Az önmeghatározás szerepekben nyilvánul meg, magatartásformákon, értékrendszereken keresztül, szocializáció eredményeként jön létre, emberi kölcsönhatásokból. Létezik-e pécsi szál? A városi mellett megfér az egyetemi identitás? A város kultúrája mennyire meghatározó az identitásban? Kerekasztal-beszélgetés Bigazzi Sára szocipszichológussal, Szíjártó Zsolt kultúra-, város és médiakutatóval, a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének vezetőjével, Zeller Gyula közgazdásszal, a PTE rektorhelyettesével és Páva Zsolttal, Pécs megyei jogú város polgármesterével Balogh Robert beszélgetett.
Balogh Robert
Pécs a kultúra városa? A Mediterrán hangulatok vagy a fűszerek városa? Keringenek jelmondatok, most épp egyetemi berkekből (az MTA-szalonból) indult el a "Pécs az oktatás és tudás városa" szlogen. Mit lehet kezdeni szakmai alapon egy ilyen szituációval, ahol két-három évente gyökeresen megváltozik egy város „arculata” szlogen szinten. Bármelyik mellé lehetne csatlakozni, de akár vitatkozni is.
Bigazzi SáraFontos szempont, ha szlogenek szintjén beszélünk, hogy az adott városban kik és hányan tudnak a szlogen által képviselt tartalommal azonosulni, mögé állni, azt így hitelesíteni. Ahhoz, hogy az emberek elköteleződjenek egy szlogen mellett kell, hogy közös célokat érezzenek mögötte.
Szíjártó Zsolt
Pár hete Egerben jártam, egy egri építészirodának az épülete képviseli Magyarországot a mostani Velencei Biennálé Építészeti szekciójában beszélgettünk az épületről, egy ottani alpolgármester félrevont az est után, és a 2023-as Európa Kulturális Főváros programról beszélt, Eger ambícióiról, még nem tudják, hogy pontosan mit akarnak csinálni, de már van egy szlogenjük:
Eger, a fény városa.
(derültség) Az ugrott be erről, hogy a 19. században már ezt lefoglalta egy város, ami Egernél kissé nagyobb léptékű (szerk: Párizs). Ez nagyon jól kifejezi, hogy a városok között verseny van, és ebben azt gondolják, hogy láthatónak kell lenni, ezért brandet csinálnak a városból. A szlogenek kissé kétségbeesett kísérletek arra, hogy a várost termékesítsük, utána pedig különböző célcsoportok számára el tudjuk adni, akár turistáknak, befektetőknek, egyetemistáknak. A fény városába mégiscsak jobb tanulni, mint a sötétség városában. A ’60-as években nem mondta senki, hogy Pécs minek a városa. Nem volt ilyen küzdelem a városok pozíciói között, nem küzdöttek a láthatóságért.
Zeller Gyula
Tetszik vagy nem, ma ilyen szlogenekre van szükség ahhoz, hogy egy város rajta legyen a térképen. Fiatal koromban bányászvárosnak titulálták Pécsett, de egyszer egy országos napilapban – a földrajztudást nélkülözve – Pécs a Tenkesaljai városként jelent meg. A legtöbb szlogennel ki vagyok békülve, egyedül a Mediterrán hangulatok városával nem. Kicsit furcsa, amikor a mediterráneumból érkező ismerőseim elcsodálkoztak a buja zöld virágzaton. Az, hogy itt két fokkal melegebb van, mint az országban, az kevés ehhez. A kultúrát, az oktatást és a tudást hangsúlyozni viszont helyes, akár egyetemi vezetőként, akár pécsiként egyet értek velük. Tudom, hogy gyakran lebecsüljük a pécsi kínálatot, de a vidéki városok között kiemelkedő a választék.
Páva Zsolt
A szlogennel egy idegenek próbáljuk egy mondattal eladni a várost. Nem mindig sikerül jól a szlogen. Számomra a 2010-es: Pécs a határtalan város! volt a legpontosabb. A kettős értelem is átment. A mediterrán utalás nem volt a legszerencsésebb, az hogy a mandula egy héttel hamarabb virágzik, mint máshol, az Janus Pannonius miatt fontos nekünk. Egy jó szlogen sokat tud segíteni, de nem ez dönt. Az hogy Pécs ma a kultúra városaként hirdeti magát, az megfelelő üzenet. A pécsi kulturális millió kiemelkedik a vidéki városok sorából – akár a történelmi hagyományok, a város múltja és a kortárs művészete alapján. Többletet hordoz a város, a Zsolnay bikafej végképp egyediesíti a szlogenünket.
Balogh Robert
A pécsiséget akár zenekarokhoz is lehet kötni. A Kispál és a Borz ma egy fesztiválnyi közönséget is össze tud még hozni, amikor először láttam őket, még kétszázan sem voltunk a NEVKO-ban. A 30Y is volt a PÉCSI ZENEKAR, most éppen a Punnany Massif. Lehet a POSZT-hoz is kötni a pécsiséget, én mindegyiket végigültem, meghatározó élmény számomra ez a tapasztalat, viszont a POSzT ideje a vizsgaidőszakkal egybe esik, sok egyetemista semmit nem lát belőle ezért. Nektek mit jelent Pécs, a pécsiség?
Szíjártó Zsolt
Én még olyan Kispál koncerten voltam, ahol 20-an voltunk
– tehát az én történetem régebbről kezdődik. Az időbeliség dimenziója is fontos az identitás kérdésében. Eléggé változékony dolog az identitás, nem állandó. Alakul, változik, szituációktól függ. A rendszerváltás előtt egészen más volt a pécsiség, ahogy az ezredforduló környékén is mást jelentett, ma pedig már egy harmadik korszakát éljük a városnak, ezt akár zenekarokkal is lehet korszakolni.
Balogh Robert
Akár színházigazgatókkal is lehetne…
Szíjártó Zsolt
Az identitás azért is változik, mert a város szerepe is egészen mássá lett most, mint ami a '70-es évek végén, '80-as évek elején volt. Akkor a kulturális progressziónak volt a színtere, ez a lendület a rendszerváltás után sokáig kitartott. Ez azért fontos, mert ez meghatározza azt, hogy az idegenek miként tekintenek ránk. Hogy milyen Pécs kép jön létre az országban élők szemében.
Zeller Gyula
Nekem sajnos a Punanny Massifnál sokkal távolabb nyúlnak a pécsi élményeim.
Elfelejtjük, hogy itt a kultúrának, az avantgárd dolgoknak hagyománya volt.
Az én gimnáziumi éveimhez a Pécsi Balett fellendülése hozzá tartozott. Csifó Ferenc, Bretus Mária… Kinek mondanak még ezek a nevek valamit? Megfeledkezünk a Játékfilmszemlékről, azok is Pécsett zajlottak. Fantasztikus élményt jelentett a Nagyítás vagy a Vörös sivatag. Először Pécsett lehetett látni ilyen szintű szerzői filmeket. Más kérdés, hogy nem szinkronizálták még őket, hanem alámondásos szövegolvasással ment: fahangon közölte a pasas, hogy szeretlek, imádlak, stb. A kultúrának Pécsett mindig is erős szerepe volt, a Püspökség miatt mindig is szellemi, kulturális központ volt, iskolaváros. Hosszú epizódot jelentett a bányászat és az ipar eljövetele ide, és most visszatalált önmagához. Semmi kifogásom nincsen ezzel – közgazdászként lehetne: munkaerő oldal, jövedelmi oldal miatt nem ideális – hiszek abban, hogy a város kulturális elkötelezettsége és az oktatás fontossága miatt a XXI. századi korszerű kreatív ipar meghonosodása segíteni fog a városnak a gazdasági kilábalásban is.
Bigazzi Sára
Bevándorlóként is jelen vagyok ennél az asztalnál, 2006 óta élek itt. Ezért néha kicsit kívülről és messziről látom a várost. 2000-től kezdtem idejárni tanítani és egy köztességet találtam a városban, amiért megszerettem. Mediterrán jellege, interperszonális kulturális terei, közösségi jellege lokálisan élvezhetővé tette, amit a nagyvárosok, életemben mondjuk Budapest vagy Róma, nem tudnak felkínálni, ugyanakkor nyitottabb, befogadóbb, határtalanabb volt, mint az életem állomásaiként megtapasztalt kisebb városok. Hamar elköteleződtem, érezni tudtam, ide tartozok, kiforrott valami lokális identitásom, Pécs számomra, mint a leginkább olasz magyar város. Az olaszoknak lokális identitásuk, városhoz vagy régióhoz köthető elképzelt közösségeik iránti elköteleződésük, az egyik legfontosabb identitás elemük. Inkább csak külföldön élik meg olaszságukat, a mindennapokban ők rómaiak, sziciliaiak vagy nápolyiak. Ezt az azonosulást Pécs számomra lehetővé tette. Amikor ideköltöztem a város közösségiségé, és a kisvárosokon túlmutató befogadása és határtalansága vonzott be, ugyanakkor és lehet pont emiatt e dimenziók csökkenését észlelem az eltelt évek során. Kisvárosiasodik a tér, átalakul, új és erőteljesebb határokat szab, amit a Király utca szombat esti életének hosszával is méregetek.
Páva Zsolt
Vannak egyéni identitások, hogy én mit tartok pécsinek. Ennek egy részét otthonról hozzuk, erre egy idő után rárakódik a megszerzett identitás. Bizonyos keretek között el tudjuk mondani, hogy a pécsiek mit gondolnak magukról és azt is ismerjük valamennyire, hogy mások, nem pécsiek mit gondolnak rólunk. Magyarok és nem magyarok más-más matricát ragasztanak ránk. Mindent egybevéve Pécs identitását mindig pozitívnak érzem. Bárhol, bármilyen szituációban beszéltem pécsiekkel vagy nem pécsiekkel, alapvetően pozitívan ítélték meg a várost. Függetlenül kortól, nemtől. Ez jó. Az, hogy ez a pozitív megítélés mire vonatkozik, az változékony, de az alapséma a kultúra. Az egyetem, a püspökség, az infrastruktúrája miatt Pécsett kulturált emberekből álló városnak gondolják. Több szinten is működik ez, aki keveset tud Pécsről a Kispált emlegeti, aki többet az a Pécsi Balettet is emlegeti, aki még többet, az a Pannon Filharmonikusokat vagy Weöres Sándort. Ebben a gyökérzetben kell keresnünk az identitásunkat. Egy újabb kérdéshez vezet a lokálpatrióta fogalma. Szerintem a pécsiek a nagy magyar átlagnál lokálpatriótábbak, jobban szeretik a várost, jobban kötődnek hozzá. Amikor katona voltam, Kalocsára hívtak be előfelvételisként minket. Egy szakasztársammal előfizettünk a Dunántúli Naplóra. Az volt a nap legszebb perce, amikor a reggeli és a reggeli eligazítás közötti 20 percben cserélgettük egymás között a az újság lapjait és habzsoltuk a hazai híreket. Az ócska, szakadt lapokat, alig látható fényképekkel, ahol csak a kontúrokat láttuk… Gyönyörködtünk abban, hogy Pécsett mi van. A többiek meg voltak rökönyödve. Gyerekek! Mit csináltok, ott kuksoltok ketten a kályha mellett!
Balogh Robert
Korábbi élményem pécsiként, hogyha pécsiek járják a világot, akkor mindenhol pécsiekkel találkoznak, de hála a Facebooknak, belelátni mások életébe is, egy szekszárdi ismerősöm arról írt, hogy ő mindenhol szekszárdiakkal találkozik, még Afrikában is és mindig öröm számára szekszárdival találkozni, mert az örömet okoz, még Afrikában is. A pécsiséghez tradicionálisan kötődik a tükeség fogalma. Ma ez még létező dolog? Mert az alapvetően egy kizáró meghatározás volt, polgármesterként képes lennél megfelelni a tükeség kritériumainak?
Páva Zsolt
Nem. Három generációs felmenők kellenek mindkét ágon és szőlőbirtok. Apám Kaposváron született, anyám egy generációs pécsi. A gyerekeim lassan közelítenek hozzá, de szőlőm most sincs még. A tüke nem kizáró fogalom, azonosító. Hogy ki az, aki hozzánk tartozik. A tükeség ma már nem ennyire retrográd módon értendő, hogy megnézzük a pedigrét és aki megfelel, az jöhet. Ma a tüke pécsi polgárt jelent, és azt aki Pécsett él vagy pécsinek érzi magát. Ez is fontos, mert nem mindenki pécsi tartja magát pécsinek. A tüke fogalma kiment a divatból, kissé poros, de jó lenne leporolni, ezt próbáljuk mi is, az identitás miatt is vállaljuk, hogy a tükeség a pécsi mivoltot jelenti.
Zeller Gyula
Örülök, hogy a polgármester ennyire megengedően nyilatkozik ebben a kérdésben. A születési helyem miatt a hagyományos tükeség a részemről kizárt lenne, Sztálinvárosban születtem. (hatalmas derültség) Ennek ellenére abszolút pécsinek érzem magam. A tüke mellé egyedül a soproni poncichter fogalmát tudnám állítani Sopronból vagy még Debrecen a civis városfogalmával.
Bigazzi Sára
Jó hallani, hogy a tükeség nyitott fogalommá vált, s akár én is tükének érezhetem magam. Feltennék egy kérdést: Különböző csoportokba tartozunk, kérdés mely csoportokat tartjuk elsődlegesnek életünkben és mennyire tudjuk a csoporttagságokat összeegyeztetni . Számomra meghatározó hogy az egyetemen dolgozom, de tükének is érzem magam. Fontos számomra, hogy e két csoportlétet mennyire vagyok képes integrálni magamba, mennyire tudnak bennem egyszerre működni. Kérdés, hogy az egyetemen dolgozva tükeként is létezem vagy pedig nem. Akkor vagyok tüke, amikor sétálok a Széchenyi téren? Akkor vagyok egyetemi polgár, amikor belépek az egyetem ajtaján? Tüke-e az egyetemista, amikor itt él 5-10 évig? Tud-e egyszerre egyetemistaként és pécsiként is létezni?
Szíjártó Zsolt
Én is a kaposvári lobbit erősítem. A '80-as években kerültem Pécsre, az egyetemre. Négy évembe került az hogy átmenjek a felüljárón, s felfedezzem, hogy ott is van egy város – Kertváros. Akkor is csak egy koncert miatt keltem át a felüljárón. Egyetemistaként rengeteg dologgal tudtam azonosulni. Ez a kulturális fogyasztásomhoz kapcsolódott, mert egy olyan városba kerültem, amely olyan kulturális tartalmakat kínált fel, amelyek elől korábban el voltam zárva. Ennek a szőlőbirtokhoz és a geneológiához nem sok köze van. Viszont ahhoz igen, hogy az adott városnak milyen a kulturális teljesítménye, amely az odaköltözők számára inspiráló, akár annyira, hogy otthonná tegye azt számukra. A fizikai város határait csak évekkel később tapogattam le.
Balogh Robert
Egyetemistaként többekkel éltem meg azt, hogy a Pestről hétfő délelőtt érkező és szerda este távozó ritmusban élők még a Mecsekre sem látogattak el az itt töltött 5-7 év alatt.
Zeller Gyula
Az egyetemen többféle vizsgálatot végzünk diplomás pályakövetés területén, de azt is vizsgáljuk, hogy a potenciális hallgatóink miért jönnek ide, mit értékelnek. Néha furcsán érezzük magunkat, hogy az ide törekvő hallgatók a várost kiemelt értékként jelölik meg. Néha magasabbra értékelik, mint az egyetemet, más kérdés, hogy az egyetem elvégzése után abszurd számok jönnek ki: az itt végzettek 96%-a ajánlaná a PTE-t. Ezt magam sem hiszem, hogy ilyen jók vagyunk. Karonként ez eltérő érték, de abszolút pozitív.
Bigazzi Sára
Készítettünk egy könyvet a befogadó egyetemről, ami most jelent meg magyarul és angolul egyaránt a PTE neveléstudományi intézetének jóvoltából. Abból indultunk ki, hogy az inkluzív kiválóság, vagy inkább a kiválóság feltételeként szolgáló inkluzivitás az amerikai egyetemeknél egy alapvető és intézményesített mérce, nálunk még nem az. A fogalom azt mutatja, mennyire képes egy egyetem, mint rendszer úgy működni, hogy mindenkinek teret adjon és mindenki magáénak tudhassa e teret, amelyhez így könnyebben hozzájárul.
Az innovatív érték a köztesben és a határvonalaknál rejlik, emberek és tudások között egyaránt.
Ez az érték nem feltétlenül azok számára az, akiket befogad, akik felé egy egyetemi struktúra nyit, hanem, és talán leginkább azok számára, akik egyébként is, enélkül viszont egy normativizáltabb rendszer részét alkotnák. Ugyanakkor az érték csak akkor jelenik meg, ha ki vannak alakítva és folyamatosan monitorozva vannak azok a köztes „terek” amelyek az inkluzivitást szolgálják. Ez egyszerre vonatkozik a hallgatói sokszínűségre, ahogy a tudományágak közti határvonalakra is, ezek a valós pszichológiai terei az egyetemi oktatás és tudományos kutatás kiválóságának megteremtésére. A most megjelent könyv, túl a magyar felősoktatás és a pécsi már működő egyetemen belüli kezdeményezések, vagy jó példák helyzetének feltárásán, tisztázza tudományos keretekben, hogy miért feltétele az inkluzivitás az egyetemi kiválóságnak és milyen rendszerszintű stratégiai beavatkozások szükségesek ezek fejlesztésére. Sőt tovább vinném kicsit, az egyetemi kiválóság és azok rangsora itt egyszerre utal az oktatásra, kutatásra és a regionális szerepvállalásra, azaz arra, hogy a szakmai tudás hogyan tud bekapcsolódni a lokális fejlődésbe.
Páva Zsolt
A város a háttér. A kulissza. A fiatal azért jön ide, hogy tanuljon. Pécs, ha háttérként jól szerepel, akkor nyújtja a lakhatás feltételeit. Legyen melegvíz, fűtés, buszközlekedés, éjjel működjön a közvilágítás… Speciális igények is felmerülhetnek, a szórakozási lehetőségek terén Pécsnek nincs szégyenkezni valója. Normális éttermektől kezdve, normális kocsmákat is kínál és széles spektrumban adottak a kulturált szórakozási lehetőségek is. A kérdés az, hogy van-e olyan speciális kínálatunk, ami a fiatalokra szabottan megadja azt, amit ők szeretnének. Ezen a téren vannak lemaradásaink, ezt nem vitatom. Szükség lenne még kifinomultabb rendszert kiépítenünk, de ehhez az igényeket kellene pontosabban ismerni, mert az igények változnak. Ami öt évvel ezelőtt jó volt, az ma már nem feltétlenül az. Már hivatalossá vált, hogy 24 milliárdot lehet fordítani arra a városban, hogy a külföldi hallgatószámot növeljük, ez áttörést fog okozni. Szerintem ilyen forrásbőség azóta nem volt, mióta Pozsonyból az Erzsébet Egyetemet idetelepítették. Pécs az egyetemmel együttműködve jobban fog tudni a hallgatói igényekhez is alkalmazkodni. Finomra hangoltabb szolgáltatásaink is lehetnek majd.
Zeller Gyula
Az öt évig átutazókkal korábban nem foglalkoztak az egyetemek, az ú.n. alumni csoportnak nem voltak célzott programok. Az Én is Pécsett végeztem kampánnyunkkal őket céloztuk. Nyugat-Európában, Amerikában ezt kitűnően csinálják. Az egyetem vonzerejéhez a 24 milliárd Forint növelni fogja. Nemcsak az egyetem, a város nemzetköziesítéséhez fog hozzájárulni az az újabb 2500 külföldi hallgató. De pesszimista is vagyok. Amivel Pécset a térképre oda lehetne tenni, az 15 éve nem túl sikeres a világban. De itt a tízkarú egyetem, a lehetőség adott az egyediségre, inter- és multidiszciplináris vonalon tudnánk nagyot lépni. Amíg a Magyar Akkreditációs Bizottság fel nem ébred a 18. századi humboltiánusi álmából, addig nagyon nehéz áttörni a falakat. A modern egyetemek amikor megfogalmazzák a misszióikat, akkor mindig az oktatás és kutatás mellett ott van a közösség szolgálat, ami a részünkről a gyógyítás, de ezen túl az egyetemen a város legnagyobb foglalkoztatója. Szívesen lennénk az ötödikek. Az önkormányzat is szívesen lenne a hatodik. Ez a vezető szerep fontos felelősséget ró ránk. Örülök, hogy az utóbbi néhány évben az önkormányzatnál elmozdulás volt abban, hogy mi az egyet szerepe, milyen az együttműködés. 1998-ban is voltam rektorhelyettes, mindig arról volt szó, hogyan lehet az egyetemre áthárítani nem működő ingatlanokat. Majdnem nekünk ajándékozta az akkori önkormányzat a Magasházat. (derültség) Hatalmas ötletek voltak. Szenátusi ülésen tárgyaltunk arról, hogy a Magasházból kollégiumot alakítsuk ki. Gyors számítással kiderült, hogy a felújítás és az üzemeltetés együtt drágább mintha a hallgatóknak lakóparki lakásokat építettünk volna. Szerencsére ma nem ilyen a viszonyunk. A város tudomásul veszi, hogy az Egyetem nélkül nem lehet lépni fontos kérdésben.
Szíjártó Zsolt
Nem csak a város és az egyetem között voltak problémák, hanem az egyetemen belül is. Az együttműködés kultúrája sincsen meg, de a feltételek sem adottak. Én büntetve vagyok azért, ha Művészeti karos hallgatót tanítok – nem kapok érte fejpénzt. De fordítok a beszélgetésen. Nem azt kérdem, hogy mit tud adni a város a hallgatóknak, hanem azt, hogy a hallgatók mit adnak a városnak? Mit tudnak lendíteni itt? A tanszékünkből 8-10 évvel ezelőtt gombamód nőttek ki a civil szervezetek. Amelyek utána az egyetemi területeken kívül a városban is tevékenykedtek. Ez a fajta tevékenység az elmúlt 5-8 évben már megakadt. A hallgatók nem feltétlenül csinálnak egyesületeket, ha mégis, akkor nem jutnak el városi szintre, vagy nem érzékelik őket a városban. Pedig fontos lenne, mert ez az a réteg, amely képes lenne megteremteni valamiféle új kulturális helyszíneket. Ezt a problémát az itteni hallgatók oldhatják meg, nem a külföldiek.
Zeller Gyula
Ez az a tragédia, ami Kelet-Európában, így Magyarországon is a civilszervezetekkel történik. Politikai pártoktól semlegesen senki sem akarja megérteni a civilszervezetek funkcióját. A civilek nem politikai pártok céljait kell megvalósítania, hanem kvázi szembe menjenek a politikai struktúrával, mert amit a politikai struktúra meg tud oldani, arra miért civilszervezetet csinálni?! AZ nem civil szervezet, amely állami támogatásból él. A rendszerváltás után a pécsi polgári közösség pártokon átnyúlva bálokat rendezett. Mára ezek teljesen eltűntek. Fragmentált lett politikailag az ország, így Pécs is, hogy akivel az utcán jóban vagy, azzal hivatalos fórumokon dehonesztáló megjelenni.
Balogh Robert
Ha már a civilek szóba jöttek, szóba hozom a számomra leghitelesebb ilyen kezdeményezést. Simon Wintermann TuliPécsét. Összegyűjtött Magyarországon élő hollandoktól pénzt és tulipánhagymákat. Pécs gyakorlatilag tulipánmezővé vált. Ünnepségek voltak, ingyen mini-palacsintával, mini-fesztivállal. Mára Simon elfáradt, a város miért nem állt jobban mögé?
Páva Zsolt
Simon mögé álltunk, a biciklitúráit támogattuk. Ő pécsi polgárként bejárta az EKF-városokat. A magyar civiltársadalom annyira le van gyengülve anyagilag – nem morálisan és szellemileg – az általános anyagi helyzet miatt, a honi támogatási szokások miatt, sok mindennek van ebben szerepe. A pécsi civilszervezetek egy idő után szinte mind nálunk kötnek ki pénzt kérve. Mindenkinek igyekszek segíteni, de a civil működésnek nem ez a formája, hogy egy létező forrást lehívunk. Anyagi forrást kellene teremteni hozzá, de nem állami pénzeket. Simon nem kért önkormányzati forrást, hanem a holland hátterét működtette. Magyarországon a civilség nagyon kiszolgáltatott.
Bigazzi Sára
Úgy gondolom, hogy a civilek gyakran olyan tevékenységet végeznek, olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyeket az állam nem tud önerőből ellátni vagy csak sokkal drágábban. Kiegészítik és változatossá teszik a szolgáltatásokat, de a tevékenységeket is. alternatívákat teremtenek, növelik a szükségletekre épülő szolgáltatások sokszínűséget , vagy új kulturális vonalak kiforrását teszik lehetővé. És akkor is, ha szembemennek szakpolitikai, vagy csak simán politikai irányvonalakkal, helyük van és érdemes a helyüket fenntartani és támogatni, nemcsak azért mert a közösségben megjelenő szükségleteket látják el, hanem azért is, mert ez minden hosszútávon működő és demokratikus rendszer alapja, a közösségi szükségletekre épülő változás/változtatás lehetőségét mutatják.
A civilek államtól való pénzügyi függetlensége bár részben autonómiájuk feltétele, azaz nagyobb szabadságot garantál nekik, hogy rámutassanak a társadalomban nem működő, hiányos, ugyanakkor igényként megjelenő szolgáltatásokra és tevékenységekre, az állam feladata, hogy a társadalmi jólétet és fejlesztését szem előtt tartva minél szélesebb körű lehetőséget biztosítson a civil kezdeményezések létrejöttéhez és fennmaradásához. Az állami szolgáltatásokat kiegészítő és a változást megteremtő kezdeményezésekről van szó. Valójában ellehetetlenítésük a lokális társadalmi közösségek számára káros, de hosszútávon az állam számára is.
A magántőke civil szférába való bevonása egy lehetőség, de kulturális határai vannak, egyes országokban rég kialakult az adományozás kultúrája, más országokban ennek kevésbé van hagyománya. Ez is serkenthető, különböző módokon. Ahogy más alulról jövő kezdeményezéseknek, mint mondjuk az önkéntes munkának. Van, ahol piaci értéke van, van, van ahol nem. Vannak olyan országok, de multinacionális cégek is, ahol az önkéntes munka, a civil életben való részvétel fontos érték. Ennek történelmi, de gazdasági okai is vannak, nálunk még nem alakult ki a kultúrája, ahogy a civilségnek sem.
Balogh Robert
Berlinben vagy akár csak Budapesten eltöltve néhány hetet s visszajőve Pécsre mindig egészen furcsa érzésfog el. A kamasz koromban Pécset kis nagyvárosnak éreztem, most nagy kisvárosnak tűnik. Az átalakulást mennyire lehet tetten érni?
Szíjártó Zsolt
Hosszabb időt töltöttem Berlinben, ráadásul kocsival közlekedtem kinn: megszoktam a nagyvárosi forgalmi ritmust. Azt vettem észre, hogy állandóan a négysávos úton megyek fel-le, mert csak ott volt olyan forgalom, amihez hozzászoktam – egy hét után elmúlt ez az érzés. De a városról és az egyetemről való gondolkodásban van egy új fogalom, ez a
zsugorodás.
A 80-as, 90-es években megszoktuk, hogy városban lenni, egyetemen lenni fejlődést jelent. Nagy trauma, hogy ennek az expanziónak vége van, és újra kell definiálni a helyzetet, nemhogy fejlődés nincs, hanem zsugorodás van. Ez az európai középméretű városokra abszolút jellemző. Az az igazi kérdés ebben, hogy hogyan lehet ezt a fajta zsugorodást megvalósítani úgy, hogy értékek, működő struktúrák ne vesszenek kárba. Pécsett is ez történik.
Zeller Gyula
A város lélekszám 190 ezerről 150 ezerre csökkent, az egyetem is megszenvedte ugyanezt.
Most a 15 évvel ezelőtti hallgatószámunk 60%-val rendelkezünk. Ez nem mentség, hogy a többi magyar egyetemen is ez zajlik: nagy demográfiai apályban járunk. Meg kell nézni a statisztikát: a 70-es évek végén évente 120 ezer gyerek született, ma 90 ezer. Amikor a felsőoktatás kapui szélesebbre nyíltak, akkor majd 110 ezer elsőéves volt, ma csak 90 ezer születik, ebből nem mindenki fog egyetemre járni. Az ország népessége is csökken, ha a külföldre költözötteket is beleszámítjuk, akkor messze 9 és fél millió alatt van az ország lélekszáma. Ez egy komoly kihívás.
A város egyik fő problémája az, hogy adott egy 200 ezer főre méretezett infrastruktúra, amit kvázi 150 ezer emberrel kell működtetni, a buszközlekedéstől kezdve a vízművön át.
Ha beruházó szemmel nézem, akkor fel kellene adni területeket, de ezt nyilván nem lehet. Az egyetemen is hasonló a gond. A polgármesterrel egyet értek abban, hogy meg kell próbálnunk értéket teremteni. Azon vagyunk, hogy olyan programokat indítsunk az egyetemen, amik a hallgatói létszámcsökkenést megállítják. Ezt csak a szinergikus hatások felerősítésével lehet elérni. Az egyetem is követett el fatális hibákat. 15 éve nem tudtunk egy önálló informatikai kart felállítani, mert belső ellenállásba ütköztünk. Így óriási hallgatói létszámot vesztünk. A Debreceni Egyetem 2000 fő informatikust tud beiskolázni, óriási piaca is van ennek a szakmának. Hiába mozgat meg a Rektor úr is minden követ, vannak akkreditációs gondok is. De a magyar informatikus-képzés úgy ahogy van röhej. A hallgatók 50 %-a nem fejezi be az informatikus szakot. Egyrészt mert matematikai logikaoktatás folyik bennük, nem programoznak és kütyüket csinálnak – ezért a fele kibukik, aki marad, az meg két év után elmegy cégekhez dolgozni. Egyébként a tudomány halad… Ez egy tragédia így. A valódi és eladható értékeinket ki kellene választani az egyetemen, de ez nagyon nehéz. Amikor a szenátusra eljut egy újabb szakindítás, akkor már fogom a fejem és nem tudom, hogy sírjak vagy röhögjek, hogy elindítjuk a drótbútor-hajtogató szakot és ezzel 13 új, potenciális hallgatót tudunk megszólítani. Elképzelem, ahogy Véméndről tömegesen indulnak a fiatalok, akik drótbútort akarnak hajtogatni. Agyrémek vannak, és ez beleivódott a gondolkodásunkba. Ezzel a tendenciával csak egy oktatói generációváltás tud majd leszámolni.
Páva Zsolt
Szeretek Pécsre visszajönni, jó érzés az autópályán Harkány felől begurulni a városba, estefelé az egy gyönyörű kép. De ezzel együtt Pécs lakossága zsugorodik, kevesebben vagyunk mint 5 vagy 10 évvel ezelőtt. Objektív oka ennek a népességfogyás. Borzasztó érzés, hogy 6 iskolát kellett bezárnunk az elmúlt 10 évben, mert már nem volt elég gyerek. De bennünk is vannak okok, a rendszerváltás után nem tudtuk kihasználni a gazdasági lehetőségeinket. Sokáig az autópálya hiánya volt az ok, a dél-szláv háború, de ma már a lemaradás csökkenésére és inkább a tendencia visszafordítására törekszünk. El kell érnünk hogy a gazdaság ne csak abból álljon, hogy vannak kulturális fogyasztók és eljönnek hozzánk a múzeumokba a turisták – ez utóbbi is nagyon fontos, de termelőkapacitásokra is szükség van. Fontos az egyetemünkkel való együttműködés is és itt nem párbeszédjavulásról beszélek, hanem együttműködésről. A város zsugorodását így lehet majd pótolni a növekvő egyetemista-létszámmal. A város lakossága így állandó marad – változó szereplőkkel. Fontos arról beszélnünk, hogy Pécs sokkal több turistát kell, hogy fogadjon. A város attrakciói megfelelők, de ez a régió még mindig rosszabbul teljesít. Érthetetlen számomra, hogy Szegeddel vagy Debrecennel kell versenyeznünk ezen téren – nem lenézve ezeket a városokat, csak a méreteknél fogva említettem őket – mindkettőben kevesebb a látnivaló, mégis mi vagyunk vert helyzetben.
Balogh Robert
Amiről most beszélünk, ez a felső középosztályt érinti. Mi van lejebb? Felmerülhet problémaként az, hogy valaki tartozik valahová? Hogy milyen az identitása?
Bigazzi Sára
Készítettünk egy kutatást a CEU-nak, a baranyai kisfalvakban élőkkel mélyinterjúztunk. Az egyik nagy probléma az volt, hogy mekkora mozgástere van valakinek: el tud-e menni valahová és vissza tud-e jönni. Ezt a bezártságot már Pécsre is rávetíthetőnek érzem. Ki tud menni valaki a város vagy falu határain túl? Ha igen, visszahozza-e a tudást, tapasztalatot. A falvakban már nem. Nincs pénzük buszjegyre, a kenyér háromszor drágábba kerül, mintha bejutna Pécsre. De ez már Pécsett is érzékelhető. Akár nekem is gondot okozhat, hogy eljussak Budapestre.
A „határtalan város” pszichológiai falai egyre magasabbak, miközben fontos lenne abban a perspektívában gondolkodni, hogy amikor valaki visszajön, egy frissült tudást, frissült perspektívát tud behozni, ezzel képes arra, hogy változtatásokat indítson be. Ha egy tér pszichológiai szempontból bezárul, lefagy és visszafejlődik. Nem egy évre áll le, nem ötre, hanem többre.
Páva Zsolt
Tavaly a kulturális tárca végzett egy országos felmérést arról, hogy az emberek milyen településeken érzik jól magukat. Az összevetés eredménye érdekes volt. A jobbmódú helyeken nem mindig érezte jól magát az ott élő lakos a leszakadtabb térségekhez képest, ennek az okát kutatták. Kiderült, ahol szélesebb körű a kulturális infrastruktúra, ott érezték jobban magukat az emberek. Még akkor is, ha maguk nem voltak kultúrafogyasztók, mert a tudat, hogy van egy színházam, kultúrházam, balettkarom, fesztiválom… már az is jóérzést ad. Pécsre is vetíthető ez az állítás, azon városok között vagyunk, ahol az emberek jobban érzik magukat, mert lehetőség van rá, hogy olyan kulturális szférát látogassanak meg, amilyet szeretnek. A szabadidő eltöltésére széles lehetőséget nyújtunk. Választási lehetőséget nyújtunk. A gondjaink mellett – szűkülés, zsugorodás – meg van ez az érzés. Nem csak a magas kultúra iránt érdeklődőkre gondolok. Jelenleg a PMFC labdarúgó csapata a megyei I-ben focizik. Nemrég 1500 néző járt kinn egy meccsen.
Szíjártó Zsolt
Csak Hoppál Péterék kutatását szeretném alátámasztani, ez a kutatás fontos kérdésre mutat rá.
Ahhoz hogy kialakuljon személyes kötődés egy településhez, ahhoz történetekre van szükség.
Történetek, amelyeket helyek, események szerveznek. Olyan események, amelyek képesek lekötni az emberek érdeklődését és aztán szövegekké válni. Az intézményrendszer sűrűsége, az események gyakorisága – ezt a város olvashatóságának hívják – nagyon fontos szempont. Az is érdekes téma, hogy mennyire kínál lehetőséget a város az innovációra. Arra hogy az idegenek, máshonnan érkezők nem a városban őshonos emberek valami újat hozzanak, felforgassák a megszokottat, új kulturális mintákat honosítsanak meg. Ne csak a meglévő kulturális intézményrendszerekre gondoljunk. Ez függ a lokális érzülettől. Attól hogy mennyire befogadó a város. mennyire képes arra, hogy az innovációk mellé álljon.
Zeller Gyula
Ebben az egyetemnek kellene élenjárónak lenni. Az egyetemisták is konformisták. Van egy egyetemi színházunk, ami a leghagyományosabb értelemben vett kisszínházként működik. Én mindig azt gondoltam, hogy egy egyetemi színpad legyen avantgárd, provokatív… Mikor, ha nem most. Biztos rosszul szocializálódtam az átkos szocializmusban, de akkor Becketteket és Ionesco-kat mutatott be Szilárd professzor és a tüdőgyógyász Molnár Tamás. Sokkal provokatívabb volt az a világ. Ezt még a művészeti karon lehet valamennyire érezni. Az viszont nem jelenik meg annyira a városban, csak alkalomszerűen. Harmadik éve próbálom elérni, hogy legyen egy bemutató terem a városban, ahol a képzőművész-hallgatók és a doktoranduszok bemutathatják a műveiket. Úgy pattantam le Colin Foster dékán úrról annak idején, mint kecskebogyó a deszkáról. A következő dékánhelyettes két év múlva megjelent nálam ezzel az ötlettel, hogy milyen nagyszerű lenne, a mai napig nem valósult meg. Az itt lévő zenészek sincsenek túlságosan jelen a város életében. A polgármester úrnak is mondtam, hogy a város kulturális életének van egy hiátusa. A kulturális élethez hozzátarozna egy kritikai lap is. Nem napi szinten, de se a zenei éltről, se másról nem nagyon lehet olvasni. A Jelenkorban alkalomszerűen előfordul, de nem echte kritikai lap. Az egyetem és a város közösen kiadhatná. Az egyetemi ifjúság túlságosan beleszervül a semmittevésbe. A Kodály Központba is inkább a külföldi egyetemistákat látom, akik ezekért a nevetséges árakért boldogan jönnek. A magyar hallgatókat nem tudjuk behozni.
Bokor Béla (kultúrpolitkus)
Mennyi idő kellene ahhoz, hogy a jelenlegi forrásokat a kultúra és az emberfők fejlesztésébe kanalizáljuk? A rendelkezésre álló keret 80%-át. Hosszabb távon ez éri meg.
Zeller Gyula
Ez szemlélet kérdése. Politikailag nehezen adható el, hogy inkább a kultúrára költünk, mint a buszhálózat fejlesztésére. Nehezen tolerálható, hogy egy turizmust növelő zenei fesztiválra költünk, mint arra, amit nagyon fontosnak tartunk. Például ott az ókeresztény temető, mutassatok nekem egy olyan fiatalt, aki el akar jönni Pécsre és az Ókeresztény temetőbe látogatni! Ez egy szűk, elitrétegnek érdekes, de nem tömegeket vonz.
Hány olyan város van, ahol a vendéglősök összeadják a pénzt, hogy valami történjen.
Meg kell nézni a POSZT alatt a vendéglők forgalmát a Király utcában. Hajnali ötig nem tudnak becsukni. Ez szemléletváltás, de nem a városban, hanem ez a kelet-európaiság átka. A hasznokat magánosítsuk, a kiadásokat meg társadalmasítsuk. Ez folyik az országban, akár a devizahiteleseket tekintve, akár más téren. Ez egy töretlen régi tradíció Magyarországon.
Fekete Vali (művészettörténész)
Két dolgot lehet eladni a turisztikában, az egyik valami nagyon egyedi dolog, például Hévíz. Velence is unikális. A másik az, ami egy nagy egészhez kapcsolható. A franciaországi Angouleme abból csinál turisztikai látványosságot, amije van, a római örökségéből. Ha Pécs mediterránsága nem abban merülne ki, hogy leanderek vannak a Főtéren, hanem a latin gyökerek felmutatásában, a Római provincia emlékeinek megmutatásában. A város nagyon zárványosan mutatja meg az egyediségét. A Zsolnay-örökség egyedi, de rém nehezen kommunikálható világszerte. Ki sem lehet mondani a nevét. Csontváryt úgy ahogy kihasználjuk, nemzetközi szintéren azonban ő sem érdekes. 1984-ben jöttem Pécsre, akkor ugyan senki nem mondta, hogy ez a kultúra városa, de az volt. Pesten egy kiállítótérben jártam, láttam egy plakátot a Pince-galériáról.
A ’80-as évek Pécse a kultúra városa volt. A képzőművészet volt akkor a húzóerő.
300 körüli képzőművész él a városban ma is, korábban jobban meghatározták a város arculatát, mint ma.
Szíjártó Zsolt
Polgármester úr is mondta, hogy miért mennek Szegedre, Debrecenbe a turisták, miért nem ide. Pécsett egy dolgot lehet megtapasztalni, amit máshol nem: ez az urbanitás. Ez egyet jelent a sokféleséggel. Szeged egyféle, az árvíz után épült, ugyanígy egyféle Győr, Eger. Pécsett a sokféleség tapasztalható meg az építészeti örökség tekintetében. A 80-as 90-es években a kulturális területen is megtapasztalható volt a sokszínűség. Végbe mentek homogenizációs folyamatok – az intézmények szeretnek magukba tespedni, ha nem éri külső hatás őket. Nagy kérdés számomra, hogy ha 24 milliárdos beruházás eredményeképp folyamatosan jelen lesz több ezer külföldi hallgató a városban, akkor ez milyen változásokat indít el Pécsett. Erre fel kell készülnie a kulturális intézményrendszernek, a Dunántúli Naplónak és bárkinek, aki ezeket a hallgatókat kiszolgálja. Nem tudom, hogy van-e olyan állapotban kulturális intézményrendszer, hogy kiszolgálja majd őket, ez fontos lenne, mert ez egy olyan esély, amely felpörgetheti ezt a szomorkás Pécs történetet.
Bigazzi Sára
Ismét kiemelném a befogadás témakörét. Diverzitás van. A kérdés az, mit kezdünk vele. A lényeg, hogyha jól csináljuk a diverzitásban nagy érték van. Amikor arról beszélünk, hogy külföldi hallgatók jönnek a városba, befogadjuk őket, szolgáltatásokat garantálunk nekik, fontos azt átgondolni, hogy ezt tehetjük úgy is, hogy felmérjük, hogy tudnak ők a legjobban, de, és fontos kiemelni, a városi közösség is profitálni. Egy ilyen helyzet, ha átgondolt, egyszerre rejti magában az innovációt, a változást, az elköteleződést és így hosszútávú fennmaradását. Lényeges tehát, hogy aki idejön, ne szolgáltatásokat élvezzen egy átmeneti térben, hanem aktív részévé váljon a városnak. Egyszerre legyen egyetemi hallgató és érezze magát pécsinek . Hogyan tud pécsivé válni? Ha nem külön kollégiumban lakik, ha nem közösségileg elszeparáltan létezik. Úgy gondolom ez a kihívás a városnak és az egyetemnek egyaránt.
Zeller Gyula
Az egy agyrém, hogy az Erasmus-ösztöndíjasok elkülönítve laknak, ez az egész program filozófiájával is ellentétes. Az lenne a lényeg, hogy vegyüljenek el. Ötödik kitörésemre ez meg fog változni. Valaki ezt kitalálta, s azóta ez így van. Olyan ellenérveket hallottam, hogy összetörik a berendezést a külföldiek. És akkor mi van? A magyarok is törnek. Megeszik más kajáját a hűtőből… Erre van a kaució. A nemzetközösítés tényleg fontos. A vizsgálatok folytattunk, hogy Pécs mennyire befogadó város. A jordán hallgatók azt mondják, hogy az összes egyetemi városban a legkevesebb atrocitásnak Pécsett voltak kitéve.
Fülöp Zoltán (Dunántúli Napló, újságíró)
Tavaly három középiskolás barátomat láttam vendégül, ők voltak a kontrollcsoport számomra. Nyakunkba szakad a 24 milliárd, lesz egy új épület az orvoskaron… Hol tart a tervezés?Mindjárt itt lesz 2020, amikorra 5000 külföldi hallgató tanul a városban, nehogy lecsússzunk a határidőkről. Túl vagyunk az ötletelgetésen?
Páva Zsolt
Sajátos munkamegosztásban vagyunk. A város szerepe akkor volt jelentős, amikor azt kellett elérnünk, hogy viszonylag gyorsan kicsikarjuk a kormánydöntést: meg is jelent a Magyar Közlönyben. Innentől fogva a mi szerepünk kevésbé jelentős, innentől az Egyetemnél van a feladat. A Modern Városok program keretében Pécs áll a legjobban időarányosan a lehívott pénzek tekintetében. Adott egy helyzet, itt van a jelentős támogatás, de a konkrét tervet az egyetemnek kell előállítania, s megvalósítania. Tudnék vitatkozni Rektor úrra, mert ő szétteríteni szeretné ezt az összeget, hogy minden karra jusson – egyikre több, másikra kevesebb. Én azt mondom, hogy a PTE-nek abban kellene fejleszteni, amiben jó: az orvosképzésben, másodsorban a közgazdászképzést említeném még meg a Műszaki és a Művészeti kart. Az előnyökre építő stratégiára lenne szükség. A konkrétumait még nem látom, de friss még a helyzet, nem vagyunk elkésve. Ebben a félévben kell összeszednie magát minden szereplőnek: tervezőknek, karoknak, szakembereknek, hogy miként lehet ebből egységes egészt konstruálni. Nem hiszem, hogy ebből bármi fiaskó lenne. A tárgyalásokon azt láttam, hogy az egyetem felkészült, határozott álláspontot képviselt következetesen.
Fülöp Zoltán
Külföldieknek szóló ismeretterjesztő anyagokra gondoltam. A befogadó várost dicsérték a hallgatók, de azt szóvá tették, hogy a buszon már elakadtak. Már a jegyvásárlásoknál gondok vannak…
Zeller Gyula
A 24 milliárd felelősségteljes elköltése az egyetem dolga. A Rektor úr nem mondhatja ki azt, hogy egyedül az Orvoskart akarja fejleszteni és nem is erről van szó. A dékánok is felvetették ezt a kérdést, én azt tudtam nekik felelni, hogy amelyik kar megmutatja, hogy kétszer annyi külföldi hallgatót vesz fel holnaptól, az a 24 milliárdból megfelelő részt kap. Ez eddig az Orvoskar. Fejlesztési lehetőség még a Bölcsész karon van, Pszichológia képzésen. A közgázon régóta van idegennyelvi képzés, de az nem akkor szám. A műszaki karon még lehet csinálni, a Művészeti karon szintúgy, de létszámaikban sokkal kisebbek. A pénzt – közgazdászként mondom – oda kell tenni, ahol meg tudnak jelenni új hallgatók. 2500 hallgató 4,5-5 milliárd bevételt hozhat az egyetemnek és ugyanennyit a városnak – ez a gazdaság szempontjából is fontos. Az egyetlen problematikus területet ott látom, hogy falakat fel lehet húzni, de ki fog oktatni? 100 új oktató kell legalább. A humán infrastruktúrája az egésznek még nem áll stabil lábakon. A klinikumban tíz évvel ezelőtt gyilkoltak az állásokért, most nem mindig tudjuk feltölteni az összest. A külföldieket érintő városi problémákat folyamatosan próbáljuk rendezni a Holdinggal, hogy a buszon bemondják angolul a megállókat az hosszas lobizásunkba került, illetve 400 ezer forintunkba, mert erre nem volt pénze Tükebusznak. Ez a régi KGST címerre emlékeztetett: hát sovány tehén zöld háttér előtt feji egymást (derültség). Ezen csak mosolyogni kellett. A város elképzelése a nemzetközi hallgatói centrum létrehozása.
Páva Zsolt
Igen, a Munkácsy utcában.
Zeller Gyula
Ez a város oldaláról segítené meg az egész projektet. Tapasztaljuk a fogadókészséget a városi cégektől is, táblákat, utakat jelölnek ki, buszokat indítanak (30y), talán még a bicikli utakat is átgondolják a kérésünkre, hogy ne ilyen kalandosan, városnéző-túrával egybekötve lehessen csak eljutni az egyetem egyik pontjából a másikba. Néha olyan a helyzet, hogy azt sem tudom mi történik. Valahol már a szervezet olyan szintjein jelennek meg a kontraktusok, amire rá sem látok feltétlenül, tehát működik a rendszer… Nem akarom túlszínezni, ez egy nehéz dolog, de öt évnek elégnek kell lennie. Két-három év múlva érezni kell majd a városban a hatást.
Balogh Robert
Az állami befektetés mekkora magántöke mozgást eredményez? Kaparják már a polgármester ajtaját?
Páva Zsolt
Nem emiatt kaparják. Tény, hogy a magánpiac is megmozdult. Az ingatlanárak elkezdtek felfelé kúszni. Kisbefektetők albérletkiadásban, a nagyok kollégiumépítésben gondolkodnak – a Munkácsy úti rendelőintézetet megvették e célra nemrég, egy magasabb komfortú diákszállónak. A magántőkére kibocsátott hatást nem lehet megbecsülni, de amikor megindulnak az építkezések, akkor az ösztönzően fog hatni másokra is, mert már nem csak a reményét látják valaminek, hanem konkrétumokat.
Zeller Gyula
A magántőke gyorsan fog reagálni. Az Orvosi kar környékét meg lehet nézni, tele van magas komfortfokozatú apartmannházakkal. A taxisok kaszálnak a külföldieken, az éttermek szintén. Ez sem baj. Sőt! Nekem jobban tetszik ez, mintha környezetszennyező ipart telepítenénk a városba.
