Neves diplomatákat látott ismét vendégül a Pécsi Tudományegyetem a „Hírességek a PTE-n” sorozat keretén belül, interjúnk a november 21-én rendezett kerekasztal-beszélgetés előtt készült. Szavolszkij Igor Szergejevics, Vlagyimir Mihail Mihajlovics, Dorohin Vlagyimir Dmitrijevics a budapesti szovjet, illetve a későbbi orosz nagykövetségen dolgoztak.
A mai oroszok mit gondolnak Szovjetunióról? Mi lett az egykori nagy birodalomból? Diplomataként hogyan élték meg a rendszerváltozást?
Szavolszkij Igor Szergejevics: Az egész az egyik napról a másikra történt. Ez valódi tragédia volt, máig nem heverték ki egyes volt szovjet tagköztársaságok az akkori problémákat és gondokat. Dorosin úrral együtt kerültünk be abba a helyzetbe, hogy szovjet követségből orosz lett.
A legtöbb ember, szinte senki nem értette mi történik, hogy hová fordul a világ.
Még a nyugati partnereink sem tudták. Az egyik rendszerből átkerültünk egy másikba, egyik országból egy másikba úgy, hogy ki sem mozdultunk a helyünkről.
Mennyire más országgá vált Oroszország?
Vlagyimir Mihail Mihajlovics: Ugyanazok a népek élnek, mint korábban, de egy sajátos kapitalizmus alakult ki.
Dorohin Vlagyimir Dmitrijevics: Én is szovjet diplomataként érkeztem Budapestre, s az átalakuláskor Oroszország átvette a szovjet külügyminisztériummal együtt a külképviseleteket is.
Én résztvevője voltam annak a ceremóniának, amikor lehúztuk a szovjet zászlót, s felvontuk az orosz lobogót.
Ez tényleg komoly pillanat volt. A rendszerváltásokban nehéz dolgozni és élni. Nem tudtuk, mit kell képviselnünk, milyen külpolitikát. Aztán lassacskán kialakult a politika. 1993-ben zajlott a híres Jelcin látogatás, ennek a politikai jelentősége igen nagy volt.
És Oroszországban mennyire él a nosztalgia a szovjet idők után?
Dorohin Vlagyimir Dmitrijevics: Évente tartank közvélemény-kutatást, és minden alkalommal csökken azok száma, akik azt mondják, hogy akármilyen a mostani élet, jobb volt a régebbi. Ennek ellenére sok megoldatlan probléma maradt Oroszországban, a rendszerváltás sajnos az egyszerű emberek kárára zajlott. A magántulajdont egy barbár, félfeudális rendszerben hoztuk létre. De továbbra is zajlanak a változások.
Vlagyimir Mihail Mihajlovics: Nem lehet ennyire fekete-fehéren gondolkodni, hogy régen minden rosszabb volt, vagy jobb. Dolohin nagykövet úr nagyon jól mondta, hogy még sokan vannak azok, akik azt mondják, hogy nem volt minden nagyon rossz. Mondok egy példát: nemrég jártam a Kremlben a Komszomol (a Kommunista Ifjúsági Szövetség orosz megfelelője) alapításának 100. évfordulójára rendezett ünnepségen. Sok hasonlón jártam, de komolyan mondom, hogy ilyet még nem láttam. Őszintén ünnepeltek az emberek. Hogy mit? A kommunizmust? Nem. A fiatalságukat. Nemcsak a veteránok voltak jelen, sok fiatal is eljött. A jót is látnunk kell, s átmenteni, amit érdemes, amit meg nem, azt változtassuk meg.
Gorbacsovot és Putyint össze lehet hasonlítani? Gorbacsov annak idején egyértelműen pozitív színben tűnt fel, most meg Putyin hol medvével birkózik vagy félmeztelenül üli meg a lovat… Magyarországról nézve néha megmosolyogató, hogy mennyire személyi kultusz övezi. Beszélhetünk erről a két emberről?
Szavolszkij Igor Szergejevics: Nemcsak a magyarok számára megmosolyogtató.
Dorohin Vlagyimir Dmitrijevics: Minden korszak kitermeli a saját elnökét. Gorbacsov abban az időszakban került a hatalomba, amikor nagy változásokra volt szükség, és ezt a feladatot ő felvállalta. Ahogy ő sem tudta, mit kellene tenni, úgy más sem. Végülis akarva, nem akarva, előkészítette a Szovjetunió összeomlását, ami nagyon sokba került Oroszország népének, akár még háborúkba is.
Putyin akkor került Oroszország élére, amikor abszolút spontán átalakítások után rendet kellett teremteni.
Ő méltó lett a történelmi feladatához. Nemcsak nekünk hármunknak, hanem ezernyi embernek sem tetszik minden Oroszországban, de a változások tényét el kell ismernünk.
Szavolszkij Igor Szergejevics: Gorbacsov elkövetett egy nagy hibát, elvállalt egy feladatot, de nem tudta, mit kell tennie. Az orvosok hippokráteszi esküjében az is benne van, hogyha nem tudunk segíteni, akkor ne ártsunk. Semmi nosztalgiát nem érzek a Szovjetunió iránt, de nem gondolom, hogy ilyen barbár módon meg kellett semmisíteni. Putyinnak vannak érdemei. Lehet megjegyzéseket tenni a személyes stílusára, de neki joga van abban a stílusban megvalósítani a programját, amilyenben akarja. Csak abban bízunk, hogy még legyen továbbra is jelen, mert még sok mindent kell tovább vinni Oroszországban, hogy méltó életet élhessenek az emberek.
Vlagyimir Mihail Mihajlovics: Egyetértek a kollégáimmal. Van amit sajnálunk, hogy megtörtént. Jó hogy előre mentünk, hogy merre, azon lehet vitatkozni, de a haladás mindig előre megy...
Dorohin Vlagyimir Dmitrijevics: A Komszomol példát másképp is elő lehet adni. Negatív dolgokat is láttam az ünnepségben. Annyira megünnepelték a jubileumot, hogy az kérdéseket vet fel. Milyen jelzéseket akartak ezzel adni az országnak, a társadalomnak és a világnak? Milyen jelzést adunk azzal, hogy a mai napig ott tartjuk Lenin holttestét a mauzóleumban? Számomra ez annak a bizonyítéka, hogy mi nehéz helyzetben vagyunk. A minket ért szankciókkal együtt meg kell értenünk, hogy milyenek vagyunk. Mit akarunk? Erre a fontos kérdésre még nem lehet pontos választ adni.
Oroszország ma nagyhatalom? A hírekben sokat volt szó arról, hogy beleavatkoztak az amerikai válsztásba, arról kevesebb, hogy vajon az amerikai is beavatkozott az oroszba?
Vlagyimir Mihail Mihajlovics: Az amerikaiak nem tagadják, hogy beleavatkoztak az orosz választásba, de nekik ehhez állítólag joguk van (mosolyog).
Szavolszkij Igor Szergejevics: Oroszország egy globális hatalom, csak rá kell nézni a térképre, hogy mekkora területet foglal el. Ha egy ekkora országnak nincsenek érdekei a határai mentén, akkor rossz a vezetése. Oroszországnak, ha nem lenne szuverén véleménye a világról, az bajt jelentene Oroszországnak és a világ egyaránt.
Dorohin Vlagyimir Dmitrijevics: Ha visszatérünk a közvélemény-kutatásokra, akkor az adatok alapján az emberek egyre kevesebbet akarnak hallani a Oroszország világhatalmi státuszáról és egyre többet szeretnének arról tudni, hogy mit tesz a kormány az életük javítására.
Arra van igény, hogy belső ügyekre koncentráljon a hatalom.
És ezzel én teljesen egyetértek.
Vlagyimir Mihail Mihajlovics: Csak az a baj, hogy Moszkvát nem hagyják nyugton. Vannak olyan politikusok, akik aktívabb Oroszországot szeretnének, vannak, aki az ellenkezőjét.
Láttam egy orosz filmet, Andrey Zvyagintsev Leviatánját, még Oscar-díjra is jelölték. Annyira olyan érzésem volt, mintha a magyar korrupcióról szóló film lenne.
Vlagyimir Mihail Mihajlovics: Van olyan, hogy kelet-európai kapitalizmus, ennek vannak sajátos válfajai: az orosz, a magyar, a lengyel, a cseh, a balkáni… Az emberekben, a művészekben ez hasonló érzéseket szül.
Dorohin Vlagyimir Dmitrijevics: Andrey Zvyagintsev rendszeresen nyert nemzetközi fimfesztivált. Ez meghatározza a filmjeit is. Nálunk rengeteg a korrupció, sokszor a helyi elitek viselkedése is rendkívül rossz. Amiről a film beszél, az megfelel a valóságnak, de ahogy ezt ábrázolja, az a fesztiválzsűrik igényeit elégíti ki, nem a szélesebb orosz közönségét.
Önök minek látják Magyarországot? Kedves kicsi, baráti országnak? Egy cuki kis szigetnek? A globus konzerv és az Ikarusz busz országának?
Vlagyimir Mihail Mihajlovics: Kedves országnak tartjuk. Az Ikrusz és a Globus emléke csak az idősebbekben él, de ők szeretettel emlegetik a Globus konzerveket.
Dorohin Vlagyimir Dmitrijevics: ’66-ban kezdtem magyarul tanulni, húsz évet éltem itt, utána egy afrikai országba kerültem diplomataként. Számomra ez egy kedves hely a világon. Mindig szeretek idejönni.
Szavolszkij Igor Szergejevics: Az orosz emberek, akik ide jönnek turistaként, örömmel jönnek. Oroszországban nem hallottunk arról, hogy Magyarország problémát jelentene az oroszoknak. És ez végig így volt, kormányzatoktól függetlenül. Itt is voltak politikai változások, de sosem volt negatív a viszonyunk Magyarországgal.
