A Pécsi Orvostudományi Egyetemen kezdte meg tanulmányait Vizi E. Szilveszter, ám mégsem itt fejezte be. A Szent István-renddel kitüntetett, kétszeres Széchenyi-díjas orvossal, farmakológussal a PTE ’56-os ünnepsége és koszorúzása után beszélgettünk 1956-os szerepéről.
Az életrajzában szerepel egy adat, hogy 1955-ben kezdte meg tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, de Budapesten fejezte be az orvosi képzést. Mit kellett tennie ehhez 1956-ban, hogy eltanácsolják a Pécsről?
Igazából nem tanácsoltak el, hanem jónéhány oktató professzorom azt javasolta, hogy menjek el, mert itt soha nem lesz vége a kihallgatásoknak. A bosszú térben és időben végtelen hosszúra nyúlt. Még 1958-ban is indultak bírósági tárgyalások azokkal szemben, akik részt vettek a pécsi forradalomban. Debreczeni László ötödéves orvostanhallgatót 1957 márciusában tartóztatták le. Itt beláthatatlan következményekkel járt volna, ha az ember nem tudott volna elmenni. Egyrészt sokan nyugatra menekültek. Akik itthon maradtak, azok közül, mint jómagam is, más egyetemen folytatták. Igénybe vettem a pesti protekciót, sikerült átmenjek a Budapesti Orvostudományi Egyetemre. Az ember állandóan rettegésben élt, szorongott, ezt nehéz visszaadni szavakkal, senki nem tudhatta, hogy mit hoz az este. Csak hálával tudok gondolni a pécsi professzoraimra, Flerkó Bélára, vagy a feleségére, akik reményt adtak, akik bíztattak, hogy ki fog derülni még az ég és jobb lesz a jövő. Debreczeni László esetében az ügyész kérésére megnövelték a büntetést, valószínűleg azért, mert részt vett a pártszékház elfoglalásában.
Elmesélné, hogy Ön mit tett?
A nemzetőrök azokban a nehéz és bizonytalan napokban békét és nyugalmat tudtak biztosítani. Én is egy voltam közülük. Semmi különöset nem tettem. Azonnal csatlakozott hozzánk a katonaság, elláttak minket fegyverrel. 28-án megalakult a nemzetőrség, Rozsos István ötödéves hallgatót választottuk parancsnoknak, akkor azonnal fegyvert kaptunk a katonáktól. Én önként jelentkeztem egy feleadatra. A Budapesti Nemzeti Tanács kérése az volt, hogy hozzunk ételt, mert éhezik a főváros, de különösen a szabadságharcosok. Elmentünk fegyveresen a környező, baranyai falvakba élelmiszert gyűjteni. Annyira fantasztikus volt azt látni, hogy az egyszerű magyar ember odaadta az utolsó féltábla szalonnáját, az utolsó félszál kolbászát azért, hogy segítsen a forradalomnak. 15 hatalmas Csepel teherautó jutott el Budapestre a régi 6-os úton. Célba ért az akció, de ez sem volt veszélytelen, az úton szovjet laktanyák sora állt. A Cannes-i nagydíjas Kósa Ferenc Másik ember című filmjét ajánlom ehhez a témához, amit még a múlt rendszerben vetítettek először. Hihetetlen, hogy milyen emberek voltak, a szörnyű Rákosi-korszak után a szabadságért mindent odaadtak volna. A világ legnagyobb hadserege ellen harcoltunk a szabadságharcban. Mit jelent az, hogy pesti srác? 3000 halottja van a magyar szabadságharcnak. A megtorlás 226 halálos ítélettel járt.
Fel tudná idézni az akkori hangulatot, ami 1956 októberében uralkodott a pécsi egyetemen?
Nagyon nehéz, mert hullámzó volt. Egy nem változott: a lelkesedés. És az a támogatás, amit kaptunk az egyszerű emberektől... A 48-as térre vonultunk vissza katonailag. November 4-én Komló felől megjelent egy hatalmas szovjet páncéloshadosztály és elfoglalta a várost. A Szent Mór kollégiumot is körbe vették. Két nap után a hatalmas orosz tank ott állt a kollégium kapujától 15 méterre leszegett toronytetővel. Ez azt jelenti, hogy lövésre készen. Kihordtuk a fegyvereinket. Cholnoky László volt az, aki azt mondta, hogy „Gyerekek, ne hülyéskedjetek! Ez a világ legerősebb hadserege.” És akkor nem segített senki Magyarországnak a világban.
Mára meg tudott békélni az akkor eseményekkel? Az erős érzelmeit érzem...
Nincsenek indulatok bennem, 65 év szállt el azóta. Ma már ez történelem. De egy megmaradt. Hogy ez a nép mindent hajlandó feláldozni a szabadságért. Talán ez az egyetlen dolog, ami megkülönböztet minket a nyugati államok polgárjaitól. Ők készen kapták a szabadságot, a Marshall-tervet. Ez a nép mindent megtett. Mi áldozatot hoztunk. Ezt gyakran nem értik meg nyugaton.
Ma Magyarországon megértik a fiatalok, mit jelentett 1956?
Nem tudom. De ez már a történelem, és ha erről beszélünk, akkor az csak a tankönyvekből ismerős nekik. Ez a veszélye. Ma létezik olyan filozófiai irányzat, amely alapján a múltat is el akarják törölni, szobrokat döntenek le, könyveket dobálnak ki a könyvtárakból. Remélem, hogy Európa, és Magyarország nem követi majd ezt a példát.
