Kalmár Gyöngy a PTE Művészeti Kar Festészet szak másodéves hallgatója, fiatalsága ellenére az Ancora Art Galériában már tavaly novemberben lezajlott első egyéni kiállítása. Műveiben erősen tükröződik az az alkotói akarat, ami sajátos koncepciójából adódik. Mestere, Somody Péter is hamar támogatni kezdte kísérletezéseiben és elengedte az első évesek számára szokásos feladatokat. Lessetek be műtermébe a következő írás és Csortos Szabolcs képein keresztül.
Jelenleg három projektje fut, melyek erősen expresszív jellegűek. Az első egy - elmondása szerint - egyszerű gyártástechnikával készülő sorozat, melyben főként ecsettel felvonalaz organikus módon néhány vonalat a háttérben, majd a koncepcióhoz illő színeket keres, melyek kombinálása esztétikus lehet. Ezeket a tubusból a papírra nyomja, majd egy nagy fémvonalzóval lehúzza. A színek komponáltsága és az alakzatok spontaneitása eredményezi művei izgalmas atmoszféráját.
A következő két projektje a forrás és a szabad gesztusok körül forog, melyekből többet is láthattunk első kiállításán. A forrás esetében a jól kivehető középpont és a köré szerkesztett vonások a dominánsak. A szabad gesztusoknál a felszíni kísérletezések az erős impulzusok a meghatározók.
“Haladó tudatosságnak mondanám az alkotási folyamatot. Úgy értem, hogy fokozatosan épülnek a képek, vagyis
mindig a kép mondja meg, mit csináljak.
Nyilván azért mégis az én elmém munkája, de egy folyamatos reflektív vizsgálat, ki-kitekintés az alkotás folyamatában, hogy épp mi illene oda, vagy hogy állok. Nem egy végtelen előretervezettség, sokkal inkább ösztönösség jellemző ezekre a műveimre”- meséli a forrás és szabad gesztusok alkotási folyamatának részleteit.
Rövid pályafutása alatt egyértelművé vált: Gyöngy nem figurális festő. Sok esetben dolgozik akrillal és akril spray-vel, de olykor zománcfestéket is használ munkáihoz. Témáit önmaga az absztrakt expresszionizmus hasonlítaná, de olykor-olykor eltér ettől. Az Ancora galériában kiállított forrás és gesztus geometria sorozatok darabjai közt közös pontként említhető a képek struktúrájában az egy (vagy kettő) középpont köré szerkesztettség. Megjelenik egy gravitációs pont, ami vonzásában keringenek formái:
akár egy fekete lyuk, mely körül áramlik az anyag.
Ezt értelmezhetnénk a gondolatok vizualizálásaként, melyeknek van egy centruma, ami az egész rendszert mozgatja. Gyöngy sokszor természeti jelenségekhez hasonlítja ezeket az alkotásokat.
“Sok mindenre emlékeztetett minket, én például több képemben a lépcsőházat látom, ami lefelé megy a földszint felé, ahol még minden nagyon sötét és ismeretlen, de láthatunk benne galaxist vagy akár kerengő szerzeteseket, akik éppen imádkoznak” - mondja Gyöngy.
Szerintem talán azonban a lépcsőház vagy kerengő (román stílusban épült szerzetesi kolostorok fedett körfolyosója, ahová a szerzetesek imádkozni elmélkedni jártak) hasonlat illik leginkább azokhoz a meditatív és gondolati folyamatokhoz miket ő a képekhez társít.
Nem tudok elmenni amellett, hogy Gyöngy műhelyében egy kupac könyv állt, melyekről eleinte csak azt volt hajlandó elárulni, hogy most vette át, azért vannak ott. Később picit mégis elmesélte, melyik miért izgalmas számára. “Ez azért, mert megragadt a címe, és nem kanonizált, bibliai kötődésű szövegek vannak benne. Ezt azért, mert érdekel a tudat természete. Ezt pedig, mert szépek a lepkék, és ez egy gyönyörű könyv, érdekelnek a pillangók. Ez, talán ennek van a legmélyebb jelentése, ugyanis ez a könyv nekem megvolt kiskoromban. Utána valahogyan 10 éves korom óta egyszerűen elkallódott otthonról. Most igazából úgymond visszavásároltam a gyerekkorom egy részét, aminek nagyon örülök, mert ismerem minden rajzát, minden mozzanatát, minden lapját ismerem, úgyhogy nem mond újdonságot, de az, hogy visszakaphattam a kezembe, nekem sokat jelent. Láthatod, sokféle könyv van itt, mert mindig több témában olvasok egyszerre, hogy
ne specializálódjak rá agyban egy dologra, hanem mindenfelé egyszerre kacsintgassak, amit csak találok.”
A könyvek láttán valamivel talán közelebb lehet jutni ahhoz a gondolkodáshoz, amiről Gyöngy mesél. A biológiai vagy természetből vett példái, vagy filozófiai esetenként vallásos gondolatai jellemzik a képeit. Azt is elejtette, hogy talán a forráspontot értelmezhetnénk istenkapcsolatként is, mint mindennek az alapja, egy fix pont, ami ha megvan, jöhet bármi.
“Maga a készítés folyamata is erőt kifejtő önmegnyilatkoztatás, hogy igen, én most ezt érzem, és ezt az ecsetvonást ezért, azt meg azért teszem. És ezek végül összeállnak egy képbe, aminek nagyon örülök… Minden képhez hozzá szabad érni, jó ki is tapinthatóak a sokféle festéknek és módszernek köszönhetően, itt-ott belefújok vagy belekanyarodok, ahol még nem száraz az előző réteg.”
A fénylő és matt felületek kombinálása, kísérletezés (“belemerülések, belekanyarodások”) és játék a struktúrákkal és színekkel,
ezt mind megtalálhatjuk a képekben, ha hajlandóak vagyunk kicsit több időt előttük tölteni. Gyöngy sokszor kőműves spaklival dolgozik és az ebben hordozott gesztus-szerű anyagfelvitel- amelyre a novemberi megnyitón Nyilas Márta festőművész is kitért- közelebb hozhat minket az expresszív meditatív alkotási folyamat megértéséhez, ugyanis ez a durvának is hatható alkotási folyamat relaxációs folyamat is lehet.
Egyik záró kérdésemre, hogy ő milyen irányzathoz tudná magát sorolni egyszerű, de alázatos és igaz válasz volt: “Másodéves vagyok, még nem igazán van hova bekategorizálódnom.”
Így egyenlőre ezt a műveit szemlélőkre bízza, ahogy az értelmezés lehetőségét is.
