Az erőszak ábrázolásának expresszív útját választotta Nyilas Márta (1967-, Kolozsvár), Pécsett élő festő, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar tanára. A Pécs környéki esemény és a Szép Áldozat sorozatának egyes darabjai korábban Pécsett, Kolozsvárott és Rómában láthatók voltak már kiállításokon, tavaly év végén a pécsi Nick Art és Design Kortárs Művészeti Galériában voltak láthatók.
Mikor és miért kezdted festeni ezt a sorozatot?
Három évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy feltétlenül figurális képeket kell festenem, hogy elmondhassam azokat a gondolatokat, érzéseket, amelyeket pécsi bűncselekmények sorozata ébresztett bennem, amelyek áldozatai elsősorban nők voltak. Személyesen nem voltam érintett, csak külső szemlélője voltam ennek a világnak. Nem feminista attitűdből indultam ki, ilyen esetekben legtöbbször férfi az agresszor a nő csak áldozat.
A legtöbb ilyen témájú képem olyan címet visel, mint Pécs, Balokány környéki esemény. Gyárváros környéki esemény. Mindig utaltam arra a városrészre, ahol ezek a történetek megestek. Egyiknek sem voltam tanúja, nem voltam a helyszínen. Elképzeltem mi történhetett és így készültek a képek. A színvilág is hordozza a történettel járó atmoszférát. Az intenzív színek hiánya arra is utal, hogy dokumentarista szemlélettel dolgoztam.
Belső képeket festettem meg, az események után sokat gondolkodtam a hallottakon és megpróbáltam minél hűebben megjeleníteni azt, amit belül láttam, de mindig képben gondolkodtam. A kép struktúrája, kompozíciója mindenképp befolyásolja, hogy másképpen ábrázoltam az eseményt, mint ahogy történt, plusz elemeket, motívumokat is behelyeztem a téri szituációkba.
A sorozat talán „legszebb” képén egy autót látunk és egy gyönyörű búzatáblát, egy bebugyolált holttestet próbálnak elrejteni egy klasszikus képkompozíciójú festményen. Ez miből eredt?
Sok kortárs festő dolgozik úgy, hogy az Interneten talált fényképet fogalmazza át a saját eszközeivel. Itt én is hasonló módon jártam el. Nagyon ügyeltem a képkompozícióra. A felülnézet az emlékezet attribútuma. Ha a saját életünk egy korábbi eseményére visszaemlékezünk magunkat is beleértve látjuk az egészet, megemelkedett szemszögből. A kép egy tárgyilagos tanú visszaemlékezése.
Egy impulzív meleg felületet is látunk, hajnali képet.
Ez volt a kiállítás címadó festménye. Az esemény utáni hajnal. Ezt is internetes inspirációból festettem, de sokat változtattam rajta. A hajnali első napfény színvilágát mutattam meg, miközben az ecsetkezelés és a zöld vörös komplementer színpár utal azokra a negatív eseményekre, amelyeket a fekvő alak elszenvedhetett az éjszaka folyamán.
