Először pályázik a Pécsi Tudományegyetem rektori posztjára dr. Herke Csongor, a PTE Állam- és Jogtudományi Kar Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője. Pályázata részleteiről kérdeztük.
Miért pályázik a rektori címre?
A Pécsi Tudományegyetem 2000-ben kezdődött története alatt
eddig még egy jogász sem aspirált a rektori címre. Ezen szeretnék változtatni.
A pályázatában a hallgatókkal kapcsolatban egyfajta összhallgatói értekezletet említ. Miért gondolja úgy, hogy - ahogy fogalmazott - „torzulás van a hallgatók és a kari/egyetemi vezetés közti információáramlásban”? Mivel lehetne ezt feloldani?
Hangsúlyoznám, hogy nem azt mondom, hogy a hallgatói önkormányzatok rosszul képviselik a hallgatói érdekeket! De lehet, hogy nem érnek el hozzájuk olyan kérdések a hallgatók részéről, amik fontosak és érdekesek lehetnének. A jogi karon volt már szerencsém egy összhallgatói ülésen részt venni, és sok érdekes kérdés merült föl.
Az összhallgatói értekezlet azért is lenne fontos, mert nekem a nagy problémám az egyetemi élettel az, hogy megszűnt! Nincsenek itt a hallgatók, a telefonjuknak és a közösségi médiának élnek… Nyilvánvaló, hogy a hallgatói érdekeket a közösségi médián keresztül is közvetíteni kell, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne újra megteremteni az egyetemi életet. A közösségi médiát is jó platformnak tartanám ahhoz, hogy információkat, kéréseket, visszajelzéseket küldhessenek, akár közvetlenül a rektori vezetés részére.
Viszont
egy összhallgatói értekezlet révén talán rájönnének a hallgatók arra, hogy néha jó személyesen is találkozni másokkal.
Szerintem ez nagyon hiányzik, a jogi karon legalábbis ezt tapasztalom, de más karokon is ezt látom. Személyes és közvetlenebb csatorna lenne, a hallgatók feltehetnék a kérdéseiket, vagy legalább személyesen látnák a kari és az egyetemi vezetőket. Meggyőződésem, hogy igen kevesen tudják a PTE hallgatói közül, hogy például hogyan néznek ki a rektorhelyettesek. Ez azért van, mert egyáltalán nem találkoznak velük. Hiányzik a személyes kapcsolat.
Karrier Iroda már működik az Oktatási Igazgatóság szárnyai alatt. Mennyiben térne el az Ön által kezdeményezett Karrier Iroda a mostani tevékenységétől?
A jelenlegi Karrier Iroda megfelelően működik, ám nincsenek konkrétan egy-egy adott karhoz kapcsolódó hasonló szervezetek. Azt gondolom, hogy a karrierlehetőségek karonként annyira eltérőek - és itt nemcsak a végleges elhelyezkedésről van szó, hanem például a gyakorlatokról is -, hogy ezeket célszerű lenne a kari specifikumokra hangolni. A gyakorlatok leszervezésével sem kell a hallgatókat magukra hagyni, mind ezeket, mind a leendő munkahelyük megszerzését kari szinten lehetne segíteni. Megjegyzem, a cégekkel való kapcsolatrendszer is a karokon működik. Ettől még ugyanúgy szükség lenne a jelenlegi Karrier Irodára is, hiszen egyetemi szinten foghatná össze a karokon működő szervezeteket.
Emlékszem, a jogi kar korábbi dékáni ciklusa alatt egy olyan rendezvényre, amikor Karrier Napot szerveztünk: rengetegen érdeklődtek! A hallgatóink megtudták, hogy nem nehéz egy nagynevű, akár budapesti vagy nemzetközi ügyvédi irodába bekerülni, ráadásul a már ott dolgozó fiatalok mesélték a tapasztalataikat. Szerintem sokat segítenének a hallgatóknak a hasonló rendezvények.
A pályázata tartalmaz egy részletes nemzetközi kitekintést. Az anyagában megjelenő külföldi egyetemek közül miért pont a Berni egyetem víziója („A tudás értéket generál”) fogta meg a legjobban?
Az, hogy a tudás értékes, szerintem hiányzik a társadalmunkból. Csak egy példát mondok: lakásfelújítás zajlik nálunk, és a múlt hónap volt az első, hogy többet kerestem, mint a kőműves. Vagyis egyetemi tanárként nekem alacsonyabb volt a nettó havi bérem, mint annak a kőművesnek, aki a falat rakta általános iskolai végzettséggel. Talán csak Bulgáriában alacsonyabb egy egyetemi tanár fizetése a magyarnál, és mindezt úgy, hogy nem néhány százalékos, hanem nagyságrendi eltérésekről beszélünk! Egy svájci professzor nem kétszer vagy háromszor annyit, hanem tízszer annyit keres egy magyarnál. Meggyőződésem, hogy ha a professzorainkat a svájci kollégákhoz hasonlóan fizetnénk meg, akkor valóban elvárhatnánk tőlük, hogy kutassanak, oktassanak, és ne is vállaljanak mellette más munkát.
Legyen értéke a tudásnak!
Ha az egyetem struktúrája jól működik, akkor lehet is értéke. Mert az egyetemen lévő tudást forintosítani lehet. Sosem értettem, miért külsős cégeket bíznak meg például egy jogi probléma megoldásával, hiszen elvileg az egyetemen tanítanak a legjobb jogászok. A forintosítás lehetőségeit fel kell mérni, és meg kell valósítani.
A bérek rendezését kiemelten kezeli, a teljesítményértékelési rendszerrel egybekötve. Ennek hogyan képzeli el a megvalósítását?
Eredetileg 2x15 százalék fizetésemelést ígértek a modellváltás révén. Majd ezt módosították arra, hogy a második 15% már teljesítményarányos legyen, vagyis aki többet dolgozik, az többet kapjon, aki kevesebbet, az kevesebb plusz juttatásban részesüljön. Nem tudom, miért ilyen lassan, de ismeretes, hogy készül az egyetemi szintű teljesítményértékelési rendszer. Meggyőződésem, hogy a teljesítményt a PTE minden dolgozójánál lehet számosítani, legyen akár adminisztrátor, akár ügyvivő szakértő az illető.
Ugyanakkor nehéz ügy ez, hiszen egy oktató esetében lehet egy félig-meddig objektív mérőrendszert felállítani, és van is egy viszonylag stabil értékelési rendszer, de nem biztos, hogy az egy-egy karra specializált értékelési rendszer elemei más karokra, más tudományterületekre is érvényesek. Furcsa, hogy a rektori vezetés egységes teljesítményértékelési rendszert szeretne. Szerintem a karoknak kellene kidolgozniuk a maguk rendszerét, és sorba állítaniuk az embereket. Valóban nem lehet összehasonlítani egy jogászprofesszor teljesítményét egy orvosprofesszoréval, de az adott szakmán belül viszont lehet értékelni! Kimondhatnánk, hogy az adott területeken legjobban teljesítők ugyanolyan szinten álljanak.
Mind a hallgatók, mind a dolgozók esetében hangsúlyozza a sport fontosságát. Mi a terve arra nézve, hogy az aktivitást fokozza?
Nemzetközi és hazai tendencia, hogy az infrastruktúra fejlesztése kihat a sportteljesítményekre profi szinten is. Ahol több a futballpálya, több a stadion, inkább mennek el sportolni az emberek, és jobb eredményeket is érnek el. Ha a város tele lenne futópályákkal, biztos vagyok abban, hogy többen mennének el futni. A dékáni pályázatomban például felvetettem, hogy a közgáz és jogi kar közös udvarán lehetne kosárlabdapálya - meggyőződésem, hogy lennének, akik ott pattogtatnák a labdát! Egyrészt tehát szükség van infrastruktúra-fejlesztésre. Nem milliárdos beruházásokra kell itt gondolni, nem sportcsarnokokat kellene építeni, mindössze a meglévő területeket kellene fejleszteni.
Nagyon elégedett vagyok a Sportiroda tevékenységével, de valami miatt kevésbé érik el az embereket, nehezen verbulválnak PTE-s csapatokat. Meg kell találni erre a módszert, és valahogyan mozgásra ösztönözni őket. A magam példáján tudom, mit jelent sikert elérni a sportban - negyvenéves koromban találtam ki, hogy lefutom a maratont, és a negyvenkettőt betöltöttem, amikor lefutottam az első versenyen teljesítettem a távot, Párizsban. Jó érzés volt a siker. Például ha egy-egy nagyobb futóversenyre összeállítunk egy egyetemi csapatot, a PTE-nek a nevezésekkel, útiköltséggel kellene mindössze támogatnia, vagy indulhatna egy különbusz, ami egyben társaságot is teremt.
A sportnak nagy az összetartó ereje, és ahhoz, hogy a szellemi teljesítmény nőjön, elengedhetetlenül szükséges.
Kiemeli a nők megfelelő reprezentációját - hogyan lehetne Ön szerint lendíteni ezen a területen?
Ezt nagyon fontosnak tartom! Nincs olyan egyetem, ahol a stratégiának ne lenne szerves része a nemek közötti egyenjogúság. A foglalkoztatásban ma már nem biztos, hogy nagy a különbség a nők és a férfiak aránya között a PTE-n, ennek ellenére a vezetőségben a nők nem jelennek meg. Azt gondolom, hogy
nem biztosított, hogy a legjobb tudású nők vezetői képességeiket érvényre tudják juttatni. Szeretném, ha a rektori vezetésben nők is helyet kapnának, nem férfiak döntenének a fejük felett.
Több, az oktatás minőségének javítását célzó pontot lehet olvasni a pályázatában. Miért van erre szükség, milyen alapvető irányok mentén lehetne ezt Ön szerint fejleszteni?
Felállítunk olyan prekoncepciókat, amikről elhisszük, hogy igaz. Ilyen, amikor kijelentjük, hogy patinás, kiváló egyetem vagyunk - ezt minden alátámasztja, csak az adatok nem. Nem vagyunk rajta még a 800-as listákon sem nemzetközi szinten.
Szerintem megfelelő úton halad az egyetem, de miért hitetjük el magunkkal azt, hogy ennyire remekül teljesítünk, ha ez nem igaz?
Sajnos nem vagyunk annyira jók, mint amennyire képzeljük magunkról. A lehetőségeink megvannak rá, de fejlődnünk kell. Fel kell térképezni, hogy mik a gyenge pontjaink, és ezekkel kiemelten kell foglalkoznunk. Mondok erre egy példát! Annak idején oktatási dékán-helyettesként én dolgoztam ki az ÁJK teljesítményértékelési rendszerét, mely az akadémia, illetve a MAB rendszeréhez igazodott. Amint az oktatók látták, mire van szükség, az adott oldalt kezdték el fejleszteni. Gyors sikert az hoz, ha mindez honorálva is van. Érje meg itt lenni, érje meg itt dolgozni - és ezután lehet követelni is.
A modern oktatási módszerek alkalmazása nagyon fontos lenne. Ma már nem elég az, hogy valaki elhadarja egy előadóteremben az anyagot. Sokat tesz ezért az egyetem, hogy a modern oktatási lehetőségeket el tudják sajátítani az oktatók. Az is tény, hogy minél modernebbek az oktatási módszerek, annál könnyebben sajátítják el a tananyagot a hallgatók, és annál könnyebben tudnak a gyakorlatban is érvényesülni. Azt gondolom, hogy fontos lenne ezekkel az eszközökkel minden oktatót megismertetni, és meggyőződésem, hogy szükség lenne arra is, hogy ez megfelelő szervezeti keretek között történjen.
Pályázatában így fogalmaz: „Egy olyan egyetemet képzelek el, ahol a Karoknak megvan a megfelelő önállóságuk, nem érzik úgy, hogy az egyetem a fejük fölé nőve dönt, ugyanakkor az egyes Karok magas szintű, egymást támogató együttműködése olyan értékeket teremt, amit külön-külön nem lehetne elérni.” Szervezeti és működési szempontból hogy tartja ezt megvalósíthatónak?
Karok között, de egyetemi szinten is lehetne interdiszciplináris előadásokat szervezni, melyek révén egy-egy adott tématerületnek több tudományos vetületével ismerkedhetnénk meg. Ebben manifesztálódhatna az is, hogy a karok nem riválisként tekintenek egymásra.
Önmagában attól az egyik karnak nem lesz jobb a sora, ha jobb a másiknál - az egyetemet és a karokat is a közös projektek vihetik előre.
Dékán-helyettesként úgy tapasztaltam az akkori rektori vezetéssel folytatott megbeszélések során, hogy olyan, mintha két külön szervezet létezne: az egyetemi és a karoké, amik egymással párhuzamosan léteznek. Ennek szerintem nem így kéne működnie, hiszen az egyetemnek pont az kellene, hogy legyen a célja, hogy a karok működését támogassa, és ebből kihozzon valami pluszt. Tudom, hogy mindehhez szemléletváltás és idő szükséges, de el kell indítani ezt a folyamatot. Nem egymás ellenségei vagyunk, hanem egy egyetemhez tartozunk és egymást kellene, hogy támogassuk.
Mi a véleménye a modellváltásról és az azóta történt lépésekről?
A zsebünkön érezhettük a fizetésemelést, és elvileg köztudottá vált, hogy más a fenntartói rendszer, de ezen túl egyelőre őszintén szólva még nem érzek különbséget. A lehetőségek, amikkel járhat, inkább egyes karokhoz kötődnek. Azt gondolom, a modellváltás révén nagyobb pénzekhez lehet majd hozzájutni a korábbinál kevesebb adminisztrációs teherrel, illetve az egyetem sokkal egyszerűbben tud piaci partner lenni.
A rektort a Szenátus választja. Miért Önre szavazzanak?
Olvassák el a két programot, és döntsenek.
Úgy gondolom, ha nem én nyerek, akkor legalább leírtam olyan javaslatokat, melyeket lehet hasznosítani. Ez fordítva is igaz: amennyiben nyerek, én is felhasználom majd a másik rektorjelölt ötleteit azért, hogy a meglévő, jól haladó rendszeren módosítsunk és egyetem előrébb lépjen.
Az elmúlt időszak sok váratlan (koronavírus) és gyors (modellváltás) és rettenetes (ukrán helyzet) dolog történt. Hogyan készítené fel a PTE-t egy ezekhez hasonló, előre nem látható, de az egyetem életét meghatározó változásra?
Előre látni ezeket nem lehet, így felkészülni sem lehet ezekre a kihívásokra. A legfontosabb ilyenkor a gyors reagálás. Úgy gondolom, ezt a modellváltás lehetővé teszi az elkövetkezendőkben, hiszen lehetőség van például arra, hogy forrásokat gyorsan át lehessen csoportosítani.
