Idén is méltó módon emlékeztek meg Szentágothai Jánosról, a Pécsi Tudományegyetem Kutatóközpontjának névadójáról. Hatodik alkalommal tartottak tudományos ünnepséget, mellyel a névadó születésnapjára emlékeztek, ahol átadták a Szentágothai és Junior Szentágothai Díjakat is.
A Szentágothai Díjat Prof. Dr. Helyes Zsuzsanna kapta. Kutatási területe a kapszaicin-érzékeny érzőidegek szerepének vizsgálata különféle gyulladásos (bőr, ízületi, légúti, bél) és fájdalom kórképeket (elsősorban perifériás neuropátiák és migrén) modellező állatkísérletekben, a kórélettani folyamatok pontos feltérképezése és új gyógyszercélpontok azonosítása. Új mechanizmussal ható gyulladáscsökkentő/ fájdalomcsillapító vegyületek komplex preklinikai vizsgálata. A Szentágothai János Kutatóközpont életében a kezdetektől vezető szerepet tölt be, 2012-től a Kutatóközpont tudományos titkári, 2017-től tudományos igazgatói minőségben.
A Junior Szentágothai Díjat Dr. Poór Miklós vehette át. Kutatómunkája jelentős részét a Szentágothai János Kutatóközpontban végzi. Tevékenységének kiemelkedő mivoltát jelzi, hogy 2017-2020-as időszakra elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíját.
A kapszaicinről legtöbben azt tudjuk, hogy az erős paprikában ez a csípős anyag, sokszor olvastam már arról, hogy itt, a Pécsi Tudományegyetemen kutatások folynak ezzel az anyaggal kapcsolatban. Mi az, amit naprakészen el lehet mondani a kutatásról?
Helyes Zsuzsanna: A kapszaicin számunkra egy nagyon fontos farmakológiaeszköz, amely arra való, hogy az érzőidegeknek egy csoportját – amely a bennünk található összes érzőidegek kb. 50-70%-át jelenti testszerte –szelektíven izgatni tudja. Azért használjuk, mert a számunkra érdekes, különleges, számos fontos szabályozó funkcióval rendelkező érzőidegeket izgatja.
Mit jelent az, hogy érdekes egy érzőideg?
Helyes Zsuzsanna: A kapszaicin-érzékeny ézőidegek olyan peptid természetű jelátvivő molekulákat tartalmaznak, amelyek izgatás hatására felszabadulnak az idegek végződéseiből. A sejttestek az érződúcokban ülnek, amelyek a gerincvelő mellett találhatók, a perifériás nyúlványaik beidegzik az egész szervezetet, a bőrt, az ízületeket, a légutakat; a központi végződése meg megy a gerincvelő hátsó szarvába, illetve onnan a fájdalomérző-pályarendszer végül az agy érző kérgében végződik.
A kapszaicin azért érdekes, mert azzal tudjuk szelektíven izgatni az érző idegrendszer azon elemeit, amelyek szabályozzák a periférián gyulladásos folyamatokat, az érválaszt és az immun-választ.
Ezek a mechanizmusok fontos szerepet játszanak számos betegségben, mint a rheumatoid arthrithis, a légúti gyulladások, allergiás betegségek, bélgyulladások, Chron betegség, gyomor-motilitási problémák, illetve a bőrben például a psoriasis vagy az allergiás bőrgyulladások. Ez az érzőidegsejt-család azért érdekes, mert szerepe van a gyulladásos típusú betegségekben, amelyben az érrendszert, az immunrendszert, és az idegi folyamatokat egyaránt fontos szerepet játszanak. Munkacsoportunk ezen kívül a központi idegrendszer fájdalom-feldolgozásában és érzékenyítésében résztvevő folyamatokat, fő mediátorokat és célmolekulákat vizsgálja. A krónikus fájdalom sok szabályozási pontja található az agy különböző területein, és számos esetben depresszióval, szorongással jár együtt. E kapcsolatrendszerek, közös mechanizmusok vizsgálata munkánk másik fókusza az utóbbi években, amellyel a Nemzeti Agykutatási Programhoz kapcsolódunk.
Ön kapta a junior díjat. Ön mivel foglalkozik?
Poór Miklós: A mikotoxinok – más néven penészgomba toxinok – egyes ételekben és italokban megtalálható toxikus anyagok. A ciklodextrin technológiát felhasználva – együttműködve egy hazai gyártóval, a CycloLab Kft-vel – szeretnénk olyan kölcsönhatásokat kimutatni, melyek felhasználásával eltávolíthatjuk e toxikus anyagokat pl. különböző italokból, így csökkenthetjük a szervezetbe jutó toxinok mennyiségét. Egy másik ehhez kapcsolódó vizsgálatunkban, olyan kémiailag módosított ciklodextrineket szeretnénk találni, amelyek annyira erősen kötik ezeket a mikotoxinokat, hogy akár a szervezetbe már bejutott méreganyagokat is el tudják távolítani. Így
kutatásaink jelentős része az új toxinmentesítési eljárások kidolgozását célozza.
Emellett nagyon érdekel minket egyes toxinok és gyógyszerek kölcsönhatása szérum albuminnal. Az albumin a legnagyobb mennyiségben előforduló plazama-protein az emberi keringésben. Ha erősen köt egy anyagot, az jelentősen befolyásolja annak szövetekbe való bejutást a vérből, illetve azt is, hogy milyen gyorsan tud távozni a szervezetből. Már nagyon sokat tudunk a témáról, azonban így is számos nyitott kérdés marad. Mi a kályhától indultunk el, azaz az alapoktól. Jelenleg főként izolált fehérjékkel dolgozunk, valamint sejttenyészeteken vizsgálódunk, de a közeljövőben szeretnénk e kölcsönhatásokat állatkísérletben is tesztelni. Nagyjából egy éve kezdtünk bele az étrend-kiegészítők és a gyógyszerek kölcsönhatásainak vizsgálatába. Próbáljuk megtalálni, hogy mik azok a vegyületek, amelyekhez interneten – nem gyógyszertárból – könnyen hozzá lehet jutni és extrém magas mennyiségben tartalmaznak egy vagy több természetes eredetű vegyületet. Ennek kapcsán a legfontosabb kérdésünk, hogy ha a beteg elkezdi szedni ezeket az étrend-kiegészítőket valamilyen gyógyszerrel együtt, akkor ez tudja-e és ha igen, akkor miként tudja kedvezőtlenül befolyásolni a terápiát. A táplálék-kiegészítők fogyasztásáról a beteg nem biztos, hogy beszámol az orvosának, pedig ez sokszor nagyon fontos lenne. Az ilyen kölcsönhatások feltárása lehetőséget nyújt arra, hogy a potenciálisan kialakuló negatív következményeket elkerülhessük.
Önök alapkutatást végeznek a kapszaicinnel, vagy már túljutottak ezen a fázison?
Helyes Zsuzsanna: A mi csoportunk az elmúlt húsz évben a felfedező kutatásból kiindulva gyógyszerfejlesztési tevékenységet is végez. A munkánk egy része arra irányul, hogy feltérképezzük a kapszaicin-érzékeny érző idegrendszer által szabályozott mechanizmusokat, megtaláljuk a belőlük felszabaduló kulcsmediátorokat, és azonosítsuk azok célmolekuláit és jelátviteli folyamatait. Amint ez sikerül, akkor kémikusok és vegyészek segítségével lehet ezekre a célmolekulákra tervezni speciális aktiváló, illetve gátló molekulákat. Ettől a ponttól már kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységről van szó.
Jelenleg két nagyon érdekes és ígéretes projekten dolgozunk új típusú gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerek kifejlesztésére irányulóan. Mindkettő hasonló indikációkkal – elsősorban azokra a fájdalomállapotokra, amelyek krónikus, idegi eredetű fájdalmak, és amelyekre jelenleg nincs kielégítő terápia, a klasszikus fájdalomcsillapítók ezekre nem hatnak.
Az egyik a szomatosztatin nevű gyulladásgátló, fájdalomcsillapító hatású peptid egyik célmolekulája, az sst4 receptor. Erre ható speciális izgató vegyületeket a Vichem Kft. szintetizált és a PTE-vel mi szabadalmaztattuk, a következő öt években szeretnénk megtalálni ezekből a gyógyszerfejlesztési szempontból legmegfelelőbb vezér molekulát és utána annak az ún. preklinikai fejlesztését elvégezni. A másik projektünk ennél előrébb tart, ott már van egy speciális olyan enzimgátló vegyületünk, amely fájdalom- és gyulladáskeltő anyagok termelését csökkenti a szövetekben. Arra a fejlesztésre sikerült egy nagy konzorziális pályázati támogatást elnyernünk, amelynek keretében három éven belül egészséges önkénteseken, majd betegcsoportokon is vizsgálható vegyület lehet a kezünkben. Ahhoz, hogy egy ilyen gyógyszerjelöltből törzskönyvezett gyógyszer legyen, még 8-10 évnek kell eltelni, és gyógyszergyári részvétel nélkül az akadémiai szférából nem is lehetséges.
Ha jól számoltam most fejben, akkor egy már 22 éve folyó kutatás befejezéséhez még 8-13 évre van szükség?
Helyes Zsuzsanna: Ahol most tart a legelőrébb járó fejlesztési vonalunk, ahhoz
legalább még kb. 8 év kell, mire esetleg gyógyszertárban meg lehet vásárolni az új „terméket”.
Addig azonban még rengeteg buktató van, és a gyógyszerjelöltek jelentős része sajnos ezek áldozata lesz. Ha megnézzük az elmúlt évszázadot, hogy hány eredeti magyar fejlesztés jutott el törzskönyvezett gyógyszerig, akkor azt mondhatom, hogy mindössze néhány. A gyógyszerfejlesztés borzasztóan nehéz, hosszadalmas, és buktatókkal teli terület. Korábbi médiaszereplések után, amikor elmondtam a kutatásaink célját és gyógyszerfejlesztési aspektusait, néhány év múlva rákérdeztek, hogy ha olyan jól megy a kutatás, akkor mikor lehet már megvenni azt az új gyógyszert. Sajnos ez nem ilyen gyorsan megy. A cikkek nyomán emberek is megkerestek, hogy mikor lehet már kipróbálni a gyógyszert, mert nekik fáj a derekuk, csípőjük. Ha sikeresen összeállítjuk a preklinikai dossziét, amelyben tudományos bizonyítékokat szolgáltatunk a gyógyszerjelölt hatásosságáról, biztonságosságáról és szervezetbeli sorsáról, rágcsáló és nem rágcsáló fajokban, akkor egészséges önkéntesnek beadhatóvá válik nagyon körültekintő dokumentáció után. Onnantól kezdve legjobb esetben 5-6 év van hátra a sikeres törzskönyvezésig, de ettől a klinikai vizsgálatokra már értékesíthetővé válik a vegyület nagy gyógyszergyárak számára is. Ahhoz, hogy odáig eljussunk, legalább másfél milliárd forint szükséges, egyetemi szinten a gyógyszerfejlesztés különösen nehéz dolog, de bízom benne, hogy azért nem lehetetlen.
Milyen buktatók vannak, lehetnek?
Helyes Zsuzsanna: Kiderülhet, hogy káros mellékhatásai, toxikus hatásai van egy vegyületnek, vagy nem úgy jut be a szervezetbe, a célszervekbe, ahogy azt szeretnénk, hamar lebomlik vagy átalakul potenciálisan károsító termékekké. Ezekhez a kutatásához nem elegendőek a kisebb pályázati összegek, ehhez nagyobb, pl. EU-s pályázatok elnyerése szükséges, konzorciális munka megfelelő partnerekkel, és nagyon összehangolt, közös kutatás. Eddigi pályám során 12 szabadalmi beadványban vettem részt, ebből azonban jelenleg csak három élő, többek között az előzőekben ismertetett okok miatt.
Önök hol tartanak?
Poór Miklós: Az alapkutatásnál. A közelmúltban kezdett el formálódni körülöttem egy kutatócsoport.
Az alapkutatás meddig juthat el?
Poór Miklós: Jelenleg 30 éves vagyok, így fiatal kutatónak számítok. Nyilván bizakodó vagyok, de nem lehet tudni előre, hogy meddig sikerül eljutni az aktuális kutatásainkkal. A PhD évek a szárnybontogatással teltek, utána átmentem egy másik kutatócsoportba, ott is meg kellett tanulnom rengeteg dolgot. A PhD évek alatt és utána is elindultak már önálló projektjeim. Most önálló pályázati forrás is áll a kutatásunk mögött és szépen lassan elkezdtem építeni a kutatócsoportomat. Mi még azért eléggé kishalak vagyunk Zsuzsáék csoportjához képest…
Helyes Zsuzsanna: Azért nekünk van 16 év előnyünk…
Poór Miklós: Sem olyan humánkapacitás, sem olyan pályázati források, sem olyan tapasztalat nem áll mögöttem, mint Zsuzsáék mögött. Nekik van az Pécsi Tudományegyetemen az egyik legkomolyabb teamjük. Mi ettől még nagyon messze vagyunk. Én egy viszonylag új területen indultam el, ott is még az alap kölcsönhatásokat vizsgáljuk. A csoportunk létszáma is limitált, lépésről lépésre próbáljuk a kutatási metodikákat bővíteni, a következő években majd állatkísérletekkel is szeretnénk kiegészíteni repertoárunkat…
Ha húsz év múlva készít Önnel interjút valaki, akkor addig kitarthatnak a témái, amelyekkel most foglalkozik?
Poór Miklós: Nem tudom. Ha új témákra bukkanok, amelyek érdekelnek, az nem jelenti azt, hogy a régieket magukra hagynám.
Tíz-húsz év múlva, ha ránézünk a tevékenységemre – remélem – találunk majd belőle valamit, ami hasznosítható lesz.
A felvetett kérdéseink érdekesnek tűnnek, hogy mi lesz az eredménye, nem tudhatjuk, de a kutatás ilyen. Nem ismerjük a válaszokat, éppen ezért érdekes csinálni.
