Idén tavasszal hunyt el Koltai Dénes, a PTE korábbi, Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának (a legendás FEEK) alapítója és egykori dékánja, a PTE egykori rektorhelyettese, ma emléktáblát avattak az általa egykor alapított karon.
„Olyasvalaki volt – mondta Koltai Dénesre emlékezve Miseta Attila, a PTE rektora-, aki élvezte az életet, miközben mindvégig becsületesen dolgozott, felépített egy olyan egyetemi kart, amely hiánypótló volt. Gondolkodásának bizonyos elemeit a mai dékáni csapat is bátran magának vallhatja.” A rektor személyes hangon, érzelmekkel átitatott történetekkel emlékezett Koltai Dénesre.
Szécsi Gábor a Kultúratudományi Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar dékánja emléktáblaavató beszédében Illyés Gyula Ady Endréről írott esszéjéből idézte a költő halhatatlanságról írott gondolatait Koltai Dénes kapcsán.
„A halhatatlanság azt jelenti, hogy az író nem hagyja el a művét, örökké mögötte áll, mintha újra rendezné, nyesné, egyenesítgetné, mint valami kertész. Vagy azt jelenti a halhatatlanság, hogy az ember annyit ad, oly mérhetetlen mennyiséget az emberinek, hogy abban az idők végtelenségéig mindenki megtalálja, ami személyesen ép neki szól? (Nyugat 1937. december)
Szécsi szerint Koltai Dénes élete három pilléren nyugodott, amely őt Illyési értelemben halhatatlanná tette: Koltai Dénes a tanár, Koltai Dénes a tudos, és Koltai Dénes a karalapító is volt egyszemélyben. A három pillér között a kapocs – Szécsi megfogalmazásában – a gyakorlatorientáltság, mert minden mondata mögött ott volt, hogy lehet az elméleti tudást a gyakorlatra átfordítani. A KPVK mai dékánja szerint elődje tudósként is gyakorlatorientáltan kutatott. „Karalapítóként, műhelyteremtő emberként is pontosan látta, hogy mi ma egy egyetem feladata. Oktasson, tudasson olyan ismereteket, amelyek megvannak már, nyissa is meg ezeket az eredményeket szélesebb körben a társadalom előtt és az egyetem feladata az is, hogy formálja a környező régió életét.”
Az emléktáblaavatás előtt Szécsi visszatért a halhatatlanság témájára, szerinte Koltai Dénes is örömmel fogadná a halhatatlanság e formáját: „Néhány év múlva talán két diák arról fog tanakodni, hogy hol lesz az előadás. Tudom, hogy a Koltaiba kell menni, te nem tudtad?! Menjünk a Koltaiba!
