Rátgéber László a kiemelkedő edzői sikerei után a tudományos élet felé fordult, és statisztikusnak állt. Persze nem hagyta hátra eddigi munkásságát sem. Így született meg az a PhD, ami kapcsán a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium szervezésében bemutatta munkásságát a Pécsiközgáz hallgatóinak, Statisztikai modellek a versenysport sikerességéért címmel, szeptember 26-án. A beszélgetés végig laza hangvételű volt, folyamatosan záporoztak a vicces, olykor ironikus megjegyzések miközben minden ökonometriai tudásunkra szükségünk volt, ha lépést akartunk tartani az előadóval.
Az előadás címéből a sportfogadásra asszociáltam, és reménykedtem, hogy egy-két Tippmix-tippel megyek majd haza. Sajnos vagy nem sajnos, ez nem így lett: a sportfogadás kérdését elintéztük annyival, hogy csak annak éri meg fogadni, aki megvette a meccset. Ezt mondjuk tudtam eddig is.
Viszont nagyon érdekes volt belelátni az élsport kulisszatitkaiba. Ugyanis miután Barancsuk János tanár úr bemutatta az előadót, és miután Rappai Gábor tanár úr kicsit elméletileg is megalapozta a később elhangzottakat, meg tudtuk, hogy mi köti össze jelen esetben a kosárlabdát és a statisztikát.
Az előadás során végig úgy éreztem magam, mintha a kispadon ülnék, és hallgatnám a mester instrukcióit, ez főként Rátgéber erős kisugárzásának, profizmusának és a valóságból vett példáinak volt köszönhető.
Kiderült, hogy egy edzőnek két dologhoz kell igazán értenie: az „ego-managing”-hez, vagyis a csapat egyéneinek a külön-külön történő kezeléséhez és a statisztikához.
A profi kosárlabdában (és egyébként minden más sportban) a vezető edzőt folyamatosan segíti egy 2-3 fős statisztikai stáb, akik felkészítik a csapat minden tagját a következő ellenfél csapatából, és annak minden egyes tagjából. Ez alapján készül a stratégia, az edzés-terv, a játékosok egyéni felkészülési programja. Az ego–managing pedig pont akkor szükséges, amikor a statisztika már nem segít, az emberi tényezőnél. Például egy edzőnek nem a legjobb játékosát kell csak felmagasztalnia, sőt! Inkább a többi játékos erősségeiről kell, hogy beszéljen egy sajtótájékoztatón és a legjobbnak „csupán” elismernie kell jogos érdemeit. Így lehet megakadályozni például, hogy egy olyan sztár, mint Cristiano Ronaldo az edző fejére nőjön.
Talán a közvetlen, laza hangulatnak volt köszönhető, de a körülbelül 45 perces előadás után még legalább ennyi idő jutott kérdésekre is. Feszegettük az edző és a játékosok viszonyát, hogy hogyan kezelhetőek az olyan sztár játékosok, mint Micheal Jordan, és, hogy mi a titka a legjobb sportolóknak.
Végül pedig Rátgéber edző a következő üzenettel küldött ki minket a „pályára”:
„Nem kell sikeresnek lenni, legyetek értékesek!”
