Interjú Páva Zsolt polgármesterrel
Miért tartja fontosnak az egyetemalapítási jubileumot?
Nosztalgikus szállal kezdeném: emlékszem arra, hogy 1967-ben nagy hírverés volt a 600 éves évforduló kapcsán a városban: bélyeg jelent meg, plakátok szóltak erről, akkor, tizenegy évesen is sokfelé olvastam, láttam ezeket a híreket. Nagyon büszke voltam arra, hogy olyan városban élek, ahol ilyen nagyszerű dolgok történtek és történnek. A 600 év elképesztően hosszú idő. 50 év eltelt, és én úgy gondolom, ma is jogos büszkeség minden pécsi polgár számára az, hogy ilyen hatalmas időtávot tudunk visszapörgetni az időben az egyetemalapítás kapcsán, és a 650 esztendős jubileumra tudunk most emlékezni. Joggal vagyunk büszkék erre a sok-sok eltelt évre, még úgy is, hogy tudjuk, hogy nem volt kontinuitás és nem volt mindig felsőoktatás Pécs városában. Legalább ennyire fontos, hogy a pécsiek identitásához, azonosságtudatához az, hogy van egyetemünk, és az, hogy itt alapították Magyarország első egyetemét szorosan hozzá tartozik. Mindent, ami erősíti a pécsi tudatot, abszolút támogatok. Mint pécsi polgár ezt a magam számára is fontosnak érzem, de mint polgármester is kiemelten kezelem.
Ha a pécsi felsőoktatás történetét nézzük, akkor a pécsi polgármestereknek nagy szerepe volt abban, hogy Pécsre kerüljenek intézmények - például anno az Erzsébet Tudományegyetem. Ön hogyan látja most az egyetem és a város viszonyát?
Meggyőződésem, hogy a kapcsolat a város és az egyetem között – függetlenül a rektor és a polgármester személyétől - mindig jó a felek között. Ezt szögezzük le. A kérdés inkább az, mennyire volt tartalmas ez a kapcsolat: protokolláris volt-e a két vezető között – ami fontos, de szerintem nem elégséges – vagy túlmutatott azon. Szerintem a mostani időszak azért tartalmasabb, mert több olyan konkrét együttműködési elem van a mai kapcsolatrendszerben, ami korábban nem, vagy csak kisebb mértékben volt jelen. Ebben nyilván sokat segítenek a különböző együttműködésre okot adó alkalmak: például az, hogy Pécs 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa volt, és olyan fontos közös projektjeink, beruházásaink voltak mint például az akkor napi tárgyalásokat igénylő Tudásközpont, vagy a megépült fantasztikus Zsolnay Negyedünk, aminek egy részét az egyetem bérli, és ahol a Művészeti Kar működik. Ezekre nagyon büszke vagyok. Ezek mind olyan ügyek, melyek külön-külön, önmagukban lehet, hogy nem jelentősek, de összerakva ezeket azt látjuk, hogy élő, napi konkrét ügyekben manifesztálódó kapcsolatrendszer alakult ki a város és az egyetem vezetése között. Ezt szolgálja az is, hogy rektor úr, a PAB elnöke, a pécsi püspök és jómagam rendszeresen találkozunk egymással kifejezetten nem a tárgyalóasztalnál – ezzel próbálunk egy olyan informális hátteret is megteremteni, mellyel újabb téma- és projektfelvetésekkel segítjük a kapcsolatunkat még tartalmasabbá tenni.
Tudom, hogy nincs direkt kapcsolat a 650 éves jubileum és eközött, de küszöbön áll a Modern Városok Program (MVP), ami azt gondolom, hogy a város számára is, és az egyetem számára is fontos a jövőt tekintve. Hogyan fog ez hatni a városra és az egyetemre?
Szerintem ez meghatározó a jövőre nézve és mindkét fél számára totális sikertörténetté tud alakulni. Erről kevesebb szó esik, de hadd mondjam el: az MVP tulajdonképpen egy várospolitikai program és a politika szót jó értelmében mondom, hiszen amikor miniszterelnök úrral és a miniszterelnökséggel egyeztettünk több fordulón keresztül, akkor kimondottan a városi igények közé soroltuk azt, hogy egyébként egy tőlünk független intézményt fejleszteni kell, mert a városra ez hatással van. Abban is bíztunk, hogy ha kettő és nemcsak egy szereplő nyilvánítja ki ezt a kérést, akkor talán jobban elhallatszik azokhoz, akiknek dönteni kell ebben a kérdésben. Felajánlottuk továbbá azt, hogy legjobb tudásunk szerint egy olyan programot indítunk, ami a városnak hasznot hoz, hiszen azzal, hogy több diák érkezik és él, fogyaszt itt az a város életét pozitív értelemben befolyásolja, s ugyanakkor jó az egyetemnek is, mert több hallgatót tud felvenni, nagyobb bevételre tud szert tenni, bővíteni tudja a tudásbázist, sőt, akár vissza tud hívni olyan eltávozott oktatókat is, akik egyébként nem térnének vissza, de e program hírére talán kedvet kapnak ehhez. Ez mind-mind kölcsönösen hat a városra és az egyetemre is. Vagyis a mai legfontosabb, kiemelkedő program az az MVP mentén megvalósuló fejlesztési együttműködés.
A legtöbb kutatás szerint azok a hallgatók, akik Pécsre jönnek, leginkább a várost tartják vonzónak.
Szerintem Pécs azért is ideális a diákok számára, mert méreteinél és adottságainál fogva alkalmas arra, hogy a tanulást és a bulizást – a két fontos szempontot – megadja. Egy milliós metropoliszban túl sokfajta vonzerő van, ami csábítóan hat a diákra, ha viszont kicsi a város, kevés ilyenfajta csáberőt tud adni, akkor beleszürkül a tanulásba a hallgató. Pécs méreteivel, adottságaival a kettő között van, így pécsi egyetemvárosi létet ebben látom ideálisnak. Emiatt jól esett, de különösebben nem lepett meg, amikor pár hete a Corriere della Sera a legjobb 20 egyetemváros közé sorolta Pécset. Nincs ebben semmi meglepő, én legalább az első tízbe sorolnám szívem szerint.
És a megtartásukról mit gondol?
Ez egy nehéz kérdés. Emlékszem, amikor joghallgató voltam, az évfolyamtársaim fele Pécsett akart maradni, ami egy kiemelkedően nagy arány. Nem sikerült mindnek, nyilván nem volt akkor sem annyi munkahely a városban. De ez is jelzi azt, hogy a városnak van egy ilyen vonzereje is. Volt egy időszak, ami szerintem most lassan, de véget ér, amikor ezeket az igényeket csak töredékesen tudta a város teljesíteni, mert felvevő képessége nem volt annyira komoly, hogy ezt a jelentős igényt kielégítse, vagyis az ilyen vággyal rendelkező hallgatók kisebb része tudott csak valóban Pécsett érvényesülni. Szerintem azzal, hogy a pécsi gazdaság kezd beindulni, azzal, hogy olyan cégek települnek hozzánk, melyek elképesztő technológiákat alkalmaznak, ebben a városban olyasmiket is tudnak a diákok tanulni, amit sehol máshol. Egyszóval azt szeretném kérni a hallgatóktól, hogy tartsák meg ezt a jó szokást, és maradjanak minél többen Pécsett! Megteszek mindent annak érdekében, hogy a pécsi diáknak legyen itt munkahelye, amikor végez.
