Miért fedik el valós kinézetüket az emberek egymás elől, igényesen vagy igénytelenül?
Mert hazugságokra vagyunk kényszerítve. Önmagunk és a környezetünk által is. Nehéz a mai világban megfelelési kényszer nélkül élni, hiszen a szépség olyan mérvadó, melyet a divat, az aktuális trendek és egyes „véleményformálók” hóbortjai határoznak meg. A szépség fogalma körülbelül annyira megfoghatatlan, mint a fenyőillat. Mégis, minden egyes szépségápolási szerekkel foglalkozó vállalatnál arra bazíroznak a fejlesztők, a készítők és mindenki más, hogy elhitessék az egyszeri fogyasztóval: a szépség állapota az általuk kreált szerek alkalmazásával elérhetővé válik. De kinek felel így meg a vásárló? A vállalat szépségről alkotott fantáziájának, vagy saját magának? Egyszerű, ugye…
Persze nem akarok „a szépségipar égjen el a pokol kénköves tüzén” – szerű rigmusokkal véleményt nyilvánítani az iparágról – aki érti, mi ebben a business, azt legalább nehezebb lesz átverni. Ami fontos, hogy ha az emberek sokaságánál nem állnának fenn önértékelési, önbecsülési és egyéb morális problémák, nincs az a Katy Perry – videoklip, ami után valaki így akarna kinézni:
Upsz…
Mert persze: ha valaki kék hajat szeretne és muffin alakú muffot, hát tegye, de saját elhatározásból. Ne azért, mert gyenge, megvezethető, és legfőképpen – naiv. Mert így az emberek önállósága és egyénisége veszik oda – olyan alapvető értékünk, amely egész életünket meghatározza és végigkíséri. Amennyiben ez a fajta egyediség nem alakul ki bennünk – a reflektálás saját magunk szépségére és szeretetére -, már vehetjük is fel a fehér köpenyeket, és indulhatunk a falanszterekbe sablon életet élni.
A fentiekkel ellentétben nem ítélem el a majmolást, ahogyan a két kiló sminkkel elfedett bőrhibákat, nagymamabajuszt, vagy a szarkalábakat sem. Az önbecsülés hiánya zavar, a mindenáron a beolvadásra törekvő felfogás zavar; zavar, hogy erre egész iparágak épülnek. És ami legjobban zavar, hogy ezen iparágak fejei, Karl Lueger mintájára „Azt, hogy ki a szép, mi mondjuk meg!” - felfogással ölik ki az egyediséget az emberekből, kihasználva és behúzva őket a közösséghez tartozás élményével, életérzésével. Ismerős valahonnan?
