Létfolyam lett a címe PTE MK tervezőgrafika szakán tanuló Szentpéteri Dóra és a Szathmáry Kamilla közös fényszőnyegének, amely a Fényfesztiválon volt látható a Janus Pannonius utcában.
Milyen ötletből indultatok ki?
A közös fényszőnyegünk kiindulópontja a létfolyam lett, mint metafizikai hely. A lényege, hogy minden létező egyszerre úszik benne anélkül, hogy ez egy tudatos folyamat lenne. Az ember az egyetlen kivétel ez alól. Tudja, hogy a létfolyamban létezik. Vasarely régi, figurális munkásságát tanulmányoztuk és vettük alapul. A pécsi Vasarely múzeum és Vasarely könyvei inspirálták a formakészlet megalkotását.
A motívumok, az erős színek, a nagy kontrasztra épülő szerkezet volt-e fontosabb?
Elsősorban a formakészlet megalkotása volt a cél, ezt követően egy adott, erős színekből álló palettával dolgoztunk, amit különböző kombinációkban alkalmaztunk. A színeket alárendeltük a vetítés igényeinek, ebből kifolyólag az intenzitás került előtérbe.
Mennyire saját munka ez és mennyire az alkalomhoz kötődő?
Abszolút a saját munkánknak tartjuk ezt a projektet, de az inspirációt Vasarely munkássága adta.
Milyen volt kivetítve látni a fényszőnyegeteket?
Szentpéteri Dóra: A tavalyi fényfesztiválon már volt szerencsém megtapasztalni ezt a hihetetlen élményt, így idén már nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. Ebből kifolyólag kicsit kritikusabban is álltam hozzá; rögtön láttam a hibákat. Ennek ellenére másodszor is elképesztő volt ekkorában látni az általunk készített alkotást.
Szathmáry Kamilla: Számomra igazán új és izgalmas élmény volt. Sajnos én is túlzottan kritikus vagyok a munkámmal kapcsolatban, tehát mindketten láttuk, hogy van, amit máshogy képzeltünk el. Mindenesetre nagyon szerettünk dolgozni rajta és aztán így, ekkora méretben látni azt, amit egy nagyon kis képernyőre készítettünk el, az egy óriási dolog.
Milyen volt a közös munka?
Eleinte nem igazán tudtuk elképzelni, hogy egy ilyen szintű közös munkának mi lesz az eredménye. Az ötletelés fázisánál még minden homályos volt, ezért szükség volt arra, hogy leüljünk és nekilássunk élesben a munkának.
Az alkotás digitálisan, tableten készült. Az egyes képkockákat külön-külön két eszközön kezdtük el megrajzolni, és az egységes formavilág érdekében időközönként cserélgettük őket. Ezáltal a végeredmény annyira egységes lett, hogy egyes részletekről még mi magunk sem tudjuk megállapítani, hogy melyikünk készítette. Amint elindult a folyamat, ami kifejezetten gördülékeny volt végig. A közös munka nagyon inspiráló volt, és biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben fogunk még együtt dolgozni.
