Gyerekként azon gondolkozott, hogy fodrász legyen vagy orvos, mára úgy tűnik a kérdés eldőlt. Szemészettel szeretne foglalkozni, szeret utazni, járt már Japánban, dolgozott Londonban az Olimpián, Párizs mellett, Disneylandben… Szemésznek készül. Az ÁOK-n végzős Khidhir Nórával beszélgettünk.
Még ovis voltam, amikor mondtam anyának, hogy én is ilyen kedves doktornéni leszek, mint a gyerekorvosunk. Kitartottam a gyerekkori döntésem mellett, anyukám is meglepődött, hogy mindig úgy választottam, gimnáziumba is olyan osztályba mentem, hogy a végén mégiscsak orvos lettem.
Nem bántad meg, hogy beteljesítetted a gyerekkori vágyad?
Nem mondom, hogy nem volt néhány olyan vizsgaidőszak, amikor ne gondolkodtam el volna azon, hogy jól döntöttem-e, de összességében – a diploma előtt állva – azt mondhatom, hogy igen, jól döntöttem.
Mi volt nehéz a vizsgákban?
Nem csak a tantárgyak, hanem főleg az egyetem elején a stressz. De idővel hozzá lehet szokni.
Milyen orvos leszel, milyen téma érdekel?
Szemész szeretnék lenni, ez érdekel leginkább. Ez volt az első olyan terület, ami megfogott. Tetszik a szakma önállósága, ahol eddig szemészeten jártam, motiváltnak éreztem magam, tetszik a sebészeti része is… A szem egy olyan pici szerv, nem is gondolná az ember, hogy erre szakosodni kell. Pedig nagyon fontos, ha az embernek a látásával bármilyen gondja van, az alapvető hiányosság. Az egyetem alatt romlott sokat a szemem, akkor jöttem rá, mennyire furcsa, ha nem látom hanyas busz jön...
Kutatnál, műtenél, vagy egy optikában dolgoznál majd szívesebben?
Először a szakképzésbe szeretnék bekapcsolódni majd, csak szakvizsga után lehet optikában dolgozni. Érdekel a sebészeti része is, kipróbálnám magam benne. Ez a szakma szépsége, hogyha mégsem vagyok annyira jó mondjuk a sebészetben, mint amennyire szeretném, akkor van arra is lehetőség, hogy másképpen műveljem.
Mit csináltál még az egyetemen? Vonzott a tudományos élet?
TDK-áztam. A Kórélettanon Garami András vezetésével vettem részt kutatásokban hőszabályozás témakörében. 2015-ben kezdtem, nagy szerencsém volt, konferenciákra járhattunk TDK-s társammal együtt, ezek voltak talán a legboldogabbak időszakok az egyetemen. A legutóbbi témám a mesterséges édesítőszerek, előtte a kapszaicinnel foglalkoztunk.
Mennyire vagy szakbarbár? Az orvosisok, úgy tudom hazamennek és tanulnak.
Nehéz másként befejezni az egyetemet. Próbálok mással is foglalkozni, abban a helyzeti előnyben vagyok, hogy pécsiként itt élnek a barátaim, nem csak orvosisok vannak köztük. Jó azt meghallgatni, hogy másnak más problémái vannak, ez sokat segít a stressz oldásában. Nagyon szeretek olvasni, és jógázom. Főleg mostanában, a hatodéven sokat segített, hogy így ki tudtam kapcsolódni.
A jövődet hol képzeled el?
Bármi lehet. Itthon szeretném a rezidensképzést csinálni, de tapasztalatszerzés miatt külföldre is szeretnék menni. Mindig azt érzem, hogy kihagyok valamit, ha nem szerzek külföldi tapasztalatokat. Szívesen utazok, nemrég jártam egy cseregyakorlaton Japánban. Izgultam, hogy nem bántok-e meg senkit, hogy nem tudom, jól betartani a kulturális udvariassági formákat. Robotokat vártam a kórházba, de nem láttam nagy különbséget. Reggel nyolctól hatig-hétig benn dolgoztam, de előfordult, hogy éjfélig is ott maradtam egy sürgősségi műtéten. Nyugodtabbak a japánok, mint itthon. A munkát nagyon tisztelik, azt éreztették velem, ha ott maradtam velük estig, hogy én is tettem valamit a társadalomért.
