Színházrendező, bábrendező szakirányon végzett az SZFE-en 2017-ben Varsányi Péter. A szabadúszó rendező, szövegíró a Janus Egyetemi Színház új bemutatóját, a Vak királyt jegyzi rendezőként. Varsányihoz a független színjátszás áll közel, a budapesti Jurányi házban mutatták be két rendezését, a Megtorlás napját és a Doboz címűt. A rendezései nagyobb részét gyerekelőadások teszik ki. Ősszel két gyerekelőadását mutatták be, a Kisherceget a budaörsi Latinovits Színházban, és a Fekete malom c. színházi nevelési előadást a Kerekasztal Színházban.
Felnőtteknek szóló népmesét írt, amit népmese beavatásnak nevezett el, milyen rétegeket szólít meg az előadás?
A csapattal azon gondolkodtunk, hogy miért maradtak fenn évezredeken keresztül ezek a mesék, ráadásul szájhagyomány útján. A vak király című mesének is számtalan változatát fel lehet lelni a világ sok pontján, Kínától Nyugat-Európáig. A fennmaradásuk bizonyítja, hogy nagy becsben tartották őket, mert van bennük valami titok. Erre a tudásra alapulnak a különböző meseterápiás irányzatok, amelyek kezdenek újra ébredni. A népmesék - többek között ennek köszönhetően - reneszánszukat élik.
A Vak király mit mozgat meg bennünk, nézőkben?
A megfejtést a nézőkre hagynám. A mese története röviden annyi, hogy van egy vak királynak három fia, akik útra kelnek, hogy megszerezzék a tűzmadarat, amely az egyetlen gyógyírt jelentheti a király vakságára. A három fiú útját követjük végig, de nem az történik, hogy a két nagy elbukik, ám a legkisebb királyfi már semmit nem hibázik, hanem ő is egy csetlő-botló, esendő-gyarló ember, aki a modern drámákból lehet ismerős, s könnyebb vele azonosulni, mint egy makulátlan hérosszal. Az ő útját követjük végig, akit a társulat szinte minden tagja játszik, úgyhogy ez az alak akárki lehetne, univerzális tartalmakat hordoz.
Mit jelent a mese vaksága?
Sok mindenről, így erről is sokat gondolkodtunk a próbafolyamat közben, hogy miként határozza meg az identitásunkat a vakság. Hogyan határozza meg az életünket az a végtelenül sok döntés, amit életünk folyamán meg kell hoznunk, s hogyan határozza meg a környezetünkben élők életét a mi döntésünk, pedig sokszor eszünkbe sem jut, hogy a mi döntésünk sokszor másokra is hatással lehet. Mint minden tüdérmesében, ebben is sok az egzisztenciális tartalom. Ha azt mondanám, hogy ez egy egzisztenciális tündérmese, akkor ez már tautológia lenne.
Milyen eszközöket használtak, hogy színpadra állítsák ezt az egzisztencialista tündérmesét?
Hoztam 10-12 meseváltozatot, azokat elolvastuk egymásnak, beszélgettünk róluk, meseszakirodalmat is hoztunk, a meseterápiába is belekóstoltunk, és megkerestük a saját meseváltozatunkat, hogyan szólna ma, 2021 végén érvényesen ez a történet. Irányított improvizációkat csináltunk a próbákon, de a végén én adtam stílust az előadás szövegének. Olyan stílust találtunk közösen, amely egyszerre archaizál – nem akartunk teljesen kiszakadni a mesék világából – de a ma embere számára is érvényes hangon szólal meg.
Mennyire értett szót a színészekkel, hiszen először dolgozott velük, s nem is bábokkal operált?
A bábok mögött is emberek állnak, az illúzió, hogy a bábszínházban könnyebb, dolgozni de értem a viccet. Szerencsére a színészeknek nem esik le a feje próba közben – ami a bábokkal meg-megesik. De nem ezért volt könnyű a JESZ-ben próbálni, hanem mert egy végtelenül nyitott csapattal találkoztam. Ez tényleg egy nyitott társaság, senki nem kényszerből csatlakozott a próbákhoz. Augusztusban egy párnapos tréningen ismerkedtünk meg egymással, így szeptemberben nem a nulláról kellett kezdenünk. Szükség volt a nyitottságra, mert itt nemcsak színészként vannak jelen, hanem beavatóként is. Azért mert az előadásban időnként megszólítjuk a nézőket és szeretnénk, hogy ők is hozzászóljanak, hozzátegyék az előadáshoz a kreativitásukat, még szerepet is játszhatnak. Az előadás a próbák alatt folyamatosan gazdagodott és duzzadt, bonyolultabb lett, a színészeknek egyszerre sok helyre kell figyelniük.
Kinek szól az előadás? Hogy néz ki az ideális néző?
Aki egy kicsit kíváncsi, azzal már nyert ügyünk van. De én idealista vagyok, szeretném azt hinni, hogyha valakit elrángatnak erre az előadásra, s kényszerből végig üli, akkor számára is fog adni valamit, őt is meg tudja szólítani. A Vak király felnőtt előadás, de nincs benne semmi olyan, amit egy 14 éves ne láthatna. Egy magát koravénnek érző kamaszt is megszólíthat, az előadás világa ismerős lehet a sztrímingszolgáltatókon végtelen mennyiségben látható fantasy-sorozatokból. Ha valaki eleve fogékony a népmesék iránt, akkor össze tudja kapcsolni a fejében lévő mesemotívumokkal. Aki gyerekkora óta nem vett a kezébe mesekönyvet, az is fog találni benne újdonságokat.
