Romhányi emlékülést és könyvbemutatót tartottak a PTE ÁOK-n február 24-én, az épület új szárnyában. Az üléselnök dr. Kellermayer Miklós professor emeritus volt. A „Romhányi György és szellemi hagyatéka” címmel szervezett rendezvény a megemlékezéseken túl könyvbemutató is volt. A kötet címe
„Az élet rövid, a mesterség hosszú” – ami a sok, Romhányihoz kötődő bonmot egyike.
Milyen érzés lehetett Romhányi előadásait hallgatni? – tette fel a költői kérdést Tekeres Miklós emeritus professor. Szerinte
Romhányi emlékét négy pillér tartja: a vele készült televíziós beszélgetések, a Száron, a professzor szülőfalujában tartott orvostalálkozók, a szobor a ‘48-as téren és a most kiadott kötet.
A könyv a Romhányiról megjelent írásokat, publikációkat, a szülőhelyén, Száron évente rendezett találkozókon a róla szóló előadásokat, valamint saját írásait és tudományos publikációit is tartalmazza. A kötet a PTE ÁOK kiadásában jelent meg, szerkesztői dr. Tekeres Miklós és dr. Kellermayer Miklós professzorok, valamint Füzes János kommunikációs szakember. A 480 oldalas kiadványt szerzői „hagyatéki gyűjteménynek” aposztrofálják, mely sok-sok fotóval gazdagítva mutatja be a neves tudós, oktató életpályáját, tevékenységét.
A kötet a „Híres pécsi professzorok” sorozat második kötete, az első Dr. Reuter Camillo, egy XX. századi pécsi polgár és elmegyógyász munkássága címmel 2021-ben jelent meg. A címlapon a szobor, a hátsó borítón bonmot-k szerepelnek. Olyasmik, mint "A beteget nemcsak gyógyítani, de szeretnie is kell az orvosnak." vagy "A tanítvány álljon a vállamra, én majd tartom, csak lásson minél messzebbre."
Emléke ápolásán túl miért lehet érdekes ma Romhányi professzor?
Egyrészt mert döbbenetesen időszerű. Ez derült ki Kosztolányi György professzor Orvossá nevelés az egyetemen 2021 című előadásából is. Kosztolányi nem volt Romhányi közvetlen tanítványa, de nem is kellett annak lenni: több ezer orvos emlékszik rá, meghatározta pályájukat, pedig a legtöbben egy évet jártak hozzá, heti két előadásra – jelentette ki Kosztolányi professzor, majd hozzátette: "mi öregek, szinte halljuk a hangját." Ezután egy briliáns előadásban rámutatott négy olyan, az orvosképzésben, a felsőoktatásban és a világban aktuális problémát, melyeket Romhányi professzor előre látott, és a maga válaszait is körvonalazta.
Ma, amikor skill laborok és szimulációs rendszerek használata az elterjedt, mit jelent a tudományos alapokra való nevelés?
Nem homályosítja-e el ezt a „mesterségbeli fogások” elsajátítása?” – tette fel a kérdést Kosztolányi György. Majd példákkal erősítette meg, hogyan vélekedett erről Romhányi: a világ vezető szaklapjait olvasta, élénk érdeklődéssel figyelte a szakirodalmat, esetelemzései pedig a személyhez kötött orvoslást vetítették előre. Az üzenet tehát: A tudományos alapú gondolkodás pillér kell, hogy maradjon.
Mit tett volna Romhányi a távolléti oktatás esetén?
– hangzott a második sarokpont kulcskérdése. "Hallgatóink csak a pandémia alatt jöttek rá, mit is jelent az egyetem, a személyes, közvetlen kapcsolat. Romhányi professzor vizsgáira nem egyedül mentek be a hallgatók, hanem az egész csoport jelenlétét megkövetelte, és bármikor bárkit kérdezhetett.
A személyes jelenlét az orvossá nevelés fontos eleme" - húzta alá Kosztolányi professzor.
Vajon elhomályosíthatják-e a jobb anyagi helyzettel kecsegtető politikai ígéretek a felsőoktatás tartalmi töltetét?
– tette fel a harmadik kérdést Kosztolányi György, majd hozzátette: Nyilván a tartalom kell, hogy elsőbbséget élvezzen. Romhányi professzor például minden hallgatónak az első órán elmondta, hová menjen jegyzetfüzetet vásárolni, mégpedig olyat, ami keményfedelű, és 400 oldalas. Ezen kívül mindössze a táblára és krétára volt szüksége ahhoz, hogy oktasson. "A tartalmi többlet prioritását nem szabad, hogy elhomályosítsa bármilyen anyagi ígéret" - jelentette ki Kosztolányi professzor.
A negyedik kérdés, melyről a Magyar Tudományos Akadémia is vitát indított, ez volt:
Mi az egyetem feladata?
Ezt Eötvös Loránd fogalmazta meg: az egyetem színvonalát egyedül a tanárok személyessége alapozza meg. "A legendás Szentágothai Jánosnak például össze sem lehetett hasonlítani előadói képességeit Romhányiéval. Előbbi szuggesztív alak volt, szinte színészként tekintett végig közönségén óráin. Szentágothai óriási előadó – idézte Romhányit Kosztolányi – de engem Szentágothai nem tudna utánozni.” “Fontos lenne a legjobb oktatókat idehozni, és meg is tartani őket” – summázta véleményét Kosztolányi György, majd így összegzett: bármilyen kérdéssel szembesülünk is, Romhányi professzor munkásságában meglelhetjük a választ, érdemes hozzá fordulni.
Romhányi professzor hagyatéka a patológia oktatásában címmel tartott előadást dr. Matolcsy András, a Semmelweis Egyetem intézetigazgatója. Felhívta a figyelmet arra, hogy Romhányi szókratészi modorban oktatott, vagyis állandóan kérdezett.
Tapasztalatból mondom, hogy a legnehezebb a jó kérdés meghatározása
– tette hozzá Matolcsy professzor. Romhányi előadásainak fontos eleme volt az, hogy érthetőek legyenek. Amikor a tanítványok jól válaszoltak, Romhányi általában ennyit mondott: Látod, ez ilyen egyszerű. A ma oktatásának is az az alapja, hogy hogyan tegyünk bonyolult dolgokat egyszerűen értelmezhetővé - jelentette ki Matolcsy András.
Ami a gyakorlati oktatást illeti, felhívta a figyelmet Romhányi ún. visszaszínezési eljárására, mely lehetővé tette, hogy egy-egy adott kóros elváltozást valós méretű szerveken tanulhassanak meg a medikusok. Az is fontos volt, hogy minden betegnek megvolt a maga története, mellyel az egyértelműnek vélt eset valódi okaira hívta fel a figyelmet, de az érdeklődést is megsokszorozta Romhányi. Ilyen a klasszikussá vált történet a soproni utcaseprőről, akiről - mivel köztudott volt, hogy alkoholista - senki sem feltételezte, hogy nem részegségét alussza ki az utcakövön, hanem eszméletlen, és így segítség nélkül, epidurális vérzésben halt meg. A mai nappal egy fokkal okosabbak és egy fokkal szerényebbek lettünk - idézte Romhányit előadása végén Matolcsy András.
Az eseményt „Az élet rövid, a mesterség hosszú…” portréfilm vetítése zárta, melyet 1981-ben készített Füzes János az MTV Pécsi Stúdiójában. A professzor többet kérdezett a videón, mint Gombár János, aki a portrét készítette.
Dr. Romhányi Györgyről Füzes János monodrámát is írt,
amit várhatóan 2022 őszén mutat be a Janus Egyetemi Színház, „A Professzor vallomása” címmel, Mikuli János rendezésében. A professzort Inhof László személyesíti meg. A darab témájául dr. Romhányi György máig élő legendája szolgált. A monodrámában elhangzó, zömében szájhagyomány útján őrzött ötletsziporkákat huszonöt medikus-évfolyam ápolja és hagyományozza tovább.
A filmet nézve az én három perces találkozóm jutott eszembe vele. A pályaudvaron rohangáltam éppen - talán ha négyéves lehettem - amikor megállított egy, a peronon baktató idős úr, és azt mondta: “Kislány, te nem a Zombár Erzsébet lánya vagy?”
Meglepődtem, de rögtön mutattam, hogy hol jön az anyukám. A szüleim azonnal odarohantak, kedvesen köszöntötték őt, az apukám vitte helyette a táskáját, ő pedig csevegett: érdeklődött, hogy az apu végzett-e a Pollackon, és hogy az anyukám hol helyezkedett el. Mikor mondta, hogy mentőorvos lett, megdicsérte:
Ez igazi, orvosnak való feladat, Erzsébet. Anyám haláláig emlegette ezt a mondatot.
Engem Romhányi sosem látott azelőtt, de az anyámra, és az előadásaira egyszer-kétszer becsempészett apámra név szerint emlékezett. Őszintén megdöbbentett, ahogyan a szüleim bántak vele: mérhetetlen tisztelettel. Nem sokszor és nem sok ember iránt láttam tőlük ilyesmit. Mikor felszállt a vonatra, azt mondták neki: Viszont látásra, professzor úr. Tetszett a szó, folytattam a rohangálást, és közben kiabáltam: Viszlát, professzor úr, viszlát professzor úr! Aztán a vonata elindult, és ő odabiccentett nekünk az ablakból.
