A Pécsi Tudományegyetem oktatással, tanulással kapcsolatos ügyeit összegyetemi szinten Dr. Fedeles Tamás rektorhelyettes, az MTA frissen kinevezett doktora fogja össze. A Centenáriumi programsorozat is a nevéhez fűződik, a kiemelt programokról ezen a linken lehet olvasni.
Hogyan lehet elősegíteni a lemorzsolódás csökkentését, illetve azt, hogy a hallgatók a tanterv szerint haladjanak tanulmányaikkal?
Valóban, ez a két legfontosabb indikátorunk, melyek a finanszírozási szerződésben rögzítésre kerülnek:
a lemorzsolódás és a hallgatók tanterv szerinti előrehaladása.
Nyilván ez nem egyszemélyes küldetés: az egyetem egészének közös érdeke ezek elősegítése, minden egységgel karöltve kell munkálkodnunk azon, hogy minél jobb arányokat tudjunk elérni. A legfontosabb, hogy karonként, képzési területenként és szintenként kell meghatároznunk az irányszámokat. A februári szenátus ennek jegyében fogadta el azt az intézkedési tervet, mely igyekszik olyan maradandó intézkedéseket foganatosítani, amelyek révén a lemorzsolódási arányok csökkenthetők, illetve a tantervi előrehaladás nagyobb arányban tartható. Az intézkedési terv létrehozásában minden kar partnerként működött közre, közösen munkáltuk ki azt a keretrendszert, amelyben a kari specifikumokat, képzési differenciákat is figyelembe tudtuk venni. Ez nagyon fontos, hiszen egy hajót irányítunk, és csak akkor tudunk jól haladni, ha mindenki egy irányba húzza az evezőlapátot, és nem fordul össze-vissza a kormánykerék.
Olyan felvételi eljárás elé nézünk, amely nem, vagy csak bizonyos tudományterületeken követeli meg az emelt szintű érettségit – erre fel kell készülnie a PTE-nek.
Nyilván vannak olyan preferált képzési területek, ahol ez nem jelent majd gondot - ilyen például az orvos- vagy jogászképzés, mely szakokra eddig is eleve magas pontszámokkal kerültek be a jelentkezők. Viszont vannak olyan területek, melyeken korábban kevesebb pontszámmal is érvényesülni lehetett. Utóbbi esetben – és ez összefügg a lemorzsolódást csökkentő intézkedésekkel is – meg kell teremtenünk annak lehetőségét, hogy felzárkóztató kurzusokat tudjanak a belépő gólyáink igénybe venni. Szép gyakorlata van ennek egyes karok, szakok kapcsán. A közeljövő egyik feladata éppen az, hogy a jó gyakorlatokra alapozva kidolgozzunk egy olyan, részint kari szinteken már működő, de egységesen teljesítő és funkcionáló mentorhálózatot, amely segíti megkapaszkodni az esetleg hátránnyal érkező elsőéveseinket.
Hadd világítsam ezt meg részleteiben! A Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karon például az oktatók és hallgatók közösen tekintik át, hogy melyek azok a tárgyak/kurzusok, melyek teljesítése sokaknak akadályt jelent, és amiket csak kevesek tudnak elsőre megugrani. A saját tanszékemen a legnehezebb vizsgatárgyak számonkérési gyakorlatát átalakítottuk, ezáltal érzékelhetően magasabb arányban teljesítik a hallgatók e kurzusokat. Hangsúlyozom, hogy ez nem mentesülést jelent a vizsgák alól, ám tanulásszervezési szempontból komoly segítséget jelent a hallgatók számára. Az ehhez hasonló, kari szinten működő jógyakorlatokat tervezzük egy összegyetemi rendszerbe integrálni. Távolabbi terv, de mihamarabb szeretnénk a mentorhálózatot, a tehetséggondozást és a karrierkarriertámogatást egy olyan holisztikus pályára állítani, melyben minden kar megtalálja saját szerepét. Kiemelt célomnak tekintem e folyamatokat segíteni.
Egy korábbi Szenátuson elhangzott, hogy vannak, akik nem is tanulmányi ügyek miatt távoznak az egyetemről. Rájuk hogyan lehetne hatni?
A lemorzsolódás nem az egyetem falai között kezdődik, hiszen vannak olyan hallgatók, akik annak ellenére, hogy felvételt nyertek, be sem iratkoznak.
Csak tavaly összegyetemi szinten mintegy 17 százalékos a felvételi eljárásban sikeres, ám végül tanulmányait meg sem kezdők aránya. Rendkívül szerteágazó okokra vezethető vissza ez a jelenség, melyet az Oktatási Igazgatósággal közösen, különböző pályázati programok elindításával próbálunk orvosolni, konkrétan és egyesével felvéve az érintett hallgató-jelöltekkel a kapcsolatot.
A felmérés során komplex indokokkal szembesültünk, a szociális problémáktól az anyagi gondokig. A PTE szenzitíven reagál hallgatóinak nehézségeire, ám ennek alapfeltétele a folyamatos kommunikáció. Minél pontosabban írható körbe egy-egy problémakör, annál hatékonyabban tudjuk a hallgatót a megoldáshoz segíteni. Számtalan egyéni élethelyzet nehezítheti a leendő és beiratkozott hallgatók életét. Érthető, hogy nem minden érintett beszél személyes problémáiról, és avatja be oktatóit, mentorait abba, hogy - mondjuk, egy megváltozott élethelyzet miatt - arra kényszerül, hogy abbahagyja vagy meg se kezdje tanulmányait. Sajnos, oktatóként magam is szembesültem már hasonló helyzettel: egy tehetséges szakdolgozóm kényszerült visszatérni a munka világába úgy, hogy a levelező képzést sem tudta új, kényszerű időrendjébe beszorítani.
Érdemben szeretnénk a problémákra reagálni, s bár kari szinten eddig is széles skálán mozogtak az ezekre adott válaszok, egy rugalmas, homogén összegyetemi keretrendszer kidolgozásával szeretnénk segíteni a hallgatóinknak. Ennek alapjai egyébként a lemorzsolódás megelőzése érdekébeni elkészült részstartégiánkban is szerepelnek, amely dokumentumot tavaly fogadott el a Szenátus.
A rektorhelyettesi pályázatodban szerepel, hogy a képzési portfólió felülvizsgálatra, megújításra szorul. Miért van erre szükség, illetve hogyan képzeled el „a tradicionális képzések kor igényeihez illesztését”?
A Pécsi Tudományegyetem képzési portfóliója rendkívül heterogén. Tíz fakultásunk azonban nemcsak a tradicionális tudományterületeken kínál képzéseket, hiszen a képzési területeken belül is folyamatos az innováció. Elég talán csak a biomedikus mérnökképzésre vagy a 3D kapcsán elérhetővé vált technológiákra, alkalmazási lehetőségekre gondolnunk.
A fejlődés és a 21. század munkaerőpiac igényei multi- és transzdiszciplináris együttműködést indukál a karok között!
Példaként talán elég a Biomedical engineering MSc képzést említenem, mely az egyik zászlóshajó lehet. Azt gondolom, hogy a karok ebben nagyon jól állják a sarat, kifejezetten újító szándékkal fellépve. Mivel az igények a rövidebb ciklusú, úgynevezett mikrotanúsítványokat nyújtó képzések felé mozdulnak el Európa-szerte, nekünk is mielőbb reagálnunk kell erre. Még a hagyományosan kötött, komplex képzések tantervei is meg tudnak újulni és még hallgatóbarátabbá tudnak válni- ez történt és történik például a PTE ÁOK-n.
Régi vesszőparipánk e téren az informatika. Optimális az lenne, ha integráltabb módon zajlana ez a képzés. Jelenleg ugyanis két karunk - a MIK és a TTK - között oszlik meg ez a terület. Részben a megosztottság, részint a humánerőforrás problémák miatt nincs az informatika képzésnek a PTE-n doktori iskolája, ami szerintem komoly versenyhátrányt jelent. Bár a doktori iskolák természetesen nem az oktatási rektorhelyettes portfoliójába tartoznak, azonban az általam vezetett képzési profilt felülvizsgáló munkacsoport igyekezett a képzés oldaláról feltérképezni a problémákat. Ezek közé tartozik – egyebek mellett -, hogy nincs megfelelő számú kvalifikált oktatónk, mivel a piac, a fizetőképes kereslet csábító a szakemberek számára. Sőt, az informatikus hallgatók számára is: fontos lemorzsolódási ok, hogy hallgatóink már a diplomaszerzés előtt megszerzett tudásukkal magas fizetéssel tudnak boldogulni a munkaerőpiacon. Itt mindenféleképpen szükséges lenne beavatkozást eszközölni.
A munkaerőpiac kapcsán említést kell tennem arról a vállalati ökoszisztémáról, melynek létrehozásán, bővítésén a PTE régóta fáradozik. Az, hogy ez mennyire hatékony, az aktorok elképzeléseitől függ, a skála a duális képzésektől az egyéb kapcsolódási pontokig tart. Egy szereplőt szeretnék kiemelni, jelesül a Körber Hungária Gépgyártó Kft-t, amellyel régóta igen szoros kapcsolatban állunk. Több tantermünket multifunkcionális infokommunikációs eszközökkel szerelték és szerelik fel, amelyek a 21. századi oktatás igényeknek felelnek meg. Emellett a Műszaki és Informatikai Karon külső tanszéket működtetnek, és a továbbiakban még szorosabbra szeretnék fűzni velük a kapcsolatot. Ennek érdekében hoztuk létre a PTE–Körber Kompetenciaközpont. Komoly, közös terveink vannak. Dolgozunk azon, mi módon lehetne még szorosabbá és gyümölcsözőbbé tenni a kapcsolatot, a kooperatív képzések, sőt a közös tananyagfejlesztés lehetősége is ezek közé tartozik. Campus kredites kurzuson is gondolkodunk, hogy ne csak a MIK hallgatói profitálhassanak az együttműködéséből, hanem nyissunk a többi kar felé olyan rövid ciklusú kurzusokkal, melyek piacképes skilleket biztosítanak hallgatóink számára, szakterületüktől függetlenül.
Megújításra szorul a pedagógusképzés is. Országos probléma, hogy jelenleg mintegy 15 000 pedagógusállás betöltetlen a köznevelésben, a pedagógusképzések iráti érdeklődés az utóbbi években országos szinten, így a PTE-n is csökkent. Némi bizalomra ad okot, hogy az idei jelentkezési adatok növekedő tendenciát mutatnak. Kiváló kezdeményezésnek tartom a BTK és TTK összefogását, amellyel – az egyetem vezetésének és a fenntartó alapítvány támogatásával – egy olyan ösztöndíjrendszert terveznek bevezetni 2023 szeptemberétől, ami anyagi támogatással is ösztönzi a pedagógus pálya iránt fogékony fiatalokat arra, hogy hozzánk jelentkezzenek.
A Dr. Gerner Zsuzsanna vezetésével működő Tanárképző Központunk komplex szerepet lát el, de azt gondolom, még ennél is többre hivatott: egyebek közt a pedagógusképzés, illetve a továbbképzések megújítása tekintetében. Egyrészt a képzési kimeneti követelményrendszer (folyamatos) változásai miatt át kellett alakítanunk a tanterveket. Másrészt a pedagógusok szakmai továbbképzéseit is meg kellene újítanunk. A tavaly indult Gyakorlatorientált felsőfokú képzések infrastrukturális- és készségfejlesztése a Pécsi Tudományegyetemen című RRF projekt keretében – amelybe természetesen valamennyi karunkat involváltuk – a képzéseink módszertani megújítása és digitális fejlesztése is jelentős hangsúlyt kap, amely a tanulásközpontú oktatási szemlélet erősítését is célozza.
Meggyőződésem, hogy a hangsúlyt a frontális, azaz a tanításcentrikus oktatásról lassan az önálló hallgatói munkára kellene áthelyeznünk. Fontos, hogy partnerként kezeljük a hallgatókat, hogy ők e révén saját ütemtervük, ritmusuk szerint tudjanak haladni tanulmányaikban.
Az ÁOK kiváló gyakorlatára hivatkoznék most is: az ún. POTE Pillars keretében évek óta dolgoznak azon, hogy új oktatási kultúrát teremtsenek, munkájuk pedig egy széleskörű oktatói–hallgatói konszenzuson alapul. Gondoljunk bele, hogy vannak olyan oktatók, akik szakmai szempontból kiválóak ugyan, de nincs pedagógiai képzettségük, vagy nem képesek azt a digitális kultúrához adaptálni. A 21. század nemcsak a hagyományostól eltérő eszközöket, de teljesen más szemléletet is követel. Ennek összegyetemi motorja a Digitális Oktatás- és Tanulástámogató Központunk, amely küldetése az oktatóink és a hallgatóink támogatása a tanulásközpontú, modern IKT-eszközök és platformok, valamint az ezekhez kapcsolódó pedagógiai módszerek széles körű disszeminálása által. A kurzusok, workshopok mellett a központ honlapján az egyetem polgárai számára elérhető támogató videó-sorozatot, valamint egy hagyományos és digitális formában egyaránt elérhető kézikönyvet (Fehér Könyv a digitális oktatás- és tanulástámogatásról. Pécs, 2022) is összeállított a Vörös Zoltán kollégám által vezetett csapat.
E felületeken olyan praktikákat tettek közkinccsé, melyek az oktató számára hasznosnak és pedagógiai módszertani iránymutatást is nyújtanak.
Fontosnak tartom a rövid ciklusú képzések térnyerését, amely egyre komolyabb törekvés az európai felsőoktatási térben.
Olyan rövid ciklusú képzések kidolgozásában érdemes gondolkodni, amelyek a munkaerőpiacon az elhelyezkedésben segítik a hallgatókat tanúsítványokkal. A gyorsan változó technológiai környezet megköveteli az efféle képzéseket Magyarországon is.
Rektorhelyettesi pályázatodban azt írtad, fontosnak tartod, hogy 2030-ra a PTE legyen a Magyar Egyetem.
Meggyőződésem, hogy a dr. Jarjabka Ákos által vezetett Diaszpóra Projekt Hálózat országos és nemzetközi szinten egyaránt elismerésre érdemes szervezet, mely megteremtette annak alapjait, hogy a formálódó beiskolázási stratégiánkban a határon, sőt, a Kárpát-medencén túl élő magyarság is helyet kapjon. Dr. Szili Katalinnal úgy gondoltuk, hogy felkaroljuk az ügyet, sőt, kurátor asszony egyéb tevékenységei révén is meghatározó kapcsolati tőkével rendelkezik, amely erő vitorlánkba fogható. Fel sem mérhető, hogy mekkora potenciált rejthet ez magában, hiszen a Diaszpóra Projekt Hálózat online találkozóin Ausztráliától Kanadán át Új-Zélandig, az Amerikai Egyesült Államokig, sőt, még Dél-Amerika szórványmagyarsága is aktív szereplő. Meggyőződésem, hogy ezt a beiskolázásban is a javunkra lehet fordítani. A határon túli magyarság támogatásának formái különbözőek lehetnek: rövid ciklusú képzések, ösztöndíjak, tanfolyamok. Hozzátenném, hogy mindehhez illeszkedik a karok külföldi képzési központjainak létrehozása - elég az ETK kapcsán a szerbiai Zomborra, Székelyudvarhelyre vagy az MK kapcsán Sepsiszentgyörgyre gondolnunk.
Május 4-6. között rendezzük meg a Diaszpóra2023 – Határtalan közösségek tudományos konferenciát, amely a centenáriumi programsorozatunk szerves részét alkotja, amely Orbán Jolán professzor asszony kezdeményezésére valósul meg, szándékaink szerint hagyományteremtő jelleggel. A rendezvény fővédnöke pedig Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár úr, aki személyesen vesz részt a rendezvényen. Szeretnénk, ha meg tudnánk egyetemünkön valósítani a Világmagyarság Házát, amely újabb kitörési pontot jelenthetne.
Milyen változások zajlanak a tehetséggondozás területén?
A tehetséggondozás mindig is szívügyem volt, éppen ezért egyetemi vezetőként is kiemelt figyelmet fordítok e területre. Tavaly egy egyetemi szintű párbeszédre építve, kollégáimmal Tehetségre Hangolva címmel elkészítettük a PTE tehetséggondozási stratégiáját, melyet a Szenátus is jóváhagyott. Ezt ősszel elkezdtük implementálni, és elmondhatom, hogy osztatlan sikert aratott. A kari tudományos műhelyek, illetve a szakkollégiumok kaptak kiszámítható támogatást, a hallgatókat pedig egyéni pályázatok révén segíti a rendszer. Természetesen még vannak feladataink, hiszen bár a program kezd önjáróvá válni, folyamatos fejlesztést igényel. Jelenleg a Szinapszis mentorprogram fejlesztésén dolgozunk, annak érdekében, hogy a tehetséges középiskolás hallgatókkal még szorosabb kapcsolatot alakíthassunk ki.
Fontosnak tartom az átláthatóságot is:
egy olyan adatbázist szeretnénk létrehozni, melyben nyomon lehet követni hallgatónk tudományos teljesítményét a TDK-szereplésektől kezdve a konferenciarészvételeken át a publikációkig, pályázatokig bezárólag.
Ezt egyébként a kari tehetséggondozásban dolgozó szakemberek is igénylik. A tehetséggondozást összegző honlapunk frissítése is folyamatban van. Két éve pedig a Kriszbacher Ildikó Tehetséggondozó Ösztöndíjból egy komplex tehetséggondozó programot alakítottunk ki, mely töretlenül működik.
A tehetséggondozás fontos, a közösségi gondolkodást is formáló szelete az úgynevezett Tehetség Esték kerekasztalbeszélgetés sorozat, amelynek immár negyedik szemeszterét fejezzük be.
Beszélgetéseink témái változatosak, a sportgazdaságtól kezdődően a mesterséges intelligenciáig vagy az akadémiai életpályáig sok minden terítékre került már. A rendezvényen ötven kiválasztott hallgató vehet részt. Úgy gondolom, a legkiemelkedőbb hallgatók ilyetén programja a PTE-n zajló tehetséggondozás egyik zászlóshajója.
Minden bizonnyal az egyetemünkön folyó magas színvonalú tehetségtámogató munka elismerése, hogy áprilisban – 2017-hez hasonlóan, a magyar felsőoktatási intézmények közül egyedüliként - három OTDK szekciónak adhatott otthont a Pécsi Tudományegyetem, amely seregszemlék a Centenáriumi programsorozatunk szerves részét alkották. Az OTDT elnöke Weiszburg Tamás professzor úr elismerését fejezte ki az Ifjúság úti Campuson egymást követően megrendezett két Szekció lebonyolításáért. Szekszárdon a KPVK a házigazdája az egyik Szekciónak, egyúttal az országos rendezvénysorozat zárására is ekkor kerül sor, amely ismét kiemelt figyelmet irányít egyetemünkre.
