Millió dicséret szállt a PTE Egyetemi Levéltár egykori és mai munkatársai fejére, ráadásul az elismerések nemcsak az egyetem berkeiből, de országos szakmai szervezetektől is érkeztek: a PTE Egyetemi Levéltár két évtizednyi munkáját ünnepelték január 12-én a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont konferenciatermében. Két friss, az intézmény gondozásában megjelent kötetet is bemutattak.
Visszakacsintott az esemény a PTE Centenárium kapcsán rendezett programsorozatára, annál is inkább, mert a két kötet a Centenáriumi Programirányító Bizottság támogatásával jelent meg. „A Levéltár, valamint az Egyetemi Könyvtár Történeti Gyűjtemények Osztály munkája garantálta a Centenárium történeti dimenziójának bemutatását ünnepségsorozatunk másfél–két esztendeje alatt” – húzta alá dr. Fedeles Tamás rektorhelyettes. Gratulált az elmúlt húsz évhez, és kiemelte: a PTE Egyetemi Levéltár Kánaán a Pécsett végzett történészhallgatók számára is, hiszen nemcsak szilárd szakmai alapokat, hanem többen a munkahelyüket is ennek az intézménynek köszönhetik.
„Egy egyetemi levéltár létrehozása mindig az egyetem saját vállalása”
– hangsúlyozta Szóllás Péter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium, Kultúráért Felelős Államtitkárság Könyvtári és Levéltári Főosztály vezetője. Ezt azért is fontos megjegyezni, mert nem minden hazai felsőoktatási intézmény tett erőfeszítést a saját levéltára megalapítására és arra, hogy az megfelelő infrastrukturális, anyagi és szakmai szinten hosszú távon is működni tudjon.
„Az egyetemi levéltárak közül először a pécsi nyerte el az év Levéltára díjat, országos szinten a második legnagyobb iratanyaggal rendelkezik, alapos, rendszeres és sikeres pályázati tevékenységet folytat”
– sorolta a PTE Egyetemi Levéltár főbb érdemeit Szóllás Péter.
Dr. Kenyeres István, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke egy 2011-es német levéltári konferencián elhangzott előadásból idézett. Ekkoriban az euroválság miatt sorozatosak voltak a bankok elleni tüntetések Európa-szerte, Angela Merkel akkori kancellár pedig kijelentette: a bankok léte elengedhetetlen feltétele az állam létezésének, vagyis a pénzintézetek működése „systemrelevante”. A felidézett eseményen a Süddeutsche Zeitung újságírója viszont leszögezte: „ha valami „systemrelevante”, akkor az a levéltár.” Dr. Kenyeres István ezt a gondolatot erősítette a pécsi évforduló kapcsán:
„Miért létezik, honnan jön és merre tart egy társadalom? Ehhez szükség van az emlékezetre, vagyis a levéltárakra.”
„Pécsett sosem estek ki csontvázak a szekrényből, példamutató a szakmai munka, amit itt végeznek. Kiadványaik pedig hozzájárulnak az egyetem szellemiségének megőrzéséhez” – mondta el dr. Cseh Gergely Bendegúz, a Magyar Levéltárak Vezetőinek Tanácsának elnöke, aki szakfelügyelőként is tevékenykedik.
Vajda Tamás, a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség elnöke arra a példamutató hozzáállásra mutatott rá, mely a fenntartó és a PTE Egyetemi Levéltára között létrejött, és melyet sok magyar egyetemi levéltár csak irigyelni tud.
Azt, hogy mitől tud ilyen kivételes lenni a PTE Egyetemi Levéltára, egy kerekasztal-beszélgetés keretében igyekezett felderíteni Batalka Krisztina, a BME Levéltárának vezetője. Az Egyetemi Levéltár alapításáról és kezdeti működéséről dr. Fischerné dr. Dárdai Ágnest, a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont nyugalmazott főigazgatóját, dr. Szögi Lászlót, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár nyugalmazott főigazgatóját, és Lengvári Istvánt, a PTE Egyetemi Levéltár igazgatóját faggatta.
„Európában elfogadott és bevett dolog, hogy az egyetemeknek van levéltáruk. Magától értetődik a léte és működése, hiszen anélkül az egyetem nem tudná identitását kifejezni.
Annak ellenére, hogy Bécsben vagy Krakkóban ez evidencia, Magyarországon az első egyetemi levéltár megalakulására a 20. század közepéig–végéig kellett várni, és a II. világháború pusztítása generálta. Az alapítások második hulláma a rendszerváltozás idején zajlott le, majd a három nagy vidéki egyetemre került a sor, melyet az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiumának elnökeként kezdeményeztem.
Óriási volt ebben a fenntartó szerepe, a fogadókészséget tekintve elmondható, hogy Debrecen képtelen volt ennek jelentőségét felfogni, Szeged közepesen, Pécs nagyon támogató volt”
– mondta el dr. Szögi László. Az, hogy a frissen integrálódott, önálló campuszokkal, saját történeti gyűjteményekkel és irattárakkal rendelkező korábbi egységek ellenére hogyan vitték véghez ezt a pozitív hozzáállást Pécsen, azt dr. Fischerné dr. Dárdai Ágnes mesélte el. Furfangos utakon, szövetségesek támogatásával alakították ki azt a légkört, melyben a PTE Levéltára első lépéseit az Egyetemi Könyvtár keretein belül megtéve hamar az önállósodás útjára léphetett. Ebben többek között Kóbor Gyula, a PTE akkori főtitkára volt segítségére a kezdetekben, de minden lépésnél – idézte ezt már fel Lengvári István – olyan rektor (dr. Lénárd László) és rektorhelyettesek (dr. Bókay Antal, dr. Font Márta) bábáskodtak az intzémény születésénél, akik tisztában voltak a levéltár szerepének fontosságával.
„Nem is vitatkoztunk, annyira fontosnak tartottam magam is, és ők is”
– mesélte dr. Fischerné dr. Dárdai Ágnes. „Az egyetemi integráció ellen talán Pécsen voltak a leghangosabb ellenérzések Magyarországon, különösen az egykori POTE élte meg rosszul. Az, hogy korábbi múltuk nem felszámolódik, hanem méltó módon megőrizzük, vagyis a levéltár megalakulása és működése úgy vélem, mintha elfogadhatóbbá tette volna számukra az integráció tényét” – jegyezte meg dr. Fischerné dr. Dárdai Ágnes.
Az is kiderült. az önálló levéltár vezetésére három komoly jelölt volt. Az egyik Rozs András, a Baranya Megyei Levéltár közelmúltban elhunyt vezetője volt, aki nem remélte, hogy kellő bizalmat kap majd a leendő egyetemi levéltár háborítatlan működtetéséhez, emiatt végül nem pályázott. A két beérkezett érvényes pályázat Lengvári Istváné és az azóta csillogó kutatói és vezetői pályát befutott dr. Fedeles Tamásé volt. Dr. Fischerné dr. Dárdai Ágnes dr. Fedeles Tamás előrehaladottabb kutatói ívét nem megtörve Lengvári István személye mellett döntött, akiben viszont a leendő lendületes vezetőt látta meg.
Ami a pénzügyeket illeti: a levéltár már az Egyetemi Könyvtáron belül is külön, saját költségvetéssel működött, ami egyrészt sikerrel készítette elő az önállósodást, másrészt csak látszólag növelte a könyvtár költségvetését, ami a pénzügyi tervezést és tárgyalásokat könnyítette meg a könyvtár akkori vezetője, Dr. Fischerné dr. Dárdai Ágnes számára. A történelmi távlatokban való gondolkodást támasztja alá az is, hogy mindez a egyetemtörténeti gyűjtemény létrehozásával párhuzamosan zajlott, így a Pécsi Tudományegyetem két nagy történeti identitásképző központjának fejlődése egyidőben, fej fej mellett haladt.
A karok támogatását is hamar sikerült elnyernie a Levéltárnak. „Átvállaltuk a feladataikat, úgy gondolom, ez volt a kulcs” – mondta Lengvári István. A szakmai munka megszervezésének ugyanis része volt az is, hogy az összes jogelődnél található iratokat bekérték és rendszerezték.
„Szerencsés csillagzat alatt született ez az intézmény, ráadásul Pécsnek annyi jubileuma van, amennyit csak akar. Ez az ország legrégebben megállapított egyeteme, a középkori Magyarország első Universitasa: kiemelt fókuszt ad az egyetemnek ez a tény, és identitásképzőnek is optimális, ráadásul nemcsak az egyetem, de a város is magáénak is érzi”
– mondta el dr. Szögi István. Arra is felhívta a figyelmet, mennyire unikális, hogy az Egyetemi Almanachokkal mekkora szerepet vállal a PTE Egyetemi Levéltára a múlt bemutatásában.
Egy szempontból volt talán a PTE Egyetemi Levéltár kevésbé szerencsés, ugyanis eddigi fennállása alatt sokszor kényszerült költözésre. „Azt szoktam mondani, hogy a mai épületünk a Mátyás király utcában idősebb, mint az Amerikai Egyesült Államok” – tréfálkozott Lengvári István, de hozzátette: tavaszra a műemlék épület renoválása várható.
Az esemény a két kötet bemutatójával zárult. Szögi László és Csibi Norbert: A pécsi felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1850–1923 c. kötetét dr. Schmelczer-Pohánka Éva, a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár vezetője mutatta be. A Pécsi Egyetemi Almanach III. 2000–2019 c. kötetet (összeállította: Acél Róbert, Gutai Csilla és Soponyai-Méhes Judit) pedig dr. Molnár László, a Semmelweis Egyetem Központi Levéltárának igazgatója méltatta. A két kötetről külön cikkben számolunk majd be.
Korábbi interjúnk a 20. évforduló kapcsán ezen a linken olvasható.
