesztések kimenetele jobb, mint a kórháziaké. Ellentmondásos ez, és a hátterében valószínűleg az áll, hogy a kórházi szakemberek többsége elsősorban nem kritikus állapotú páciensekkel foglalkozik, így nincsenek napi gyakorlat szintjén felkészülve az újraélesztésre, nem ez a szakterületük. Gondoljunk bele, hogy például egy szemésznek mennyire van szüksége napi szinten erre - mert szerencsére nincs. De amint szükség van erre a tudásra, bevethetőnek kell lennie.
A folyamat kapcsán is egy csomó kérdés merülhet fel: mikor használjuk a defibrillátort? Először kézzel végezzünk kompressziót és csak aztán vezessünk áramot a betegbe, vagy fordítva? Az ezekre adott válaszok eredményei most értek meg. Pár éve egyébként az újraélesztés során beadott gyógyszereken is változtattak.
Egy-egy ilyen tanfolyam mögött mindig az áll, hogy valamikor lesz egy olyan helyzet, amikor az itt tanultakat be kell vetni - ha csak egy ember életét meg tudjuk menteni, már megérte.
A laikusok számára két legnagyobb dilemma társul az újraélesztéshez. Az egyik, hogy mikor van valójában szükség az alkalmazására? És mikor nem okoz vele kárt?
Ezek azok számára is bonyolult döntések, akik az egészségügyben dolgoznak, de nincsen naponta esély arra, hogy ilyen helyzettel találkozzanak. Alapvetően az a szabály, hogy nézzük meg, van-e tudata, ha nem válaszol, kérjünk segítséget, és figyeljük 10 másodpercen keresztül, hogy veszi-e a levegőt. Ha nem lélegzik, el kell kezdeni nyomni a mellkasát. Az időben megkezdett mellkaskompresszión kívül semmi más hasznossága nem igazolódott nagy evidenciával.
Mennyi sikeres újraélesztés van a hátad mögött?
15 éve mentőzöm, havonta kb. 100 órában, illetve intenzív terápiás orvosként dolgozom lassan 10 éve. Két kezemen meg tudom számolni, hány olyan volt, amikor a beteget be tudtam vinni a kórházba, és fél kezemen meg tudom számolni, hányan hagyták el a kórházat. Rosszak a statisztikák, de vannak sikerek is. Azt gondolom, még jobban kell csinálni az újraélesztést, hogy még több siker legyen benne.
Úgy tudom, a Staying alive! magyar videó társrendezője is voltál. Mennyire sikerült az utóbbi időben nagyobb tudatosságot elérni e téren Magyarországon?
Nyitottabbak lettek az emberek, hihetetlen társadalmi nyitást látok a saját mikroközösségemben. A mostani képzésnek emiatt is tervezzük a folytatását - várhatóan a következő félév második felében fogjuk majd meghirdetni
