Schwechtje Mihály Örökség című darabját Somos Ákos rendezte, egy fehérvári csapattal dolgozott. A mai, nagyon aktuális, nagyon elevenbe vágó darab, egy tragédia nélküli sorstragédia. Egy borsodi faluban játszódik, ahová anyja halála miatt hazalátogat a Németországban dolgozó orvos, aki megdöbbentő dolgokkal szembesül. Kérdés, képes-e tenni bármit - lehet-e etikusan cselekedni egyáltalán? Az előadás érdekessége, hogy az egykor a PTE magyar szakán tanuló Somos testvérpár, Ákos és Zoltán testvérpárt alakítanak.
Kinek szól az Örökség?
Somos Ákos: Az Örökség egy zsigerileg mai darab, olyan témáról és olyan hangon szól, amihez nem kell semmilyen előismeret vagy generációs affinitás. Megszólítja és be is rántja a nézőt, ez a tapasztalatunk. Sokfelé, sokféle közönségnek játszottuk, fesztiválok színpadilag kényes nézőinek is, másféle fesztivál fűben üldögélő, laza közönségének is, fiataloknak, öregeknek. Mindenhol úgy tapasztaltuk, hogy egyértelműen hat. Schwechtje Mihály minden darabajára és filmjére a közvetlen, erősen mai fogalmazásmód a jellemző, erre a művére is.
Az nyilván nem a legideálisabb helyzet, amikor a rendező (fő)szerepel is, ennek a mi esetünkben inkább praktikus okai voltak. A COVID előtt kezdtük próbálni, aztán jöttek a megszakítások. Az ősbemutatón, a Jurányiban három színész játssza az összes szerepet, mi többfelé osztottuk el, de a főszereplő végig színpadon van. És amikor elhatároztam, hogy ezt a darabot megcsinálom, egyetlen ember volt, akiben biztos voltam, hogy minden próbám ott tud lenni: én magam. Ezért innen indultam ki, és így alakult ki a szereposztás, amiben így is vannak remek fregoli-szerepek. De a csapatunk következő bemutatójában már csak rendezőként működök közre.
És milyen az, amikor az embert a testvére, ráadásul ikertesója rendezi? Könnyű menet volt?
Somos Zoltán: Nagyon régen, még egyetemistaként voltunk utoljára együtt színpadon, ezért inkább az élmény újbóli megélése volt domináns. Ákossal a darabban is testvérpárt játszunk, ez pedig hálás és szerintem könnyebb volt hitelesnek maradni. Még ha ez azért másféle testvéri kapcsolat is, mint a miénk... Azt, hogy mit gondol a színházról, tudtam, a többieknek talán új és más volt, nekem természetes.
Az egypetéjű ikrekkel kapcsolatban kötelező, bár gondolom számotokra unalmas kérdés: a próbákon nem kevertek össze benneteket?
S. Á.: Regős János ezt mondta, amikor többedszerre látta az előadást, hogy a két testvér kapcsolata számára a darab legizgalmasabb része. És tényleg van abban valami, ha olyan játssza a nem épp konfliktusmentes viszonyt veled a színpadon, akit a valóságban is mindenkinél jobban ismersz. És ma már egyáltalán nem kevernek össze, nem csak próbákon.
S.Z.: Azért sem kevertek össze minket, mert más volt a szerep.
S.Á.: Ja, a Zoli mindig szőrös és én meg borotvált vagyok, a szerepeink szerint!
S.Z.: Igen, ez a szerep legkellemetlenebb része a minimum egyhetes borosta, volt, hogy már kisebb szakáll lett, amikor többet játszottunk egymás után.
