close
CímlapEgyetemi életTerjed a mukbang – nyugi, ez (még?) nem betegség

Terjed a mukbang – nyugi, ez (még?) nem betegség

A mukbang műfajáról, vagyis az „evős videókról” tartott igen érdekes előadást a napokban egy országos médiakonferencián, Budapesten, az MTA székházában Guld Ádám, a PTE Bölcsészettudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének egyetemi adjunktusa. Hihetetlenül gyorsan terjedő és egyre népszerűbb műfajról van szó, ami leginkább egy szomorú szociológiai jelenségre hívhatja fel a figyelmet – derült ki az előadásból.

A mukbang két dél-koreai szóból származik: az evésből és a közvetítésből. Tulajdonképpen ennyire egyszerű a dolog: az influenszer odaül a kamerája elé, és a képzeletbeli közönséggel, vagyis a nézőkkel „társalog” a zabálás közben, még ha ez egy egyirányú társalgás is. Sőt, van, hogy "társalgás" sincs, csak metakommunikáció, grimaszolás. A zabálás szó nem túlzás ebben az esetben, hiszen ahogy Guld Ádám elmondta: a csámcsogás, az állon lecsorgó étel simán belefér ebbe a műfajba, sőt, már-már követelmény.

Ezt a mukbang-videót már több mint 33 millióan (!) látták

E műfaj képviselői attól sikeresek, hogy humorosak, és közvetlenek

– mondja a PTE oktatója. "A nézőt és a szereplőt egy asztal választja el egymástól, és az asztalon lévő étel. Mondhatnánk egy kézlegyintéssel, hogy ez meg kit érdekel, de ha megnézzük a számokat, akkor nagyot csodálkozhatunk: milliós nézettségük van ezeknek  videóknak, és százezres nagyságrendben követik a legnépszerűbb mukbangosokat."

Guld Ádám az MTA székházában tartotta az előadását
 

Ugyan Dél-Koreából indult a műfaj, és ott lett először nagyon népszerű, az elmúlt években átterjedt Amerikába, majd onnan az öreg kontinensre. Guld Ádám előadásából az is kiderült, hogy immár Magyarországon is komoly tábora van a mukbang-videóknak, a három legnépszerűbb magyar „evős videósnak” összesen közel kétszázezer követője van, és ez a szám napról napra emelkedik.

Ez is a műfaj egy igen népszerű példája

"Hogy mi a mozgatórugója ezeknek a videóknak, és hogyan lesz ennyi nézőjük, azt sokan vizsgálják, de egy fontos szociológiai jelenség már most kiolvasható a videók kommentjeiből" – mutat rá egy érdekességre Ádám.

Leginkább magányos fiatalok szeretik ezeket a videókat, akik nem szeretnek egyedül étkezni, vagy csak egyszerűen társaságra vágynak, és ez egy viszonylag egyszerű módja a megszerzésének. Ki sem kell mozdulni otthonról, csak a mobilon bekapcsolni egy mukbang-videót.

Az előadáson olyan idézeteket is mutatott az evős kisfilmek kommentjeiből Ádám, amelyek valóban szívszorítóak, például: „Fekszem egyedül a sötétben a paplan alatt, és nézem a videódat. Köszönöm, hogy vagy nekem!”; vagy „Utálok egyedül enni, de neked köszönhetően többször már nem is kell.”

"A „Z” generáció elmagányosodása kezd tehát kirajzolódni ebből a jelenségből – foglalja össze a lényeget Guld Ádám.


Sokan voltak kíváncsiak Guld Ádám előadására

Az influenszer egyfajta online barátként jelenik meg, aki azonban csak virtuális barát.

Az étkezés szociális aktusa az összetartó elem ebben a szituációban, de egyértelmű, hogy ez nem igazi, interaktív kapcsolat, hiszen a hagyományos baráttal ellentétben az influenszer nem lehet jelen az adott fiatal életének fordulópontjainál, nem tudja átsegíteni őt a nehézségeken. Egyfajta hiánypótló tehát a mukbang videó, de igencsak képlékeny a hiánypótló ereje."

És hogy mit hozhat a jövő e műfaj számára? Ezt nehéz megmondani – derült ki az előadásból. Az szinte biztosra vehető, hogy előbb-utóbb marketing-célokra is fel fogják használni az egyes élelmiszer-gyártó cégek, vagy a gyorsétterem-láncok a videókat és azok készítőit. Addig is, amíg ez bekövetkezik, étkezzünk egészségesen, és minél jobb – nem virtuális – társaságban, ha tehetjük! Jó étvágyat!

 

Kottász Gergely

PTE sajtóreferens