A hat napig, szeptember 9-14. között zajló PécsLIT Irodalmi Fesztiválról szóló szemlénkben a pécsi egyetemhez kötődő újkötetes szerzőkre koncentrálunk.
Simon Bettina a PécsLIT 4. napján (09.12) mutatta be úja kötetét – címe Rengeteg állat a vonatból –, amely idén jelent meg a magyar költészet napjára, a Jelenkor Kiadó gondozásában. Bár Simon Bettina 1990-ben Miskolcon született, mégis, Pécshez erősen kötődik, első irodalmi próbálkozásai is a városhoz köthetők. Jelenleg Budapesten él, a PTE bölcsészkar Irodalom- és Kultúratudományi Iskolájának doktorandusza.
Első, Strand című verseskötete a már-már kultikus JAK-füzetek utolsó darabjaként jelent meg 2018-ban. Második kötete a Rengeteg állat a vonatból a 2024-es költészetnapra jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában. A költővel PécsLIT 4. napján Görföl Balázs, a Jelenkor szerkesztője beszélgetett.
Részlet a beszélgetésből:
G. B. Miskolcon születtél, és most sem Pécsen élsz, mégis az eddigi életed számos ponton kötődik a városhoz.
S. B A pécsi költőségnek külön örülök, mert sokszor voltam zavarban, amikor elkezdtem publikálni, hogy nem tudtam Pécset kellően beleszőni, mert nem itt születtem, és nem is itt élek. Mire publikálni kezdtem, már Pesten laktam. Mégis Pécshez kötődik az irodalmi érdeklődésem, egész pontosan az Ifjúsági Házhoz, ahol Balogh Robi tartott irodalmi önképzőkört. Tizenöt-tizenhat éves lehettem, amikor tulajdonképpen véletlenül belecsöppentem egy zártkörű eseménybe. Robi mondta, hogy ha már így alakult, akkor maradjak. Két hét múlva újra elmentem, és én is felolvastam az IH színpadán, költészet napján. Irodalmi érdeklődésemben ez fontos fordulópont, mert akkor éreztem, hogy tök jó lenne ilyesmit csinálni. Nem volt előzetes elképzelésem erről, egyszerűen jól éreztem magam.
Egyébként nem versekkel kezdtem, hanem prózát írtam, és a verseimre általában azt a visszajelzést kaptam, hogy nem jók, vagy nem versek. Nehezen indult. Az ember kezdetben másolni akarja azt, ami tetszik neki, amikor elkezd művészettel foglalkozni. Ez nálam is fontos motívum volt, hogy szerettem volna olyan szép verset írni, mint amik nekem tetszettek akkor.
Például?
Nekem a Tóth Krisztina volt az első nagy kortárs, aki megtetszett; a tévében hallottam őt felolvasni egy kulturális műsorban. Ahogy ő, ott, akkor beszélt a verseiről, ahogy felolvasta, az olyan más volt mint amit korábban hallottam. Nagyon megmaradt. Ennek a kötetnek is ő írta a fülszövegét, ami szintén nehéz döntés volt, ugyanis Tóth Krisztiánával semmilyen személyes kapcsolaton nem volt. Még e-mail sem.
Részlet a kötetből:
https://litera.hu/irodalom/konyvajanlo/simon-bettina-rengeteg-allat-a-vonatbol-reszlet.html
A könyv itt vásárolható meg:
https://www.libri.hu/konyv/simon_bettina.rengeteg-allat-a-vonatbol.html
(Fotó: Aknai Péter)
