Kedves Kollégák!
A múlóban levő esztendő különösen sok kihívást jelentett Egyetemünk számára. A COVID-19 járvány ezt az esztendőt is alapvetően befolyásolta. Emellett meg kellett küzdenünk a modellváltáshoz kapcsolódó járó számos kihívással.
Azt gondolom, hogy olyan aggályok melyek a csoportos leépítésekkel valamint az egyetemi bérolló további kinyílásával voltak kapcsolatosak mára, ha mindenütt meg nem is szűntek, lényegesen csökkentek. Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy a megújult finanszírozási modell révén az új, a korábbinál jelentősen magasabb bértáblát alakíthatunk ki mind az oktató-kutató, mind az oktatást-kutatást segítő kollégáink részére. Az alapbérek emelkedése mellett figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a finanszírozás számos olyan elemet tartalmaz, ami teljesítmény paraméterekhez köti az alapbéren felüli kifizetéseket.
Nem elhanyagolható, hogy néhány napja írtuk alá a PPP (Public Private Partnership) program kiváltását. Ezzel azoknál az épületeknél, melyeknél hosszú időre csak „bérlők” voltunk, visszatérnek egyetemi tulajdonkörbe. Természetesen kiemelt célunk az, hogy az üzemeltetés se kerüljön többe, mint amennyibe korábban. Ez kiadásaink jelentős csökkentését vonja maga után.
Bár több karunkon működik eltérő színvonalú és komolyságú teljesítmény értékelési rendszer (TÉR), szükségessé vált ezek fejlesztése és részleges egységesítése. Bár ez egy hosszú folyamat lesz, s több anomáliára bizonyosan csak menet közben derül fény, helyes a régóta halogatott programot lendületbe hozni. Némi gondot okoz, hogy az egyetemi új finanszírozás elvárás rendszerébe nem minden szak/terület illeszthető. Ugyanakkor felállítható egy olyan saját értékelési rendszer, ami lehetővé teszi valamennyi képzési terület illesztését, a finanszírozás pedig megoldható azzal, hogy a beérkező források egy hányada nem kerül teljes egészében terítésre azon területek között, melyek a jelen értékelési rendszerben „indikátortermelőnek” minősülnek.
Az oktatás/kutatás területen tehát több pénz osztható szét, azonban komoly gondot jelent a klinikák alulfinanszírozottsága. Amint az ismert, hazánk egészségügyi ellátórendszere évről évre pótlólagos finanszírozásra szorul, ami „kasszasöprés” név alatt vált leginkább ismertté. A hiánygazdálkodásban gondolkodás egyszerre pazarló is, hiszen valaki gondolkodhat úgy, hogy a kompenzáció mindenképpen megtörténik, „aki hiányt termel, pénzt kap, aki nem, az vállon veregetést”. Ideje lenne az ellátórendszert a valós igényeknek megfelelően szerződtetni, valós felelősségvállalással.
Az elmúlt évtized korábban nem látott fejlesztéseket tett lehetővé. Ezek többsége biztosan olyan valós igényeket elégített ki, melyek szakmai és gazdálkodási szempontoknak is megfelelnek. A kinyíló új lehetőségek szakmai tartalommal történő megtöltése olyan feladat, mely mindenki közreműködését igényli! Azokét is, akik nem közvetlen nyertesei a pályázatoknak. Mindannyiunk közös érdeke, hogy minél több hazai és Európai Uniós pályázaton vegyünk részt. Sajnos továbbra is van eset arra, hogy a pályázatokon azokra érdemes kollégák azért nem vesznek részt, mert „úgysem lesz belőle semmi”. Próbálkozni kell, összeszedetten, a megfelelő szövetségesekkel, az országos és európai célkitűzések irányaiban. A pályázatok előrehaladását a jövőben még szorosabban kívánjuk monitorozni. Kívánatos, hogy minden résztvevő teljesítse a rá eső penzumot, ne legyenek potyautasok.
Nem csekély kihívást jelent az iparral és szolgáltatói szektorral történő szorosabb kapcsolattartás, együttműködés. Bár ezen a területen is történt előrelépés ez korántsem elegendő. Az ITM támogatja, hogy az ipari és a szolgáltató szektorokban történő fejlesztések egyetemi részvétellel történjenek, ezért egy olyan adatbázist és hozzá kapcsolódó szolgáltatást hozunk létre, amely ezt a célt szolgálja.
Külön kell foglalkozzunk a Művészeti Kar és a művészeti tevékenységek helyzetével és sok esetben a bölcsészettudományokkal és a jogtudománnyal is. Kétségtelen tény az, hogy ezek jelen helyzete gazdaságossági szempontból nem kielégítő. Ugyanakkor azokat a képzési formákat, melyekre a jelentkezés jó, a társadalmi igény emelkedőben van, a képzés pedig nem igényel túlzott anyagiakat, támogatni szükséges.
Az idegen nyelvű képzéseink tekintetében a számok kedvezően alakultak. Ebben nem kis szerepe volt a Stipendium Hungaricum programnak. Ugyanakkor a bevételek tekintetében az igazi áttörést az önköltséges, vagy a külföldi programok által támogatott hallgatók számának a növelése jelentheti.
Minden oktatónk, kutatónk és az őket segítő „admin” munkakörökben foglalkoztatott kollégák számára is világos kell legyen az, hogy az elkövetkezőkben finanszírozásunk nem csekély mértékben fog függeni attól a teljesítménytől, melyet számunkra a fenntartó/finanszírozó fél meghatározott. Ebben az összefüggésben egy mindenki számára érthető rövid táblázatot és magyarázó szöveget fogunk elhelyezni a honlapunkon a „Modellváltás” címszó alatt.
Mert ha tetszik, ha nem, a modellváltással beköszöntött a létező kapitalizmus, ahol érdemes némi áthallással felidézni a közismert régi dal címét az LGT-től: Miénk itt a TÉR.
Kívánok Mindenkinek Áldott Karácsonyt és Boldog Eredményes Új Esztendőt!
Dr. Miseta Attila
rektor
