Az egyetemei évek az új tapasztalatokról és önmagunk megvalósításáról szól. Természetesen a tanuláson van a hangsúly, de mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy utazzon és más világokat is felfedezzen a tanulmányai mellett. Más dolgod nincs is, csak, hogy találj egy nemzetközi cserediák programot, az a legjobb ha a tanulmányaidat is érinti, így csak nyerhetsz vele. A pécsi diákok számára remek hír, hogy számos ilyen program közül választhatnak. Annyi dolguk van, hogy kiválasszák azt, ami számukra a legideálisabb.
Több kiváló lehetőség áll rendelkezésre a BA-s évek alatt, és ha valaki már a Mesterképzést végzi, akkor még nagyobb a választék. Már-már a bőség zavarával küszködik az ember.
Van már diplomád? Jól beszélsz angolul? Szereted az amerikai kultúrát és saját magad akarod felfedezni? Nos, ez esetben a Fulbright-ot neked találták ki!
Válassz több ezer intézmény közül! Ez az ösztöndíj lehetőséget nyújt diákoknak, előadóknak és professzoroknak egyaránt, hogy tanulmányaikat, kutatásaikat vagy bármely akadémiai munkájukat folytassák az Egyesült Államokban. Szerencsére, mint mindennek, ennek is két oldala van. Lássuk, mit gondolnak azok az amerikai tanárok, akik a PTE intézményét választották.
A Fulbright rengeteg anyagi támogatást nyújt a távollét alatt:
- Havi ösztöndíj (szállásra és megélhetésre)
- Kezdő támogatás
- Anyagi támogatás a megfelelő szakirodalom beszerzésére
- Családtagok látogatása esetén plusz összeg
- Tandíjtámogatás
- A retúr repülőjegy felének finanszírozása
- Egészség és balesetbiztosítás
Miért jelentkezett a Fulbright Programba?
Gabriel Loiacono: Régóta szerettem volna részese lenni ennek a programnak. Szerintem remek lehetőség, hogy az amerikaiak másokat is megismerhessenek szerte a világon. Az alapötlet nagyon jó volt a kezdetekkor, szerencsére még most is, évtizedekkel később is így van.
Carol AnnMacCurdy: Kortárs irodalmat tanítok a CalPoly-n és szerettem volna megtapasztalni az amerikai irodalom oktatását a tengerentúlon is. Nem szerettem volna turista lenni, úgy akartam élni és dolgozni, mint a társadalom más tagjai.
Miért Magyarország? Volt már valaha itt a csereprogram előtt?
Carol AnnMacCurdy: Soha nem voltam még Magyarországon, de nagyon érdekelt, hogy a diákok hogyan reagálnának a kortárs amerikai irodalomra egy olyan országban, ami kommunista fennhatóság alatt állt. Nyugat-Európa meg se fordult a fejemben. Azt is tudtam, hogy Magyarországnak nagy kulturális és irodalmi múltja van.
William Henry Issel: Sok helyről, sok sztorit hallottam, ahonnan a barátaim és szomszédjaim származnak. Ezek miatt szeretnék minél többet látni a világból, talán ezek is hozzájárultak, hogy a történelem rabja lettem. Egy keveset hallottam már Magyarországról néhány általános iskolai barátomtól és családjaiktól, akik Budapestről érkeztek San Francisco-ba rögtön a II. Világháború után. Majd a Berkeley Egyetemen felvettem egy órát a magyar fizikustól Dr. Teller Ede-től, teljesen beleszerettem Magyarországba és reméltem, hogy egyszer lehetőségem nyílik elmenni és még többet tanulni az országról.
Gabriel Loiacono: Családi szálak fűznek Magyarországhoz, ahogy más Fulbright-os ismerőseimet is, ahogy észrevettem. Az én személyes kapcsolatom a feleségem, aki magyar, de Szerbiában született. Amerikában találkoztunk, mikor már évek óta élt itt, gyakran látogatjuk a családját. Sajnos Budapesten és Szegeden kívül nem sok helyen fordultam meg az országban.
Mik voltak az első benyomásai a kis országunkról? Mit gondol most?
Carol AnnMacCurdy: Kezdetben meghökkentett a sok graffiti az épületeken és a termek állapota sem volt a legjobb. Meglepett az angolul beszélők száma és kedvességük is. Azért jöttem, hogy megértsem, a történelem mekkora hatással volt a magyarokra, de sosem tudtam teljesen megérteni. A magyarok túl büszkék arra, hogy egykor egy csodás birodalom tagjai voltak. Az itteni emberek úgy gondolják, hogy nagy emberektől származnak, nagy múlttal rendelkeznek és a büszkeségük sérült, mivel a jelenlegi világ már nem így tekint rájuk. Azonban, rengeteg úton-módon tartják fenn a tradícióikat, teljesen sokkolt mikor láttam, hogy mennyi magyar diák sétálgat az utcán más-más hangszerrel. A zene szeretete jelen van és aki játszik valamilyen hangszeren azt meg is becsülik a magyar kultúrában.
Gabriel Loiacono: A múltban számos alkalommal jártam az országban, de tapasztalataimat Budapest és annak is belvárosa határozta meg, ahol feleségem családja él. Pécs teljesen más élmény volt. Épp olyan gyönyörű, mint Budapest csak kisebb, sokkal élhetőbb, főleg gyerekekkel és a kávézók is sokkal jobbak, mint a fővárosban. Rengeteget tanultam a diákoktól a politikáról és a mindennapi életről.
Mik voltak a főbb szempontok mikor kiválasztotta az intézményt, ahol dolgozni szeretett volna?
Carol AnnMacCurdy: Azért választottam Pécset, mert olvastam róla egy cikket a New York Timesban, mikor 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa lett. Fontos tényező volt, hogy a város gazdag legyen művészetekben és ez felkeltette a figyelmem. Nem mellesleg nem akartam nagyvárosi élményt kapni és Budapesttől azt kaptam volna, egy kisebb városban szerettem volna élni, ahol kiváló az egyetem. Nem kellett a legjobb egyetemnek sem lennie mert általában azok túl versengőek és én egy barátságos környezetben szerettem volna élni.
Mi a véleménye a mi oktatási rendszerünkről az amerikaihoz képest?
Carol AnnMacCurdy: A két szeminárium, amit tartottam nagyon hasonló volt ahhoz, amit otthon az angol szakos hallgatóknak tartottam. Ezzel szemben az előadások Amerikai Irodalom címmel teljesen máshogy működtek. A jelenlét fakultatív volt és a jegyet egy vizsga határozta meg. Ezért voltak diákok, akiket a vizsgán láttam először. Ez a módszer teljesen idegen nálunk odahaza. Egy kurzus teljesítése jelenlét nélkül elképzelhetetlen.
Gabriel Loiacono: Számos fontos különbség van. Szerintem a magyar diákok nagyobb általános tudással rendelkeznek a gimnázium után, de kevesebb önbizalmuk van, hogy feltegyenek egy kérdést vagy hozzászóljanak az órához, értelmezzék a történelmet. Persze nem történelem szakos hallgatókat tanítottam Pécsett, hanem angol szakosokat. Természetesen a magyar diákok általánosságban sokat tudnak a történelemről, de keveset az amerikairól. Az egyetemi élet is más. Az Egyesült Államokban sokkal több lehetőségük van a diákoknak, hogy válasszanak egy főszakot és több általános tudást biztosító óráik vannak. Az amerikaiak többet is járnak órákra, mint a magyarok. A kinti egyetemek viszont sokkal drágábbak, olykor vagyonokkal kérnek többet.
Könnyű volt barátokra lelni és beilleszkedni?
Gabriel Loiacono: A kollégáim nagy kedvesek voltak Pécsett. Mégis úgy gondolom, hogy az amerikaiak gyorsabban barátkoznak. A gyermekeim is nagyon jó barátokra tettek itt szert. A magyar diákok sokkal udvariasabbak és többet is érdeklődtek irántam, mint otthon.
Carol AnnMacCurdy: Elég könnyen leltem barátokra, még mindig tartjuk a kapcsolatot és találkozunk, amikor erre járok.
William Henry Issel: A kollégáim nagyon vendégszeretőek voltak és sokak barátokká váltak. Szerencsés voltam, hogy ennyi energikus és lelkes diákom lehetett, nagyon élvezem, hogy láthatom, ahogy az egyetem után tovább lépnek a karrier felé. Nagyon örülök annak is, hogy a kollégákkal sem szakadt meg a kapcsolat.
Össze tudná hasonlítani az amerikai és magyar hallgatókat?
Gabriel Loiacono: Úgy gondolom, hogy a magyar diákok túl sok órát vesznek fel egyszerre és nincsenek jelen, habár kellene. Voltak páran a vizsgán, akiket addig nem is láttam.
Carol AnnMacCurdy: Van különbség! 2009-ben a diákjaim nagyon félénkek voltak és nem mertek beszélni. Nem voltak hozzászokva, hogy kinyilvánítsák a saját véleményüket. Ez talán már máshogy van, de akkoriban kellett egy két alkalom, hogy felszabaduljanak és kényelmesen érezzék magukat. Miután észrevették, hogy engem tényleg érdekel a véleményük sokkal többet és szabadabban beszéltek. Egyre jobban élvezték a beszélgetéseket és felszabadultak. Egyszer az egyik diákom azt mondta, hogy más órákon nem beszélnek, mert úgy érzik, hogy a professzor nem kíváncsi arra, amit mondanának. Amerikában a hallgatók sokkal könnyebben szólalnak fel az órákon és fejtik ki a véleményüket. A hallgatók Magyarországon túl sok kurzust vesznek fel és nem mindig képes tartani a lépést a házi olvasmányokkal. A CalPoly-n a diákok tudják, hogy részt kell venniük az órákon lehetőleg felkészülten, hiszen ez alapján kapnak jegyet, persze ez nem jelenti azt, hogy mindig felkészültek, de tudják, hogy bármikor fel lehet őket szólítani.
Tudna pár tanácsot adni azoknak a pécsi hallgatóknak, akik részt szeretnének venni ebben a programban?
William Henry Issel: Szerintem a Fulbright remek lehetőséget nyújt a magyar diákok és tanárok számára, hogy eljussanak az USA-ba. Diákoknak azt tudom mondani, hogy nézzék meg az American Corner oldalát, ahol mindent megtalálnak, amit tudniuk kell. Tanárok számára azt tudom javasolni, hogy vegyék fel a kapcsolatot a BudapestiFulbright Hungary Bizottságával. Diákok és előadók egyaránt rengeteg új barátságra fognak lelni, rájönnek, hogy mennyi közös van a két népben, valamint rengeteget fognak tanulni.
Carol AnnMacCurdy: Szerintem a magyarok nagyon sokat tudnak tanulni és később kamatoztatni abból, amit egy amerikai egyetemen kaphatnak. A diákok itt sokkal jobban letudják vetkőzni a passzivitást és mivel többnyire mindenki barátságos sok új kapcsolat alakulhat ki. Nagyon ajánlom minden magyarnak, akinek van lehetősége, hogy jöjjön és tanuljon itt, ismerje meg az amerikai kultúrát. Az idő nagyon gyorsan telik, ha valaki külföldön tanul. Elsősorban tedd, amit tenned kell: TANULJ! Aztán alakíts ki barátságokat és légy nyitott az új dolgokra.
