Bensőséges hangulatban zajlott az MTA Székház előadótermében tartott könyvbemutató, mely keretében a Farkas Ferenc születésének 70. évfordulójára megjelent emlékkötetet barátok, pályatársak személyes szavai egészítették ki.
Jarjabka Ákos (PTE KTK Vezetés- és Szervezéstudományi Intézet) elmondta, hogy a kötet nem csupán egy emlékkönyv, hanem tankönyv is egyben, a szerkesztők (Szerkesztőbizottság: Balogh Gábor, Dobrai Katalin, Farkas Ferencné, Jarjabka Ákos, Karoliny Mártonné, Kriston-Vizi Dorottya, László Gyula, Németh Julianna, Sipos Norbert, Szabó-Bálint Brigitta, Szűcs Pál, Tábori Laura, Uhrin Anett, Venczel-Szakó Tímea) arra törekedtek, hogy a vezetéstudomány oktatásához az egyetemi mindennapokban használható tankönyvet állítsanak össze, tizenhét témakörben a szaktudomány legjobbjait kérték fel közreműködésre.
A Farkas Ferenc születésének 70. évfordulójára megjelent Emlékkötet és tankönyv könyvbemutatójának hangulata egy idézettel szemléltethető legjobban, részlet Jarjabka Ákos előszavából:
„Kezdtem megérteni, hogy egy tudományos pályafutás végén, vagy egy kerek évforduló beköszöntével az ünnepelt számára milyen megbecsülést jelző és megható gesztus, hogy a pályatársak, volt tanítványok és barátok meglepik kollégájukat olyasvalamivel, amit csak ők adhatnak: saját gondolataikkal. Egy egyetemi oktató pályája után ugyanis nem marad épület, vagy egy szép szobor, vagy egy jól megszerelt autó, csak a gondolatai élhetnek tovább a tanítványaiban. Átlépve oktatói/kutatói/menedzseri pályám delelőjén, egyre fontosabbá válik számomra, hogy gondolatokat ültessek el mások fejében, és ezt a mintát Farkas Ferenc professzoromtól, mentoromtól, főnökömtől vettem át. Nem az a fontos, hogy ÉN mit akarok elmondani, NEKEM mi a véleményem, hanem az, hogy akinek mondom, az jobbá, többé, nemesebbé, értékesebbé váljon. A fiatal – bocsánat a régies kifejezésért – értelmiségi legfőbb erénye lehet az, hogy gondolkodik, véleményt és teóriát képez, csiszolja azt, megméretteti vitaközegben, és ez a javára válik akkor is, ha oktatói, de ha menedzseri pályát választ, és még a magánéletében is. Ennek voltál mestere, Tanár Úr! Csendesen figyelemmel kísérted azokat, akik felkeltették az érdeklődésed, finoman terelgetted, nyesegetted, csiszoltad őket, gyakran úgy, hogy észre sem vették.”
